Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)

1994-09-02 / 28. szám

1994. szeptember 2. Paksi Hírnök-Örömmel tölt el, hogy a képvi­selő-testület és kollégáim bizalmat szavaztak nekem az elkövetkezen­dő öt évre - kezdte a beszélgetést az igazgatónő. Till Józsefhé, Krisztina 1994. augusztus 1-jétől a Móra Ferenc Álta­lános Iskola igazgatója. Középiskolásként nem pe­dagógusnak készültem, de mára hivatásommá, életcélommá vált az ál­talános iskolások szelle­mi és lelki fejlődésének segí­tése. Szülővárosomban, Pakson végeztem az általános- és kö­zépiskolát. Harmonikus, nyu­godt légkörű családban nőt­tem fel, ahol humán érdek­lődésem hamar felszínre ke­rült. Jelentkeztem a Pécsi Tanár­képző Főiskolára, kedves ta­nárom Tuba János ösztönzésé­re, aki azt mondta: Lányom, neked nem paragrafusok, ha­nem gyerekek között a helyed. Magyar-történelem szakon szereztem tanári diplomát. Férjhez mentem, megszületett a lányom, két évvel később a fiam. Féljem nem szakmabeli, ez a család szempontjából előnyt is jelent. Én hajlamos vagyok romantikus álmok, tervek szövögetésére, ilyenkor racionalitásával ő térít vissza a valóság talajára. Némelyek idealistának tartanak, amit örömmel veszek, ha a szépre, jóra való törekvésre vonatkoz­tatják. Pályafutásom során mód nyílt a pedagógusi munka részterületeinek megismerésé­re. Napközis nevelőként, osz­tályfőnökként, szakfelügyelő­ként, szaktanácsadóként is dol­goztam. Tapasztaltam, hogy az iskolai munka valamennyi te­rülete fontos és teljes embert, hivatástudatot igényel. Mit vállalhat egy jó iskola? Azt, hogy alapfeladatát a le­hetőségeihez mérten magas színvonalon teljesítse. A tanu­lók személyiségfejlesztésére, az alapműveltség színvonalas átadására, értékek közvetítésé­re vállalkozzék. Örömteli, tartalmas évekre van szüksége gyerekeinknek. Járuljon az iskola ehhez hoz­zá, együtt a szülőkkel, egy­mást kiegészítve. EGÉSZÍTSE KI EGYMÁST AZ ISKOLA ES A SZÜLŐI HÁZ Nehéz lesz-e az iskolatáska? HORVÁTH MARGIT 0" sszel ismét több száz kis­diák kezdi meg tanul­mányait a különböző városok, községek még kü­lönbözőbb iskoláiban. Mindenki egy kicsit izgatott, egy kicsit fél is az ismeretlen­től. Kérdések sokasága kava­rog a fejekben: Vajon milyen lesz a tanító néni? Nehezek lesznek-e a feladatok? A szü­lőkben is felrémlik a gondolat: Elbírja majd ez a gyerek azt a nehéz táskát? Hasonló gondolatok min­den évben születnek, csak ép­pen mindig más szülőkben és más gyerekekben. Az iskola­­kezdés egy lépés a felnőtté vá­lás útján. A kezdeti féltő kísér­­getések az évek múltával el­maradnak, a tízórait sem az anyuka csomagolja majd, ha­nem a zsebpénzből veszi meg a kedvére valót a kis- és nagy diák. De a most még iskolakezdés előtt álló család gondolatai nem a távoli jövő felé tekinte­nek, mert a gondok közép­pontjában a szükséges felsze­relések beszerzése áll. És egy­szer elérkezik a nagy nap. Vannak, akik már második vagy harmadik cseme­téjüket kísérik az év­nyitóra, ők nem riadnak meg úgy egy váratlan helyzettől, mint az, akivel mindez első íz­ben történik. Az idő kereke azonban halad és beindul a gépezet. Megszokottá válik az otthoni tanulás, a felelés és dolgozatírások sokasága. Múlnak az évek, a gyermek ismét az első osztályba indul, csak éppen a gimnázium vagy szakközépiskola első osztályá­ba. Ez így van rendjén. Újra jönnek a kisdiákok, a gyermekek gyermekei, telve izgalommal és örömteli várakozással, hogy a tanulás nehéz létráján haladva ők is felnőttek legyenek.

Next

/
Thumbnails
Contents