Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)

1994-09-02 / 28. szám

1994. szeptember 2.

Paksi Hírnök-Örömmel tölt el, hogy a képviselő-testület és kollégáim bizalmat szavaztak nekem az elkövetkezendő öt évre - kezdte a beszélgetést az igazgatónő.

Till Józsefhé, Krisztina 1994. augusztus 1-jétől a Móra Ferenc Általános Iskola igazgatója.

Középiskolásként nem pedagógusnak készültem, de mára hivatásommá, életcélommá vált az általános iskolások szellemi és lelki fejlődésének segítése.

Szülővárosomban, Pakson végeztem az általános- és középiskolát. Harmonikus, nyugodt légkörű családban nőttem fel, ahol humán érdeklődésem hamar felszínre került.

Jelentkeztem a Pécsi Tanárképző Főiskolára, kedves tanárom Tuba János ösztönzésére, aki azt mondta: Lányom, neked nem paragrafusok, hanem gyerekek között a helyed.

Magyar-történelem szakon szereztem tanári diplomát. Férjhez mentem, megszületett a lányom, két évvel később a fiam. Féljem nem szakmabeli, ez a család szempontjából előnyt is jelent. Én hajlamos vagyok romantikus álmok, tervek szövögetésére, ilyenkor racionalitásával ő térít vissza a valóság talajára. Némelyek idealistának tartanak, amit örömmel veszek, ha a szépre, jóra való törekvésre vonatkoztatják.

Pályafutásom során mód nyílt a pedagógusi munka részterületeinek megismerésére. Napközis nevelőként, osztályfőnökként, szakfelügyelőként, szaktanácsadóként is dolgoztam. Tapasztaltam, hogy az iskolai munka valamennyi területe fontos és teljes embert, hivatástudatot igényel.

Mit vállalhat egy jó iskola? Azt, hogy alapfeladatát a lehetőségeihez mérten magas színvonalon teljesítse. A tanulók személyiségfejlesztésére,

az alapműveltség színvonalas átadására, értékek közvetítésére vállalkozzék.

Örömteli, tartalmas évekre

van szüksége gyerekeinknek. Járuljon az iskola ehhez hozzá, együtt a szülőkkel, egymást kiegészítve.

EGÉSZÍTSE KI EGYMÁST AZ

ISKOLA ES A SZÜLŐI HÁZ

Nehéz lesz-e az iskolatáska?

HORVÁTH MARGIT

0" sszel ismét több száz kisdiák kezdi meg tanulmányait a különböző városok, községek még különbözőbb iskoláiban.

Mindenki egy kicsit izgatott, egy kicsit fél is az ismeretlentől. Kérdések sokasága kavarog a fejekben: Vajon milyen lesz a tanító néni? Nehezek lesznek-e a feladatok? A szülőkben is felrémlik a gondolat: Elbírja majd ez a gyerek azt a nehéz táskát?

Hasonló gondolatok minden évben születnek, csak éppen mindig más szülőkben és más gyerekekben. Az iskolakezdés egy lépés a felnőtté válás útján. A kezdeti féltő kísérgetések az évek múltával elmaradnak, a tízórait sem az anyuka csomagolja majd, hanem a zsebpénzből veszi meg a kedvére valót a kis- és nagy diák.

De a most még iskolakezdés előtt álló család gondolatai nem a távoli jövő felé tekintenek, mert a gondok középpontjában a szükséges felszerelések beszerzése áll. És egyszer elérkezik a nagy nap.

Vannak, akik már második vagy harmadik csemetéjüket kísérik az évnyitóra, ők nem riadnak meg úgy egy váratlan helyzettől, mint az, akivel mindez első ízben történik. Az idő kereke azonban halad és beindul a gépezet. Megszokottá válik az otthoni tanulás, a felelés és dolgozatírások sokasága.

Múlnak az évek, a gyermek ismét az első osztályba indul, csak éppen a gimnázium vagy szakközépiskola első osztályába. Ez így van rendjén.

Újra jönnek a kisdiákok, a gyermekek gyermekei, telve izgalommal és örömteli várakozással, hogy a tanulás nehéz létráján haladva ők is felnőttek legyenek.