Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)
1994-10-14 / 34. szám
Paksi Hírnök 1994. október 14. Bő zsákmányt, jó szerencsét! CSÓNAKBAN SZÜLETIK A PAKSI HALÁSZEMBER Nem foglalkozást, életformát jelent halásznak lenni. Évszázados hagyományai, országos híre van a paksi halászatnak. Itt fogták az országban a legnagyobb vizákat, utoljára 1987. május 16-án egy 180 kilós tok került a halász hálójába. SZARKAJÓZSEF Ha valaki vízre száll, mondván: élni kell, kockázatot vállal. Nem kisebbet a bányász, a kohász munkavégzésénél, nem nagyobbat, nem fenségesebbet, hanem „emberhez méltó megpróbáltatásokat” vállal, tiszteletet érdemel. Gondolom olvasták Emest Hemingway írását a nagyhalról, melyet még a part előtt felfaltak a cápák. így maradt szegény a hosszú, szívós kitartó munka után az „öreg halász”! Talán így maradtak egyszerű emberek a paksi halászok is, igaz cápának nyoma sem volt, nyoma sem lesz a folyón. Az ő hatalmas halukat nem cápák, hanem az emberek falták fel. Az 1987-es 181 kg-os viza ma már csak emlék. „Finom volt, mint a borjúhús, olyan finom...” - mondotta Kovács Tivadar. A paksi halászok sokat, sokszor emlékeznek erre a halra. Már legenda. Talán minden alkalommal maguk elé képzelik őszintén, hogy a csoda megismétlődhet. Vízre szállnak, ha kell léket vágni sem probléma számukra, nem rettentik őket az éjszakai hajóvonták, a sejtelmes vízből visszatükröződő rideg éjszakai fények. / Útra kelnek, húzza őket a mindennapi, újraélik mindazt, amiről kisgyermek korukban álmodoztak, hiszen halászcsaládban nőttek fel, és az életet adó folyam továbbra is nemcsak kenyér, de megméretés is. Verseny ez, versengés elemekkel, önmagunkkal. A cselekvő ember mindig is visszaálmodja önmagát. Jószerencsét! - köszönünk el a bányásztól, ha mélybe száll, bő zsákmányt, jó szerencsét - köszönünk el a halásztól, amikor az éjszakai folyam úttalan útjain útra kel. Régi mondás járja a halászok közt, miszerint: a halászember csónak- i ban születik. Valóban, sok halásszal beszélgettem, és szinte mindegyik azt vallotta magáról, hogy gyermekkora óta járja a folyót. Nagy többségük halászcsaládban nőtt fel, elképzelni sem tudná, hogy más munkát végezzen. Szabad, de nehéz élet ez, ráadásul szerencse is kell ahhoz, hogy zsákmánnyal térjenek meg bárkájukon. Természetesen folyik a „haltermelés” is, ahogy ők mondják: Nem lehet mindent a véletlenre bízni, a holnapra is gondolni kell. Három halászemberrel beszélgettem egy éjszakai halászat előtt. Kovács Tivadar és Német Gábor munkába készült, ők a szövetkezetben dolgoznak, Wolf Ferenc pedig munkából tért meg, ő öt évvel ezelőtt kivált a tsz-ből, azóta önállóan termeli, illetve értékesíti a halat. Hatalmas haltároló uszálya van, tavakat bérel. Ellentét nincs, jó a kapcsolata a szövetkezettel.-Mennyi halat sikerűi kiemelni a folyóból évenként? - kérdezem Kovács Tivadart, aki egyike azoknak a halászoknak, akik annak idején kiemelték a hatalmas vizát.-A hetvenes években megfogtuk a 10-12 vagon halat évente a Dunán, igaz, akkor három brigád járta a folyót. Ez ezerkétszáz mázsa halat jelent. Azóta a kősarkantyúknak „köszönhetően” eliszaposodtak a mellékágak, nagyon lecsökkent a hal élőhelye. Megviselte haltermelésűnket a biritói tórendszer pusztulása, az aszály, a fúrt kutak, és a tavak köré telepített nyárfák is vitték a vizet. Gondolja csak meg! Egy kiló nyárfa másfél köbméter vizet vesz fel. Jelenleg 27-28 ember dolgozik a szövetkezetben. Jó a piacunk, a halat el tudjuk adni, sőt nagyobb mennyiség is vevőre találna.-Öt évvel ezelőtt döntöttem: kiválók a szövetkezetből, családi vállalkozásban termelem a halat - mondja Wolf Ferenc. Tavakat béreltünk, vásároltunk egy haltároló uszályt. A haltermelés hasonlít a bortermeléshez, sok mindentől függ, időjárástól, ivadéktól. Éves átlagban száz mázsa körül mozog a megtermelt halmennyiség. A piaccal nekem sincsenek problémáim, csak azt mondhatom, hogy jóval Folyamatosan dolgozik az 1945-ben alakult paksi Halászati Termelőszövetkezet. Korábban kishalászok járták a Dunát, Dunaföldvártól Bajáig a kalocsai érsekségé volt a halászati jog, ezért a „vízi embereknek” az egyháztól kellett engedélyt kérniük, hogy hálót vethessenek, varsát állíthassanak. A zsákmány harminc százalékát pedig be kellett szolgáltatniuk a hatóságoknak. KINALAT
