Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)
1994-08-12 / 25. szám
Paksi Hírnök 1994. augusztus 5. _________________________ GYERMEKI ERŐ(FESZÍTÉSEK) KEREKES MELINDA Átdobjam, vagy ne dobjam, ez itt talán nem is kérdés KÜZDENI EGÉSZ ÉVBEN, A KEMÉNY MEGTERHELÉSBEN A nyár nemcsak a szabadságok és a vakáció ideje, hanem a sportolóknál az edzőtáboroké is. Városunk judósai a külföldi edzőtáborokon kívül hazai, ezen belül is paksi táborokban vesznek részt. Július és augusztus hónapban több európai ország fiait és lányait látta vendégül az ASE judószakosztálya. Az élsport előrelendítése szolgáltatta az apropóját annak a kezdeményezésnek, amelynek eredményeként európai olimpiai reménységek tölthettek július 18-22-ig egy hetet városunkban. Az edzéseket Hangyási László mesteredző és Kovács Antal olimpiai és világbajnok vezette. Négy országból - Szlovénia, Ausztria, Svájc és Magyarország - összesen százhúsz fiatalnak nyílt lehetősége a további fejlődésre. A judo egész évben kemény megterhelést jelent a judokák számára, egy-egy ilyen edzőtábor alkalmával lehetőségük van elszakadni a mindennapok világától. A küzdések során nemcsak a számára már megszokott partnerrel harcolhat, hanem ismeretlen ellenfelekkel is megismerkedhet. A földharc és álló küzdelmek folyamán újabb technikákat sajátíthatnak el. Az európai olimpiai reménységek tábora egy nemzetközi versennyel indult, ahol nyolc ország közel kétszáz versenyzője vett részt. A paksiak a megszokott formájukat hozták, mellyel több dobogós helyet is szereztek. Az ASE-csarnokban lebonyolított színvonalas verseny és edzőtábor szervezői e programmal hagyományt kívánnak teremteni, mellyel elősegíthetik az európai judósport folyamatos fejlődését. * * * Augusztus 1-7. között a IV- es Számú Általános Iskola judóterme adott otthont az immár negyedik éve megrendezett osztrák-magyar edzőtábornak. Délelőtt és délután hetven diák vett részt a technikai és küzdelmi edzéseken. A judohoz nem értő számára is jó volt látni a fehérbe öltözött, fegyelmezett gyerekeket, akik egy-egy kurta vezényszóra szinte egyszerre tették a dolgukat. Csillogó szemekkel, hallatlan odaadással lesték a mesterek szavait. Egyetlen zokszó nélkül tűrték a földhöz csapkodást, s az olykor durvának tűnő akció után sem vágtak vissza gorombán. Ha pedig valami mozdulat korrigálásra szorult, akkor figyelmesen követték az edzők utasításait, akik - lévén legalább hatan - mindenhol jelen voltak, s árgus szemmel figyelték az ifjoncokat. A paksi nemzetközi judo edzőtáborban magyar és osztrák ju dósok vet, tek részt. Az osztrák sportolók Gerhard Dorfinger, hat dános mester vezetésével érkeztek Magyarországra. A vendéglátó a Paksi ASE judószakosztálya és a Budaörsi Sport Egyesület volt. Mint azt a tábor vezetőjétől, Riesz Béla 3 dános mestertől megtudtuk ezek a gyerekek válogatott sportolók, valamennyien valamely országos bajnokságon helyezettek voltak, s várhatóan közülük kerülnek ki a jövő nagy sportolói. Az utca másik oldalán Gyermekeik jövője felett a szülők döntenek. Mikor a kicsi óvodás vagy kisiskolás felrémlik a gondolat: nagy a mozgásigénye, valamit sportolnia kellene; egész nap a könyveket bújja, járhatna valamilyen szakkörre vagy tanulhatna nyelveket. Bizonyára így van, de honnan tudható ebben a korban, hogy Évikének van-e érzéke a ritmikus sportgimnasztikához, vagy Ferike valóban matekzseni lesz-e? Nagy felelőssége a gyermeki élet egyengetésének, bármily feladatra irányul is az esetleges külön képzés, ösztönzés, kitartás és sikerek nélkül nem eredményes. A kitartás a legnehezebb feladat egy gyermek számára és itt lép be újra a szülő felelőssége. Ha az anyuka szívesen balettozott volna, de neki nem adatott meg, szívesen látná saját magát csemetéje képében, és erőlteti a gyereket a balettórára. Hasonló a helyzet a zenetanulásnál, ha apuka nem lehetett zongoraművész, akkor majd a gyerek indulhat el ezen a pályán. És mi történik, ha a gyerek ellenkezik? „Már pedig akkor is elmész órára, mert agyoncsaplak!” - hangzik. Az eredmény pedig csak tíz-húsz év múlva mérhető le, amikor a hajdani gyermek pályát változtat, mert nem tetszik neki a jogi egyetem, inkább a tanári katedra felé vonzódik. Semmi garancia nincs rá, hogy ő majdan a saját gyermekét nem fogja hasonló módon irányítani, megtervezni a jövőjét. Természetesen azért akadnak kivételek, akik saját példájukból okulva óvatosabban nyúlnak a pályaválasztáshoz, ebbe a fontos döntésbe bevonják a legfontosabb és legilletékesebb személyt, a gyermeket is. A siker azonban itt sem biztosított, csak jóval több az esélye.