Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)
1994-10-28 / 36. szám
Paksi Hírnök 1994. október 28. m Egyszerűen: csak üzlet? „...Dolgozni csak pontosan és szépen!” FEKETE MUNKA ÉS HÉTKÖZNAPOK Hányán dolgoznak „feketén” Magyarországon, nincs pontos információnk, nincs statisztika; nem is lehet, hiszen a fekete az fekete, az éjszaka nem tűri a világosságot. Nyugaton olcsó a jól képzett magyar munkaerő, a szorgalom, de nálunk még olcsóbb és még keletibb munkavállalókat alkalmaznak a szemfüles vállalkozók. Paksi és dunakömlődi munkavállalók is perelnek olyan cégeket, amelyek a külföldi, kemény munkavégzésből még keményebb hasznot húztak. TIBORCOK A SZÁZADVÉGEN: KOR- ÉS KÓRTÜNET... Apa és fia. Alkalmi munkások alkalmi bérrel... Neves költőnk őszinte, embert felemelni kívánó gondolata mintha elveszítené erejét, mintha olcsó szlogen lett volna az elmúlt negyven év során, pedig a jószándék, az „égig érő” emberi gondolat nem azért született, nem azért szenvedett, hogy ebek harmincadjára jusson. József Attila komolyan gondolta a munka tisztességét, komolyan részt szeretett volna vállalni abban a küzdelemben, ami az emberhez méltó élet előfeltétele: a munka. A dialektika a mozgás, az élet. Nagy költőnk sohasem árnyoldalát, mindig is életet teremtő erejét dicsérte a munkának. Sohasem gondolta volna, hogy a munka dicstelenné is változhat, sohasem gondolta volna, hogy egyesek számára a munka egyszerűen üzlet. 0" úgy gondolta, hogy az üzlet az üzletemberek dolga, a munka pedig a munkásoké. Nem társadalomfilozófus volt, költő volt, aki érezve látott, ítélt és nem hazudott. Egy amerikai szakemberrel beszélgettünk a mai magyar gazdasági viszonyokról, ő azt állította, hogy a húszas évek amerikájához hasonlíthatóak a mai magyar állapotok. Felvirágzott az árnyékgazdaság, felvirágzott a szervezett bűnözés. Ugyanezt a traumát éljük át most a változások idején. Lehet-e visszafogni az árnyékgazdaság bajnokait? Lehet-e, szabad-e visszafogni azokat az embereket, akiknek egyetlen megélhetési forrásuk az alkalmi munka? A nap felkel, és a nap lenyugszik. Történt ez úgy, hogy a napi tíz, tizenkét órán keresztül dolgozó emberek töredékét kapták a beígért munkabérnek. Csanády István Antal ugyanezért egy vállalkozással pereskedik, Király László pedig egy másik céget átkoz, de vannak még jó néhányan, így Bencze Sándor is, aki még az Oroszországban végzett munkát is nagy részben „feketézésnek” tartja. Igen, a feketézés ideje jár, valutával, paprikával, munkaerővel.- Hamincöt márkáért adtak el minket a német cégnek - mondja Király László. - Napi tíz, tizenkét órát dolgoztunk, óránként hét márkáért. Azzal indokolta a magyar cég ezt a nevetséges összeget, hogy az adó, a társadalombiztosítás, a szállás viszi el a pénzt. Soha nem fogom megérteni, hogy mi ez az egész. En adózok, én fizetem a szállásom, ráadásul, ha megbetegszem, nekem kell az egészségemért fizetnem. Mint később kiderült - folytatta Király László -, a német fővállalkozó teljes egészében átutalta a pénzt a magyar vállalatnak, azzal a feltétellel, hogy az adóhatóságok, illetve a társadalombiztosítás irányába is legálisan, korrekten fog viselkedni. Körülbelül hatvan magyar szakember dolgozott Nümbergben, illetve a város vonzásköréhez tartozó Erlangerben. Gyakran előfordult, hogy szombaton is dolgoznunk kellett a hét márkáért, természetesen ezt egy német munkavállaló nem teszi meg. Egy ilyen szombati napon épületbontás közben lezuhant a magasból egy idős munkatársunk, meghalt. Fejenként húsz márkát adtunk össze a családja részére, mondván legyen kollegalitás, enyítsük valamelyest a hozzátartozók fájdalmát. A túlfeszített munkatempó elkerülhetetlenül magában hordozza a balesetveszélyt, de ez nem érdekelte a munkavezetőket. Hétvégén különben is óránként tizenhét márka illetett volna meg bennünket, persze ezt kifizette a német munkáltató, a magyar viszont betette a zsebébe. Nekünk annyi ma-
