Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)
1994-09-16 / 30. szám
1994. szeptember 16. Paksi Hírnök Marad a falugazda JÓ NAPOT! MI ÚJSÁG? KEREKES MELINDA Mi foglalkoztatja mostanában a leginkább? - kérdeztük Bencze János, nyugalmazott honvéd alezredestől. MINDENKI CSAK ÉL A SAJÁT PORTÁJÁN Ieginkább az, hogy mi lesz ennek a falunak a sorsa. Mert nekem falu. Sze- J rintem csak statisztikai adatok alapján nem lehet egy települést várossá tenni. Itt Pakson pedig pont ezt csinálták. Bürokratikus módon eldöntötték, hogy ennyi meg ennyi lélekszám felett nem falu többé, hanem város. De, ha kissé belegondolunk, akkor feltűnik, hogy nincs egy meghitt, kedves belvárosi rész, mint Szekszárdon vagy Bonyhádon, ahol vasárnap délután sétálni lehetne. De nem csak ez hiányzik. Nincs Pakson igazi közélet, nincs egy kávézó, ahol össze lehetne ülni és megbeszélni a fontosabb dolgokat.-Budapesten sem működnek már régi színükben a múlt századi kávéházak, akkor tehát ott sincs közélet. De egyáltalán, mit ért ön közélet alatt?- Itt Pakson nincs egy hely, ahol összeülhetnénk és megbeszélnénk, mi történik és mi történjen a városban. Nincs egy olyan keret, ami biztosítaná, hogy a szakmák találkozhassanak és kicseréljék a véleményüket. Egész egyszerűen mindenki csak él a saját portáján, lehetőleg jól bezárva a kaput, s közben működik, ami működik, ami pedig nem, az nem.- Úgy tudom, ön a Duna-part visszaállításának is lelkes híve.- Szerintem nagy betegsége Paksnak, hogy nem használja ki a természet adta lehetőségeit és nem törődik a Dunaparttal, konkrét lépések nem történnek. Pedig, ha kiépülne, akkor elképzelhetőnek tartom, hogy nemcsak a helyiek járnának le, hanem turisztikailag is ki lehetne használni. Persze ehhez szükség lenne kempingre, üzletsorra, szórakozóhelyekre, ami az üdülni vágyók kényelmét szolgálhatná. Átmeneti megoldásokkal próbálkoznak, de ez nem az igazf, s ezzel mindenki tisztában van. Az önkormányzatnak erre nincs pénze, hogy az ő szavukkal éljek: vonal alattivá vált a dolog. Pakson pedig nem találni olyan tőkeerős vállalkozót, akinek annyi pénze lenne, hogy fel tudná vállalni a Duna-part kiépítését.-Ennek ellenére vannak lelkes emberek, akik megpróbálnak mégis tenni valamit.-Tavaly alakult egy labdarúgó-klub, ahová a sportot szerető emberek gyűltek öszsze. Ők megpróbálják a vízi életet újraéleszteni, hogy ismét visszatétjen a Duna-part varázsa. Horgásznak, strandolnak, vízisíznek, de sajnos kevés a lelkesedés, pénz is kellene ahhoz, hogy valódi Duna-partról beszélhessünk.-Kinek adja tovább a hólabdát?-Fach Ferencnek, gyerekkori barátomnak. Lakos László földművelésügyi miniszter szeptember 7-én az Országos Gabonatermesztési Tanácskozáson elmondott beszédében a tárca nehéz helyzetét vázolta. A jövő évi költségvetésből nyolcvanmillió forintot igényelt a minisztérium, a miniszter szerint ez nem sok, többre azonban egész egyszerűen nincs lehetőség. Az őszszegnek csaknem fele, mintegy harmincötmillió forint szükséges az exporttámogatási alap feltöltésére, hogy az agrárágazat külső versenyképességét javítani lehessen. A Földművelésügyi Minisztérium a szűkös költségvetést a kiadott pénzek, a támogatási formák hatékonyságával igyekszik ellensúlyozni. Módosul az exporttámogatás, változtatni kívánnak a mezőgazdasági fejlesztési alapon - itt elsősorban a gépberuházásokra lehet majd igényeket benyújtani. Nem sok lehetőség marad a kedvezőtlen adottságú termőterületeken gazdálkodók támogatására, és biztos hogy megszüntetik a falugazdászi állásokhoz folyósított állami fizetést. Falugazdászok nélkül maradnak tehát a települések? - Úgy tűnik nem, mivel az alakulófélben lévő agrárkamarák fontosnak ítélik meg szerepüket az eddig végzett munkájuk alapján. A kárpótlás során földhöz jutott gazdák igénylik tevékenységüket, mert rajtuk keresztül olyan információkhoz juthatnak, melyeket máshonnan nem kaphatnak meg. A falugazdászok szinte kivétel nélkül agrárdiplomás emberek, igen sok üzemi tapasztalattal rendelkeznek, ismerik a piaci viszonyokat, jól eligazodnak a közgazdasági szabályzórendszerben. Az Agrárkamara érdekképviseleti munkájában szakmai feladatokat szán a falugazdászoknak.
