Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)

1994-09-09 / 29. szám

Paksi Hírnök 1994. szeptember 9. Név és a történelem HORVÁTH MARGIT Mária személye, élete, a sorsával kap­csolatos történetek a mai napig állandó témát szolgáltatnak a művészeknek. Alakja a festészetben, szobrá­­szatban éppúgy jelen van, mint a költők gondola­taiban. Giottótól Picassóig, Villontól József Attiláig sokan életre keltették alakját. A templomokat ismert és névtelen művészek díszítették freskókkal, szárnyas oltá­rokkal, örök emléket hagyva az utókornak. A festmények mellett elmaradhatatlan a Má­riát ábrázoló szobor. Ezek közül egyik legismertebb Mi­chelangelo Piétája. Mária a népköltészetben is jelen van. Balladák, ver­sek, mondókák és nép­dalok örökítik meg nevét az egyszerű gyerekdaltól - „Kis kacsa fürdik...” - Szegszáli Mariska szívszorongató balla­dájáig. Történelmünk egyik legrégibb Máriával kapcsola­tos emléke az Ómagyar Mária­­siralom. Neves történelmi személyi­ségek is viselték e nevet, a magyarok közül ösz­­szesen tizenhármán. Közéjük tartozott a XII. században II. László leánya és IV István felesége, a XII. században IV Béla felesége, valamint a ma­gyar Anjouk ősanyja, aki V István és Kun Erzsébet leánya volt. A XIV században Mária magyar királynő, Nagy Lajos leánya. A XVI. században II. Lajos magyar király felesége, a XVII. században Mária Anna magyar királyné, német-római császárné. A XVIII. században Mária Terézia Magyar- és Csehország királynője, később német-római császárné. Az ókori kultúrában a név sokkal többet jelentett, mint a mai társadalomban. Ma csak egy két-három szóból álló kódsor az, amit egy ember név­ként kap és gyakorla­tilag semmiben sem jellemző rá. Az ókorban sze­mélyre szabott nevet kapott mindenki, vagy születési, vagy bármilyen életeseményével kapcsolatban. Ilyen volt pél­dául Mózes. Nevének jelenté­se „a vízből húztam ki”, meg­emlékezve arról, hogy a fáraó lánya találta meg a Nílusban. Ebből a kultúrából ered a Mária név is, amelynek jelen­tése annyi „ellenálló, lázadó”. Ez a névadás Mózes nővérére utal, aki a pusztai vándorlás során fellázadt öccse ellen. A zsidók a Mária nevet Mir­­jamnak mondták, majd a min­dennapi nyelvhasználat során alakult ki mai alakja. A ma­gyarok először „maija”, majd Márija alakban ejtették. Az el­sőt örökíti át a mai Hajdú- Bihar megyében lévő helység Kismarja és Nagymaija. A te­lepülések a templom védő­szentjéről kapták nevüket. A katolikus vallás sok Má­­ria-ünnepet ismer, ezek Mária életének különböző momen­tumaira emlékeznek. Augusz­tus 15-én Nagyboldogasszony, szeptember 8-án Kisasszony napja, valamint Gyümölcsoltó Boldogasszony, Gyertyaszen­telő Boldogasszony és Sarlós Boldogasszony napja. A Má­­ria-ünnepek közül a legki­emelkedőbb Magyarország Nagyasszonyának ünnepe, szeptember 12-e. Ekkor emlé­keznek meg arról, hogy Szent István király 1038-ban felaján­lotta a koronát a Boldogságos Szűz Máriának, aki azóta Magyarország védőszentje. A Mária-ünnepekhez idő­jóslások és babonák is fűződ­nek. Ilyen például az a ba­bona, hogy Gyertyaszentelő Boldogasszony napján a med­ve kibújik a barlangjából és ha meglátja az árnyékát, megijed és visszabújik, akkor a tél még sokáig fog tartani. Mária iránti tisztelet meg­nyilvánulása a zarándoklat is. Hazánk két legfontosabb bú­csújáró helye Máriapócs és Máriagyűd. Ez utóbbi kegy­helyre nemcsak a magyar ka­tolikus falvakból, hanem Dél- Dunántúl német és horvát MÁRIA VOLT, CSAK EGY SZÉP NŐI NÉV...

Next

/
Thumbnails
Contents