Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)

1994-08-12 / 25. szám

Paksi Hírnök 1994. augusztus 12, A húsipar nem nyereséges Kerekes Melinda Mint ismeretes, több hús­ipari üzem emeli a szar­vasmarha-tőkehús árát. Bálint Mihály, a Szekszárdi Húsipari Rt. kereskedelmi igazgatójától megtudtuk: ők is kénytelenek ezt a lépést megtenni. Ennek oka a termelési költ­ségek és a felhasznált áruk árainak emelkedése. Mindez­zel együtt a húsipar még min­dig nem nyereséges vállalko­zás. Tovább nehezíti a hely­zetet, hogy nincsen elegendő élő állat, s így a vágóhíd kapa­citása kihasználatlan. S mivel néhány évvel ezelőtt fizettek a termelőknek, hogy vágják le az állataikat, mert túltermelés volt, most hiába kérik őket a termelés újraindítására, hosz­­szú időbe telik, amíg az állat­­állományt felnevelik, árra a kérdésre, hogy mi­­ként alakulnak a közel­jövőben az árak, el­mondta: mivel az élő állat ki­lónkénti ára a 110-115 fo­rintról 130-140 forintra emel­kedett, a tőkehús árának 10 százalékos emelése indokolt. Majd hozzátette: általában az élő állat kilónkénti árának duplája a tőkehús ára. S hogy ennek okát megértsük, Bálint Mihály kifejtette: a feldolgozás során az élő állat súlyának csak alig több mint 40 százalé­ka hasznosítható tőkehús­ként, a fennmaradt rész feldol­gozása, esetleges megsemmi­sítése is a vállalatokat terheli. Természetesen a szarvas­marha-tőkehús árát aztán kö­veti a többi húskészítmény árának növekedése is, s egé­szen bizonyos, hogy a sertés­­tőkehús árának kiigazítására is sor kerül. Kérdésünkre, hogy mos­tanság a felvágottak árai is emelkednek-e kide­rült, hogy ettől egyelőre nem kell tartanunk. (5 CSALÁDI VÁLLALKOZÁSOK A HÚSOS KOCSI HAJNALI NÉGYKOR JÁR Kovács Ferenc és neje hentesüzletet működtet a Dózsa György úton. Mióta az eszemet tudom - mondja - húst árusí­tottak ebben a boltban. Kaposvárra kerültem 1976-ban, ott elvégez­tem a szakmunkás­­, képzőt. De sajnos a tervezett határidőre nem készült el a szekszárdi kombinát, így csak Budapest­re vagy Szegedre mehettem volna dolgozni. Nem volt kedvem a mun­kásszálláshoz, az utazásból is elegem volt, itthon marad­tam. A tízes számú ABC-ben kaptam munkát, ahonnan 1978-ban a Paksi Állami Gaz­daságba kerültem. Amikor megüresedett egy hely a kényszervágóhídon, el­vállaltam az állást. Ott már önállóan dolgoz­tam, igaz ha többemberes munka adódott, akkor édes­apám, illetve a két tapasztalt nyugdíjas mester, Ackermann Ferenc és Hum Mihály se­gítettek.-Később a munkanélküliek keserű sorsára jutott. Mihez kezdett?-A gazdaság beindította a piactéri hatósági húsboltot, ott vállaltam munkát. Iszonyú rosszul kerestem. Volt hónap, hogy csak százegy forintot, de az is előfordult, hogy csak a családi pótlékot vittem haza. A városi tanács gazdasági osz­tályvezetőjével megbeszél­tem: szeretném kibérelni az üzletet, mondják meg, meny­nyibe kerül, kifizetem. Meg­hallgatott, és azt mondta, ha­marosan értesíteni fog. Az ér­tesítés elmaradt, egy hónap múlva viszont kiadták az üz­letet a gazdaságnak. Arról be­szélnek, hogy Pakson 1990- ben jelent meg a munkanél­küliség. Egy biztos: én már nyolcvanhatban munka után kilincseltem.- Mikor indult a saját üzlet?- Két és fél éve családi vál­lalkozásként. Sok állandó vá­sárlónk van az ó- és újvá­rosból, de a Paksra látogató külföldiek is visszatérnek.-Mi a biztosíték a minőség­re?- Szombaton és vasárnap soha nem marad a hűtőben hús. Ha észreveszem, hogy csökken a vásárlói kedv, ke­vesebbet rendelek. A hétfő szünnap, kedden hajnali négykor az üzlet előtt a hűtő­kocsi. Felveszi a rendelést, és az­nap délelőtt megérkezik a hétfői vágásból az áru és biztos, hogy szerdára elfogy. Ugyanez történik csü­törtökön és a pénteki zárásra üres az üzlet, szarka József A bárd fontos eszköz a húsboltban. Már egy jó ideje segíti a vásárlókat abban, hogy szeletet vegyenek és ne kilót. Fotó: Izsó Szilvia

Next

/
Thumbnails
Contents