Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)
1994-08-12 / 25. szám
Paksi Hírnök 1994. augusztus 12. A példa bizonyító ereje Nincs egyedül Krausz Mátyás. A Németországban élő egykori györkönyiek szép számban rendszeresen látogatnak haza, szülőfalujukba. A második világháború után, 1946-ban, 47-ben az addig tiszta német ajkú falu lakosságának negyven százalékát telepítették ki Németországba, tulajdonképpen őshazájukba. A történelem viharai kiszámíthatatlanok: a török uralom után szinte teljesen elnéptelenedett kis faluba a földesúr, Meszlényi János 1718-ban Burgenlandból, majd négy év múlva Hessen tartományból telepített családokat, akik aztán gyökeret verve a semmiből teremtették újra a falut, Györkönyt, vagy ahogy ők nevezték ,Jerking”-et. A családnevek máig árulkodnak, a burgenlandi hepauerek (a „heidebauem” torzítása) leszármazottjai a Gszelmann, Hackstock vagy Pámer családok tagjai, a Hessenből érkezettek a Becker, Plézer, Hirsch, Krausz neveket viselik. Vallásukat - az evangélikust - is az óhazából hozták magukkal és két évszázadon át őrizték, csakúgy mint az 1796. november 15- én felavatott templomot, melyet közös összefogással - no és Lipót császár ezer güldenes hozzájárulásával - építettek. Íz országban egyedülálló pincefalut is ők hozták létre, szintén a XVIII. században, és hogy ez milyen időtálló alkotás, azt Krausz Mátyás példája bizonyítja. Elgondolkodom: hol is vannak ők otthon, melyik ország a hazájuk. Ők eldöntötték, hiszen mindkettőhöz, Németországhoz és Magyarországhoz is erős gyökerekkel kötődnek.------------------------------------Q FÉRFISORSOK EÖRDÖGH GABRIELLA Krausz Mátyás pincéjébe - a györkönyi pincefaluban - tizenöt lépcsőfokon lehet lejutni. Akim tomboló hőség után, finom hűvös fogad, nyolc fok körüli a hőmérséklet. A gazda saját termésű , borával kínál, Pusztahencsén termett, maga szüretelte.-Hagyományos, egyszerű vörös bor, magunknak készítettem, nem eladásra - teszi hozzá, ő pedig aztán ismeri jól a kereskedést, mivel otthonában, Németországban ital-nagykereskedő volt, míg nyugdíjba nem ment, a családdal közösen sörfesztiválok rendezését is vállalták hosszú éveken keresztül, így van némi tapasztalata a borok, sörök terén a 61 éves Krausz Mátyásnak.- Hogy került ide, a györkönyi diófa alá? -Szépapám Krausz Jakob, aki 1722- ben született Gross-Roheinben, a betelepítések idején került ide Györkönybe, nagyapám Krausz Mátyás - akinek nevét viselem, már itt született, parasztember volt, földdel-szőlővel foglalkozott, édesapám Krausz János már iparos ember - ács -, de 1947-ben vége szakadt györkönyi életünknek, én mint 14 éves kamasz kerültem a kitelepítések idején az akkor oroszok által megszállt német területre, majd az ötvenes években Stuttgart mellé. Feleségem német leány, a lengyel határ mellett született, ahol hosszú ideig mi is éltünk. Krausz Mátyás 1993 decemberében megkapta magyar állampolgárságát, s ma mint kettős állampolgársággal bíró hajdani györkönyi az év nagy részét szülőfalujában tölti.- Miért jó „hazajönni”?- Nézzen itt körül - áll a kitárt pinceajtó mellé Krausz Mátyás. Valóban, hihetetlen szépségben tárul fel előttünk Györköny képe.-Nohát ezért vagyok én itt. Elegem van a modern kor betonépületeiből, a nagyvárosokból, a tülekedésekből. Finom a bor, kint a diófa levelei pillédnek a tikkasztó augusztusi nyárban, a pince előtti pádon egy szürke macska nyúlik el. Dolgozni szeretek, nekem akkor fáj a derekam, ha nem csinálok semmit! Ezt a szorgalmat tán az őseimtől örököltem, de nekem ez az élet. KETTŐS ÁLLAMPOLGÁRSÁGGAL, MAGYAR SZÍVVEL, ITTHON
