Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)
1994-08-26 / 27. szám
1994. augusztus 26. AZ ELŐTERJESZTÉS RÖVIDESEN A KORMÁNY ELÉ KERÜL PONYA JÓZSEF 1932. március 18-án, a szlovákiai Felsőszeliben született. 1951-52 között vasesztergályos volt, majd 1952-ben felvételt nyert a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karára. A diploma megszerzése után a (bánhidai) Tatabányai Hőerőműhöz került beosztott mérnökként, majd 10 éven keresztül a villamos osztály vezetője volt. 1969 és ’72 között műszaki igazgatóhelyettes, 1974-ig igazgató. 1974-76 között az Atomerőmű Beruházás titkárságán a miniszteri biztos helyettese, 1976 és 78 között a Paksi Atomerőmű Vállalat műszaki igazgató-helyettese, 1979-től vezérigazgató. 1985 és 1989 között az MSZMP Központi Bizottságának tagja. Állami díjas. // AZ IDO MEGERETT A VÁLTOZÁSOKRA Az energiaszektor privatizációjáról, ezen belül a paksi atomerőmű jövőjéről, az ágazat strukturális kérdéseiről, valamint az ezekhez tartozó személyi konzekvenciákról beszélt Pónya József, az atomerőmű egykori vezérigazgatója a Paksi Hírnöknek adott interjújában. Szerkesztőségünket Kiss G. Péter, Rákosi Güsztáv és Bozsits Mónika képviselte. ■ 9K INTERJÚ Paksi Hírnök_________ A villamosipar magánosítása Magyar Villamosművek Részvénytársaság: az ország legnagyobb vállalata, jelenleg az Állami Vagyonkezelő Rt. irányítása alatt működik. A megközelítőleg 570 milliárd forint saját vagyonnal rendelkező MVM Rt. az energiaszektor átalakítása során jött létre 1992. január 1-jétől, úgynevezett kétszintes részvénytársasági formában. A piramis csúcsán az állami tulajdonú MVM Rt. áll, s ennek a szervezetnek a birtokában van az energiaipar huszonegy vállalata részvényeinek csaknem teljes egésze. Ezek a vállalatok az erőművek, az áramszolgáltatók, illetve az „erőmű-bánya integráció” során az energiaiparhoz kapcsolt bányák. Az idén tavasszal még az előző kormány által kidolgozott privatizációs elképzelés szerint négy alaperőmű, köztük természetesen a paksi atomerőmű is, százszázalékos állami tulajdonban maradna, ugyanúgy mint a teljes országos villamos hálózat. A kisebb erőművek a szándékok szerint olyan formában kerülnének magánosításra, hogy huszonöt százalék plusz egy részvény maradna csak az állam tulajdonában, míg az áramszolgáltatók teljes egészében eladásra kerülhetnének. A paksi atomerőmű állami tulajdonban maradásának elsődleges oka az, hogy az energiaellátás szempontjából stratégiai fontosságú. Másik ok, hogy angol és egyéb nyugati tapasztalatok alapján a befektetők nem szívesen vásárolnak atomerőművet - természetesen itt multinacionális befektetőkre gondolunk -, mert egy esetleges meghibásodás vagy a végleges megszűntetés költségei túlságosan magasak. Hírnök:; - Pónya úr! Tudomásunk szerint ön tagja annak a tanácsadó teamnek, amely a szocialista-szabaddemokrata koalíciós kormány ipari minisztere mellett azon fáradozik, hogy elkészüljön az energiaszektor privatizációs terve. Miképpen került ebbe a csoportba és milyen szerep jutott önnek? Pónya József: - Az ipari miniszter megkeresett és arra kért, hogy vegyek részt ebben a munkában szakértőként, illetve tanácsadóként. A privatizációs terven többen dolgozunk, ebből én is kaptam feladatot. A kép még jelenleg nem teljes, tehát egyelőre csak tervezetről beszélhetünk. HLi-nök;:;- Vázolná azt a tervezetet, amelyet ön javasol? Pónya József: -Véleményem szerint az energiaszektor privatizációs körébe elsősorban az áramszolgáltatókat kell bevonni. Négy erőművet semmiképpen nem, ezek: Százhalombatta, a Mátravidéki Hőerőmű, a Tiszai Erőmű, valamint a paksi atomerőmű. A kör azonban így ezek nélkül is gigantikus, mintegy ezermilliárd forintos tételről van szó. Ugyancsak nem tartozik bele a magánosítási kör-
