Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)
1994-08-12 / 25. szám
1994, augusztus 12. Paksi Hírnök 1 Szépen keresnek itkán fordul elő mostanság, hogy egy alkalmazott elégedett legyen a munkabérével, s az még ritkábban, hogy ezzel dicsekedjen is. S ha ezt egy cégnél többen teszik, az már majdnem gyanús. Mégis igaz: a Beanett Bt.-nél dolgozó varrónők elmondták, ők jól keresnek. Átlagosan 30-40 ezer forintot. Igaz a munka sem kevés, ami emögött van. HITEL NÉLKÜL - HITELESEN A BEANETT VARRODÁBAN Feil József és neje a tulajdonosok, a férj szakmája műszerész, a feleség férfiruha-készítő. Bedolgozással kezdték 1986-ban, munka, illetve a gyes mellett egy pesti butikosnak varrtak bérmunkban, ez „körülményes” volt, ezért váltottak: szabadidőruhákat készítettek, még mindig másodállásban. A kereslet csökkent a szabadidőruhák iránt, így újra termékváltás következett. Munkaruhára tértek át, s kiderült, hogy ez valóban jó piac. Megvolt tehát a társaságalapítás lehetősége, 1991-ben létrehozták a Beanett Bt.-t. A megrendelések szaporodtak, ma már mintegy százötven üzleti partnerrel dicsekedhet a cég. Kezdetben a Hősök terén béreltek egy varrodát, itt húsz varrónőt foglalkoztattak, majd Kistormáson teremtettek harminc embernek munkalehetőséget, és őszre felépül a harmadik - immár saját tulajdonú -, Hajnal utcai telephelyükön az új üzemcsarnok. Hogy miből? Hitelt nem vettek fel soha egy fillért sem, a vállalkozás eredményét forgatják vissza a beruházásokra, így növekszik fokozatosan a cég, miközben az irányítást, az adminisztrációt továbbra is Nehéz kenyér A varrás még ma is az egyik legnehezebb női munka. A hát fáj, és gyorsan fáradnak a szemek is. Ezt csak az tudja, aki már csinált ilyet. A keresetekről azt szokták mondani: nehéz kenyér. De hány és hány nő, asszony és édesanya vállalja, hogy egy kicsivel többet vigyen haza, hogy több legyen az asztalra való. ketten végzik, csak a könyvelést bízták másra. Napi nyolcszáz munkaruha készül a bt. varrodáiban. A tavalyi nyereség egymillió forint volt, 94-re a dupláját tervezik és ami az adózás után ebből marad, azt újra a fejlesztésekre szánják. Tartozásaik az APEH és a társadalombiztosítás felé nincsenek, pedig ők nem alkalmazzák a szokásos vállalkozói trükköt, az alkalmazottak minimálbéren történő bejelentését, a varrónőik a környéken kialakult béreknél jóval többet visznek haza. I vállalkozás a bizalomra \ épül - vallja a Feil háf\ zaspár -, az alkalmazot- JL JL takat munkatársaknak tekintik. Jó szakembereket kis fizetésért nem lehet dolgoztatni. A munka során természetesen akadnak konfliktusok, összekoccanások, de amíg fizetésnapon a varrónők mosolyognak, nincs baj! Árán kell fizetni a munkaerőt Rákosi Gusztáv Tömegével alakultak a gazdasági társaságok 1991. végén, kft.-t, bt.-t alapított boldog-boldogtalan, elsősorban az akkor igen nagy mértékű személyi jövedelemadókedvezmények miatt. Emiatt a közvélemény erős ellenérzéssel fogadta a nálunk akkor még ismeretlen vállal kozási formát. Fokozta a negatív megítélést a sok-sok fantomcég és az is, hogy a tulajdonosok gyors meggazdagodásra törekedtek, akár azon az áron is, hogy éhbérért foglalkoztatták alkalmazottjaikat. Ugyanakkor számos új cég jött létre az állami vállalatok átalakulása során, s ők vitték magukkal a régi dolgozógárdát, és a „jól bevált” gazdálkodási formát, bérezési szokásokat. A megszokás, a foglalkoztatás kényszere nem tette lehetővé, hogy válogassának, szelektáljanak, így a munkamorálban maradt a középszerűség, az adó- és tb-terhek miatt pedig a munkabérek - legalábbis reálértékben - csökkentek. A munkanélküliség gyors növekedése lehetőséget teremtett ahhoz, hogy a munkáltatók csak a minimális bért fizessék. A munkavállalók sem szívesen szegődtek az újonnan alakuló cégekhez: sem az alacsony bér, sem a bizonytalan jövő nem vonzotta ide a munkaerőt. Kivételek persze akadnak, _ vannak tulajdonosok, akik hosszú távra tervezték cégük gazdálkodását, és ehhez alakították stratégiájukat. Pakson ezek egyike a Beanett Bt., ma munkaruhákat készít varrodáiban. A varroda olyan, mint Magyarországon bárhol. Ami más: a munkamorál és a bérek.
