Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)
1994-10-14 / 34. szám
1994. október 14. Paksi Hírnök 1-----------------------------SZAKMÁK, MESTERSÉGEK SZARKA JÓZSEF MARADJON AZ EMBER MINDIG HŰ ÖNMAGÁHOZ Hiába vették el szerszámait, hiába győzködték, hiába fenyegették, hiába akarták Németországba telepíteni feleségét, akivel ötvenhat éve élnek házasságban. Az idős mestert Könyök utcai otthonában kerestem fel. Hä valakinek egy napon kedve támad felkutatni a Pakson élő idős mes, terembereket, akik túl a háború, a későbbi kitelepítések zivatarain, igazi értékeket teremtettek, bizonyára elcsodálkozik azon, hogy milyen sokan vannak. Egyszerű, szerény embereket ismerhet meg bennük a „kutató”, rácsodálkozhat a szakmaszeretetre, a tisztességgel végzett munka csodateremtő erejére. A nyolcvanéves Kern István ezerkilencszázharmincnyolc óta műveli az asztalos szakmát. A megyében nagyon sok gyógyszertár berendezése, számtalan értékes bútor, több száz épület asztalosmunkája dicséri tudását, ügyességét. Azon kevesek közé tartozik, akiket nem sikerült a szövetkezetbe terelni az ötvenes évek idején. Mesterlevelét 1940-ben kapta meg - mondja -, még ebben az esztendő ben műhelyt nyitott és azóta önállóan dolgozik. A háborút idehaza vészelte át.-Említette, hogy az ötvenes években is kisiparosként dolgozott...-Nem léptem be az akkori Építőipari Szövetkezetbe. Azt mondtam: ha a föld az éggel egybeér, én akkor is maszek maradok. Elvitték a gépeimet, a szalagfűrészemet, én akkor sem léptem be. Vettem másikat és dolgoztam tovább. Akkoriban már voltak segédeim, tulajdonképpen ment az üzlet. Mégis úgy döntöttem 1974-ben, hogy tagja leszek a szövetkezetnek. Az igazság az, hogy a fiam akkor már ott dolgozott, ő ugyanis faipari tervezőmérnök. Ilyen furcsa az élet. Ö jelentette számomra a húzóerőt. Tizennégy évig dolgoztam ott, oktattam a szakmunkástanulókat.- Úgy tudom, több gyógyszertár berendezését is ön készítette.-Igen, Pakson is, de szerte a megyében, Szekszárdon, Szakoson, Dombóváron, Iregszemcsén. Ezeket tartom a legmaradandóbbnak. De kívánság szerint készítettem olyan bútorokat is, amelyek egyéni elképzeléseket tükröznek. Az asztalosságba a lelkét is beledolgozhatja az ember.-Eszerint az asztalos csaknem iparművész?-Természetesen elsősorban megélnie kell a szakmájából az embernek, de szerintem minden mesterségnek megvannak a szépségei. Elkészíteni egy gyógyszertár officináját nagyon szép dolog, ilyen feladat igazi hozzáértést követel. Fiatal koromban szerettem volna továbbtanulni, sajnos nem adatott meg, így asztalos lettem. De megtaláltam a szakmámban az örömöt. Megyünk a műhely felé. A mester hóna alatt csöppnyi emberke, a kisunoka, akit beszélgetésünk közben végig az ölében babusgatott. Nagy a műhely, jelzik sorra a félig kész bútorok, hogy jelenleg is munka folyik a helyiségben. Előttünk gyönyörű, antik fényébe visszavarázsolt hatalmas asztal, gondosan letakarva. Akár egy szobor leleplezésénél lennék jelen: büszkén felemeli a ráterített pokrócot. Mondja: csak a lábakat találta meg a padláson, a többit maga készítette. A családjának szánja, meglepetésnek. Szakma és lélek BOZSITS MÓNIKA Áfa az egyik legősibb növényünk. Az őserdők, a mocsárerdők keletkezése, egybeesik az élőlények, az állatok születésével. A növényvilág kialakulása a földi élet kezdetét jelentette. Az erdők szolgáltak lakhelyül az első állatfajoknak. A táplálékukat, a védelmet is a fák között találták meg. Az emberszabású majmok is a fákon éltek, s amikor lemásztak, kezdetét vette az emberiség fejlődése. Az első eszközeinket a kő mellett fából készítettük. S amióta megtanultuk megmunkálni, alakítani akaratunk szerint, számtalan használati tárgyat, dísztárgyat készítünk belőle. Az egyszerű asztaltól, a legszebb műalkotásig találkozhatunk a fával, mint anyaggal. A szemet gyönyörködtető fafaragások a mesteremberek munkáját dicsérik. Aki a fával dolgozik egy kicsit művész is. A művészek szemével látja, és művészi lélekkel alakítja, formálja a nyersanyagot egészen addig, míg olyan nem lesz, amilyennek ő akaija. 0" seink súlyos diófa bútorai, I tulipántos ládái már kimentek a divatból. Ma már a modern felfogás érvényesül itt is. Az egyszerű vonalak, formák, díszítések a mai kort jellemzik, de előtűnik néhol egy-egy régi motívum is. Az idősebb mesterek még őrzik a hagyományt és munkájukkal a múltat idézik. Az asztalos mesterséget iskolában tanítják, s már nem száll apáról fiúra mint régen, de hitem szerint csak az tudja igazán jól művelni, aki nemcsak az ismereteiből, hanem a leikéből is meríti a tudást.
