Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)
1994-09-16 / 30. szám
Paksi Hírnök 1994. szeptember 16. Szülők nélkül BOZSITS MÓNIKA A Magyar Szinonímaszótár szerint az árva szó melléknév, j elentése: elárvult, apátlan-anyátlan, elhagyott, egyetlen. Sok ember nevelkedett és nevelkedik árván, ami mindenképp valamiféle hátrányt jelent, hiszen az anyagi gondoskodást, a féltő szeretetet nem lehet pótolni semmivel. Az irodalmi művekben sokszor találkozunk az árvasággal. Sok írók megihletett ez a fogalom és remekművek sokasága született, amelyek árván maradt gyermekekről, hősökről szólnak. Móricz Zsigmond Árvácskája: Csőre, vagy Dickens Copperfield Dávidja, a kis Cosette a Nyomorultakból, vagy akár az Üvöltő Szelek Heathcliffje. Petőfi művében, a János vitézben mindkét főhős, Iluska és Kukorica Jancsi is árva volt. Vagy az Egri csillagokból Bornemissza Gergely, akit Bálint úr nevelt apai szeretettel. Félárvák sorába tartozott József Attila. Egyik legszebb versében, melynek „Nem emel fel” címet adta így kiált fel: „Nem emel fel már senki sem, bele nehezültem a sárba, fogadj fiadnak Istenem, hogy ne legyek egyetlen árva. ” Még a Bibliában is találunk példát: Mózes személyében, akit mint tudjuk a fáraó lánya húzott ki a Nílusból... Sajnos a napi valóság, az élet is egyre több gyermeket tesz árvává. A háborúban a járványok pusztította területeken, a természeti katasztrófák helyszínein egyre több gyermek marad szülő nélkül. Az árván felnőtté vált embernek sorsa pedig eseüeges, mert a tapasztalatok szerint nagy a valószínűsége, hogy a magánélet és a társadalom perifériájára sodródnak. Ezt pedig - mint a felsorolt példák is mutatják - a régiek is tudták...---------m---GYERMEKSORSOK A magukra maradt gyermekeket durva szóval lelenceknek, szebben fogalmazva árváknak hívják. Elveszteni valakit — ha csak egy közeli ismerős is - megrázó dolog, és ez egy közeli rokon vagy szülő esetében egyenesen tragédia. Tragédia, de legfőképp a gyermekeknek. Elveszteni egy édesanyát vagy egy édesapát a legszömyűbb, legfájdalmasabb érzés a gyermeki szívnek. Abban az esetben pedig, ha valami tragédia folytán mindkettő meghal, nemcsak hogy fájdalommal, de szomorú következményekkel is jár. Hova kerül, mi lesz belőle? Általában két lehetőség van. Vagy egy rokon (nagyszülő, nagynéni) neveli tovább mint nevelkedik gyámszúlőknél. Közülük kettő testvér, ők egy családnál vannak és egy egyedüli gyermek. A gyámok mindkét helyen a szülők testvérei. Különböző nevelőintézetekben huszonnyolc gyermek van az ország területén. Közülük három teljesen árva, a többi más okok miatt került az otthonba. Sok esetben a szülők mondanak le a gyermekeikről, de megesik az is, hogy a gyámhatóság rendelte el, hogy a gyermeknek intézetbe kell kerülnie, mert a szülők nem alkalmasak a nevelésre. Ritkán, de előfordul az is, hogy egy nő gyereket szül, AZ ÁRVASÁG AZ ÉLET SÚLYOS KERESZTJE Ha a gyermeknek nincs hozzátartozója, vagy van, de az nem vállalja a nevelést, úgy intézetbe kerül. gyám, vagy állami gondozásba kerül. A gyámot a gyámhatóság rendeli ki, miután megvizsgál minden körülményt és megállapítja, hogy a gyámszülők alkalmasak a gyermek további nevelésére. Az intézetben tizennyolc éves koráig gondoskodnak róla, majd onnan kikerülve boldogul, ahogy tud. Ezek a „felnőttek” a nevelőintézet által nyitott betétkönyvben öszszegyűlt pénzből - amibe az árvajáradék és a családi pótlék kamatozik a nevelés ideje alatt -, valamint a Gyermek- és Ifjúságnevelő Intézet önálló életkezdési támogatásából vágnak neki a nagybetűs ÉLETNEK. Csikai Gyuláné családvédelmi osztályvezető elmondta: Pakson három gyermek aztán beadja valahova, mert nem tudja biztosítani a neveléséhez még a minimális feltételeket sem. Ilyenkor felelőtlenséggel vádolják, de valóban felelősségre vonható-e, aki természetes emberi ösztönénél fogva vágyik egy kisbabára, egy utódra és „belevág”, de miután megszületett a kisded, kiderül, hogy... a szülés önmagában kevés, mert hiába a három műszak, hiába a másodállás, a pénz nem elég, és ha nem akarja, hogy gyermeke éhezzen: kénytelen megválni tőle. A felelősség kérdése sokszor megválaszolatlan marad. De ha már megszülettek: az ő esetükben felelősek vagyunk mi mindannyian. Az ő életük tőlünk, segítőkészségünktől, emberszeretetünktől függ.
