Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)
1994-10-28 / 36. szám
1994. október 28. Paksi Hírnök FEHÉREN-FEKETÉN SZARKA JÓZSEF radt belőle: hogyha nem tetszik, szabad hazamenni... A vállalat ma is tartozik hatezer márkámmal, oké, nekik nem sürgős. * * * Csanády István Antal szintén megjárta a „hadak útját”. Ő keményen harcol igazsága mellett, Paks egyik ismert jogászát kérte fel arra, hogy elégtételt vegyen követelésének. Nem kevesebb, mint 5652 márkát követel egy német-magyar cégtől. Mint mondja: érvényes munkavállalási engedéllyel rendelkezett, abban viszont egyáltalán nem biztos, hogy munkáltatója is tiszta lapokkal játszott.- Minősített hegesztő vagyok - mondja -, tizenhat márkás órabérről szólt az egyezségünk, plusz a kiküldetési díj tartozott ehhez, természetesen ennek nyoma sincs. Végül is kiderült, hogy nem velünk van a baj, hanem a magyar munkáltatóval, hiszen a német vállalkozások maradéktalanul kifizetik a nekünk járó összeget, az adóhivatal viszont egy pfenninget nem látott az egészből, mint ahogy jó részét mi sem láttuk. Mi nem dolgoztunk feketén, minket feketén dolgoztattak. Jómagam vettem a bátorságot, és feljelentettem úgy a német, mint a magyar vállalkozókat. Valószínűleg nagy lesz a galiba, de engem már nem érdekel az egész, belőlünk ne csináljon hülyét senki. Nem félek tőlük, kitűnő jogász vállalta el az igazságom képviseletét, nincs mit veszítenem. * * *-Mindent csináltunk, kerestük a munkát - mondja egy Romániából áttelepült nagy család „feje”. - Semmiképpen nem akartunk viszszamenni. Kovács a mesterségem, de mindenféle munkát elvállaltunk - heten élünk Pakson. Dolgoztunk kőművesek mellett, de elvállaltunk mezőgazdasági munkákat is, szüreteltünk, kukoricát törtünk. Ötvenéves vagyok, s mégis mindent elölről kell kezdenem, de nem bánom, megéri. Az alkalmi munkák során összejött napi ezer forint. Felfigyeltünk arra, hogy az itteni magyarok megkapják a napi ezerhat, ezernyolcszáz forintot is, pedig semmivel nem dolgoztak többet nálunk. Nekünk mégis nagyon megérte, hiszen Romániában mindenünket eladtuk, kellett a pénz, hogy valahogy lakáshoz jussunk. Most már mi is magyar állampolgárok vagyunk, reméljük elmúlik az irántunk támasztott előítélet... Elszabaduló szabadár? Szabadárassá válhat a villamos energia és a földgáz (hasonlóan a többi energiahordozóhoz), amennyiben a miniszterelnök által jelzett módon, 1995 januáijában egy lépcsőben emelik fel az árakat. Az eredeti elképzelés, amelyet még az előző kormány működése alatt dolgoztak ki a szakértők, két évvel későbbre tette a piaci árszínvonal elérését. Jelenleg az ipari minisztérium rendelkezik az ármegállapítás jogkörével, mivel a villanyáram és a földgáz ára egyenlőre hatósági ár. Ha a teljes áremelés megvalósul, ez a szerepe a minisztériumnak megszűnik és helyébe a Magyar Energia Hivatal árkorlátozó jogköre lép. EGY REGI ROBBANÁS NYOMAI LÉLEKBEN ÉS ÉPÜLETBEN Két és fél évvel ezelőtt nagycsütörtökön, iszonyú robbanás rázta meg a Szent István tér kora hajnalát. Gázrobbanásról van szó, olyan gázrobbanásról, amely nem csupán a városban ismert, szeretett muzsikus, Sárközi Titusz halálát követelte, de két idős hölgy, Polgár Józsefné és dr. Kováts Jenőné életét is pokollá változtatta. Vége-hossza nincs azóta sem e robbanás következményeinek. A biztosító nem fizet, emberek egyetlen bútorral kénytelenek elfedni a beszakadt ajtó helyét. Bíróság, végtelenbe nyúló pereskedések, és az elkeseredettség vált az itt élők mindennapjává. Polgár Józsefné lakása a Állami Biztosító jóvoltából „biztosítva” volt, persze ez nem jelenti azt hogy újra lehessen építeni az évszázados épületegyüttest, amely a paksi épületek egyik legismertebb, legszebb lakásegyüttesének számít az óváros központjában. áblakok még csak hagyján, f\ de bútorok szálltak, aj£ \ tók szakadtak, falak omlottak le, emberek menekültek, illetve menekíttettek ki a rettenetes felfordulásból. Mint kiderült, az ügy a tulajdonosokon kívül senkit nem érdekel. Soha nem fogjuk megtudni, hogy öngyilkosságról vagy balesetről volt-e szó, hiszen az áldozatot a robbanás plafonhoz vágta, majd betemette a törmelék. Az elhunyt kezében egy gyufásdobozt találtak, égési sérüléseknek nyoma sem volt. A szakértők viszont megállapították, hogy a helyiség, ahol a robbanás bekövekezett erősen töltődött gázzal. A bérelt üzlethelyiség dr. Kováts Jenőné tulajdonában volt, idős hölgy, biztosítást nem kötött, nyugdíja nincs, a hatezer forintos bérlet számára a megélhetés egyik jelentős forrásának számított, hiszen fián kívül senkire sem számíthat:-A bérlőmnek volt biztosítása, mint később megtudtam, mivel ő okozta a balesetet, jogom van akár az ő tulajdonát biztosító „biztosítót” is arra kötelezni, hogy megtérítse a kárt. Ezért fordultunk Polgár Józsefnével bírósághoz. Talán soha nem fogjuk pontosan megtudni, hogy tulajdonképpen mi is történt. Mindenesetre mi itt állunk tanácstalanul, pénz nélkül, nyugdíjas emberek lévén: csaknem reménytelenül. A helyreállítás becsült költsége a bírósági árszakértő szerint kétmillió forint. * * * Meglátogattam Polgár Józsefnét is. A plafonon, a falakon hatalmas repedések, a szekrény mögött ajtó, ami legalább hatméteres mélységre nyílik. A volt üzlethelyiségből visszatekintve vagy öt méter magasságban régi családi fotó, naptár, a robbanás okozta kitört ablakok tárvanyitva - két és fél éve. Deszkákkal megoldott mennyezet, farostlemezből összeeszkábált ajtók dicsérik a valaha szépségében elismert épületet. Vadszőlő indázik a vakolat helyén, lassan eltakarja a robbanás okozta sebeket, a megvakult ablakon függöny, ez pótol biztosítót, és lelkiismeretet.
