Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)
1994-10-14 / 34. szám
Paksi Hírnök 1994. október 14. <3 Bölcskei Falunapok HORVÁTH MARGIT Hagyományteremtő szándékkal most első ízben rendezték meg a Bölcskei Falunapokat. Az esemény apropóját a település legrégibb írásos emlékének feltárása - az 1291. október 7-én keltezett királyi oklevél - szolgáltatta. Az október 7-8-9-én megtartott rendezvénysorozat kiemelkedő eseménye a Bölcskei Tanulmányok első két kötetének bemutatása volt. Az ünnepi estet - melyet a moziban tartottak - megtisztelték jelenlétükkel a kötetek szerzői is. A kiadvány két év munkáját foglalja össze, amelyben a helytörténeti, néprajzi, történelmi kutatások eredményeit osztják meg az olvasókkal. A könyv létrejöttét a Szolnok megyei múzeum munkatársai segítették, a helyi lakosok közreműködésével. Az ünnepi megnyitón Kiss j\ József polgármester adta át a „Bölcskéért jelvényt” a könyv munkatársainak, valamint a „Bölcskéért Emlékérmet” Bátor Márton és Mérges István nyugdíjas pedagógusoknak, dr. Bállá Miklós nyugdíjas állatorvosnak és Soroncz Ferenc plébánosnak. „Bölcske Község Díszpolgára” címet és a vele járó Juhos László által készített kisplasztikát Inotai Árpád nyugdíjas pedagógus vette át. Szombat délután szüreti felvonulásra várták a falu apraját-nagyját. Vasárnap délelőtt a katolikus templom kertjében ünnepélyes keretek között helyezték el a majdani kőtár alapkövét. Regős László festményeiből kiállítás nyílt a művelődési házban. Kora este a református templomban a Magyar Zeneművészeti Társaság adott hangversenyt Faragó Laura és Herencsár Viktória közreműködésével. ÉLŐ HAGYOMÁNYOK AKINEK NINCS MÚLTJA, ANNAK JÖVŐJE SINCS A zabla, viharlámpa, kasza, a mécsesek, a cséphadaró falra függesztése, kiállítássá rendezése nemcsak a gyűjtőszenvedélyt, de az élő múlt iránt érzett érzelmet, gondolatot is dicséri. A múlt nemcsak megkísérteni, hanem megnyugtatni is képes. Ahogy mondani szokták: akinek nincs múltja, jövője sincs. A paksi helytörténet említi azokat, akik őrzik, gyűjtik a régi használati tárgyakat, amelyek eleink szorgalmát, tisztességesen végzett munkáját, a mi életünket dicsérik. Nekik köszönhetjük, hogy megörvendezteük környezetünket, barátainkat, szeretteinket. A dicséretes érdemek közé tartozik Kiss Miklós gyűjtőszenvedélye, a múlt iránt érzett szeretete. A közelmúltban Paks egyik ismert festőjét felkérte arra, hogy a birtokában lévő múltbéli használati tárgyakból kiállítást rendezzen. Megtörtént. — Mit remél ettől a kiállítástól? Reklámnak szánta?-Nem reklámnak. Egyszerűen a hosszú évek gyűjtőmunkájának eredményeit szeretném megmutatni az idelátogató embereknek.-Hamarosan a Helytörténeti Múzeum is lehetőséget fog biztosítani a gyűjtőknek. Nem gondolja, hogy méltóbb lenne ezeket a régi tárgyakat ott bemutatni?- Szeretem ezeket és nagyon fontosnak tartom, hogy az emberek az én házamban, az én „váramban” látogatnak meg, többek közt ezeknek az eszközöknek is köszönhetően.-Egy ismert művészt kért fel, hogy kiállítást rendezzen a régi használati tárgyakból.-Fontosnak tartottam, tartom azt, hogy méltó módon legyenek elhelyezve, és azt is, hogy legyen olyan koncepció, amely minden látogató számára világos. Ha valaki jelesre vizsgázott esztétikából, biztosan nem hibázik. Egyébként meg vagyok elégedve a munkájával.-Vendéget említ, de ez a terem tulajdonképpen a Kiss Nádas vendéglőben olyan helyiség ahol csak külön rendezvények esetén jönnek össze ismerősök, jó barátok, volt osztálytársak. Ez azt jelenti, hogy csak ezeken a rendezvényeken tekinthető meg a kiállítás?-Természetesen mindenkor, minden érdeklődő rendelkezésére áll. Szívesen látunk mindenkit, aki megajándékozza figyelmével ezeket a tárgyakat.
