Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)
1994-10-28 / 36. szám
1994. október 28. Paksi Hírnök 1 ra is bekapcsolódhat a gyermek- és ifjúságvédelembe - mondotta az előadó. Az állam szeretne a gyermekvédelemben is egyre hátrább vonulni - nemcsak a szociálpolitikában - vélte Domszky András, de ma még nonprofit szervezet alig van, s egyházi intézmények is csak hellyel-közzel alakulnak. - Maradt az állami gyermekvédelmi intézményrendszer, melynek szervezete gyakorlatilag nem sokat változott, viszont helyi innovációk jelentős számban vannak. A társadalom pedig a század eleje óta folyamatosan váija az önálló gyermekvédelmi törvényt, amelyről el kell dönteni a törvényalkotóknak, hogy hatósági vagy közszolgálati típusú legyen - erről már dr. Szöllösi Gábor, a szekszárdi főiskola oktatója beszélt. Elmondta: különböző javaslatok vannak arról, hogy a gyermekvédelem azon részét, amely nem kíván hatóságot: más szférába kell tenni, így például a családvédelmi szolgálathoz, vagy a nevelési tanácsadókhoz. Ebben az esetben az önkormányzatoknak tömegesen lenne szükségük szociális munkásokra. A szakember úgy vélte, a törvénytervezet fél-, vagy háromnegyed év alatt átjuthat a törvényhozáson.-Végre ki merték mondani ebben az országban, hogy a szegénység létezik és vannak olyanok, akik a „margóra” kerültek - mondotta a konferencia egyik szünetében Kocsis Erzsébet, a Szociálpolitikai Tanszék oktatója - aki többek között a nyár folyamán a „szociotábort” vezette Pakson, ahol a főiskola szociális munkás hallgatói reprezentatív felmérést készítettek a lakhatás körülményeiről. Kocsis Erzsébet hivatkozott arra, hogy megjelent már a szegénység, a bűnözés, a munkanélküliség és a szociálismunkás-képzést ilyen társadalmi folyamatok tették indokolttá. Szekszárdon, az Illyés Gyula Pedagógiai Főiskolán már két évfolyam hagyta el a főiskola falait. A végzett hallgatók ma már ott vannak az önkormányzatoknál, családsegítőkben a nevelési tanácsadókban és a szociális otthonokban. A jövőt tekintve Kocsis Erzsébet úgy vélte: a társadalmi változások prognózisait elemezve, Magyarországnak mintegy négyezer szociális munkásra lehet szüksége a közeli években. Az igény azonban intézményrendszert is feltételez, amely foglalkoztatni tudja a szociális munkásokat. „A CSALÁDI ELET SIVÁRSÁGA MIATT KERÜLTEK KÓRHÁZBA...” Gungl Brigitta az első paksi leány, aki szociális munkásként végzett a főiskolán. Brigitta a főiskolai felvételt megelőzően egy évig tanított képesítés nélküli pedagógusként Geijenben. Akkor döntötte el, gyermekekkel akar foglalkozni, csak másképpen, mint a tanítók, s ezért is a főiskolán a gyermekvédelemre specializálódott. Brigitta jelenlegi munkahelyén, a paksi önkormányzat speciális iskolájában van:- Rövid tapasztalatom azt mutatja, ma még nem nagyon ismerik. Sokan azt sem tudják érettségije van-e egyáltalán a szociális munkásnak! Ma még a hivatalokban, érettségivel, vagy, kisebb településeken anélkül végzik a szociális munkát.-Főiskolásként sok helyütt megfordultunk. Én például voltam többek között Pakson, a nevelési tanácsadóban, a polgármesteri hivatalban, Palánkon, a szenvedélybetegek utókezelését végző rehabilitációs központban, a megyei kórház gyermekosztályán. Találkoztam kisgyermekekkel a kórházban, akik a családi élet sivársága miatt kerültek kis betegként a kórházi ágyra. Olyan lakáskörülmények között élnek gyermekek ma, ami szinte lehetetlenné teszi a normális szülőgyermek kapcsolat kialakítását. A hivatal szociális osztályán nagyon sok ember fordul meg, ezért ott úgy látom leginkább csak a hivatali munkát tudják végezni, s rövid tapasztalatom azt mutatta, jó volt, amíg működött a családsegítő csoport. Nagy hiányosságnak tartom, hogy Magyarországon nincsenek még iskolai szociális munkások. A szociális probléma mára pedig már bent van az iskola falai között!
