Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)
1994-11-04 / 37. szám
Paksi Hírnök 1994. november 4. Tudni illik, hogy mi illik Bolero néven rövidesen tánc- és illemtanfolyam indul a városban. Sok-sok év múlva is viszszaemlékeztem arra a történetre, amely velem esett meg. Mint óbudai szobakonyhában élő tizenéves „vacsorameghívást” kaptam a főváros egyik osztályon felüli éttermébe. Minden jó lett volna, csak a halhoz ne tettek volna halkést és halvillát! Sehogy sem tudtam mit kezdeni vele - hisz’ ha otthon ettünk is halat, sosem halkéssel és halvillával fogtunk hozzá annak elfogyasztásához. A társadalmi érintkezés formái - a magán- és családi kapcsolatokban — a kultúra alapvető elemei közé tartoznak. Az etikett, a jó modor, a viselkedési szabályok betartását maga a szülői ház adja, vagyis a légkör, amelyben otthon élünk családunkkal. A gyermek a szülői házból hozott szokásait viszi az iskola falai közé. S itt meg kell hogy jelenjen az iskola - az oktatáspolitika - és a pedagógus ilyen irányú szerepe. Tág kört ölel fel a tudnivalók tárháza. Csak néhányat hadd említsek! Az öltözködés szabályai, vagyis: mit mihez viselünk. A férfiak, fiúk tartsák szem előtt például a „lefelé sötétedjünk” elvet. Mikor illik dohányozni, s mikor nem! A tüsszentés, a köhögés megfelelő módon történő „kezelése”. Ha felvesszük a telefont, mit illik mondani akár otthon, akár a munkahelyen. Hosszan sorolható lenne az elsajátítandó tudnivalók tárháza, amelyre mint hírlik rövidesen sor kerülhet, mivel az általános- és középiskolások számára BOLERO néven tánc- és illemtanfolyam indul a városban. m Kétszáz közül a huszonegyedik Kovácsik László meghívást kapott a hollandiai Appeldorn városába, ahol szeptember 17-18-án tartották a Tamiya gyorsasági RC-versenyt. Tizennyolc ország kétszáz indulója mérte össze tudását ezen az Európa-bajnokságon. Robi a huszonegyedik helyet szerezte meg, élete első nemzetköziversenyén. FRANCIAAGY ALÓL STARTOLNAK: BOGÁRHÁTÚ ÉS TÁRSAI Szigorú bírálóbizottság ellenőrizte, van-e esetleges manipuláció. Ha valaki vétett a szabályok ellen, rögtön kizárták. Hobbi: szenvedéllyel űzött kedvtelés, lehet olcsó, de drága mulatság is. A modellezés nem éppen az olcsó kategóriába tartozik. Pakson tavaly alakult egy modellező klub. Tagjainak egy része maketteket, terepasztalt, mások pedig repülőket és autókat készítenek.- Mióta az eszemet tudom modellautókkal foglalkozom - kezdte a beszélgetést Kovácsik László, alias Robi, mert barátai csak így szólítják. - A klubban öten űzzük versenyszerűen ezt a hobbit. A teniszpálya mögötti aszfalton és a Szekszárdon lévő pályán gyakorolunk. Közben előkerülnek a franciaágy alá rejtett mini autócsodák, a Ford, a Honda, a „bokorugró” - ahogy Robi nevezi a terepautóját - és a még félkész bogárhátú VW - Régi madzagos Wartburggal kezdtem, szétszedtem, összeraktam. Komoly odafigyelést igényel egy-egy modell elkészítése - mutatja a kocsi belső szerkezetét. - A klubba járó nyolc-tíz éves srácok játszva sajátíthatják el a villanymotor működését, és így az iskolában fizikaórán is könnyebben veszik az akadályt. Ezek a modellek ugyanúgy tartalmazzák az igazi autókban megtalálható alkatrészeket, csak tizedére kicsinyítve. A nlodellautóknak nemcsak az alkatrészei, hanem az ára is tizedrésze az igazinak. Némelyik 40-50 ezer forint ráfordítással készül, de egy-egy értékesebb versenyautó ára eléri a 150 ezer forintot is. A modell összerakása kinekkinek az igényességéről függően több hetet is igénybe vesz. Én egy hónap alatt elkészítek egy autót, mert nemcsak az a célom, hogy guruljon, hanem a felmerülő hibákat is azonnal korrigálom - magyarázza Robi, miközben a kerékfelfüggesztést ellenőrzi.-Hogy miként kerültem kapcsolatba a versenyzéssel? Azt hiszem, mindenki szereti a megmérettetést, összemérni a tudását a többiekkel. Először csak itt a környéken, majd országos versenyen szerepeltem. Szinte időm sem volt feltenni kérdéseimet, olyan lelkesedéssel sorolta a versenyeket, az eredményeket:-Tavaly és az idén is országos bajnokságot nyertem. Öt helyszínen építettek pályát, mindenhol három futamot indítottak. Ezen a szériaversenyen csak az úgynevezett dobozból összerakott autók vehettek részt. Előre megkaptam a pályatérképet - mutatja —, így meg tudtam tervezni melyik kanyart, milyen sebességgel, milyen ívvel kell venni a kocsinak. Emellett edzéslehetőséget biztosítottak a verseny kezdete előtt egy nappal. Honda Civic modellel indultam, de természetesen vittem tartalékautót is, mert egy rossz mozdulatnál már apró darabokra törik a száz-százhúsz kilométeres sebességgel száguldó kocsi. Verseny után kellemesen tapasztaltam, hogy egy osztrák modellszaküzletben - annak ellenére, hogy Hollandiában nem az első három között végeztem -, nevemen szólítottak az eladók... Néhány nappal beszélgetésünk után az utcán összefutottam Robival. Kis Polskiból szállt ki és mosolyogva mondta, hogy a modellezést ezután 1:10 helyett 1:2 méretben folytatja... HORVÁTH MARGIT
