Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)
1994-08-12 / 25. szám
Paksi Hírnök 1994. augusztus 12. a Körültekintés, szakértelem, biztonság BRITANNIÁBAN SIKERÜLT A PUDING PRÓBÁJA Levelet küldött Nagy-Britanniába Bor Imre, Paks város polgármestere, egészen pontosan Skóciába, Cunninghame Körzeti Tanácshoz és Walesbe, Isle of Angleesey önkormányzatához. A levél három kérdést tartalmazott a kiégett fűtőelemek átmeneti tárolójával kapcsolatban, mivel mindkét helyen atomerőmű működik. Rákosi Gusztáv Szakértő készített tanul- I mányt a skóciai East Lothian megyei önkormányzat megbízásából, a Torness Atomerőműben létesítendő átmeneti tárolóval kapcsolatos kérdésekről. R. M. Hickman észrevételeit a brit törvényekre alapozza, és ez az a pont, amely alapvetően megkülönbözteti az ottani helyzetet a magyarországitól. Nálunk ugyanis nincsenek még a nukleáris létesítményekre vonatkozó átfogó törvények, pedig ha ezek léteznének ma valószínűleg kevesebb gond lenne a Paksra tervezett tárolóval kapcsolatban úgy a lakosság, mint a hatóságok számára. Két fontos törvényt említ a tanulmány: az 1960. évi radioaktivitási, és az 1985. évi „Ionizáló sugárzásokra vonatkozó törvény”-t, s ezek létezése minden bizonynyal erősíti a bizalmat a polgárok részéről az atomerőművek irányában. Nagy-Britannia kormánya egyébiránt is komoly belpolitikai kérdésként kezeli az atomenergetikai ipar kérdését, anélkül, hogy a szorosan vett szakmai kérdésekbe érdemben beleszólna. A nyilvánosan közzétett dokumentumokban hangsúlyozott figyelmet fordítanak a következő szempontokra: minimális legyen a nukleáris hulladékok képződése, a hulladékok kezelésének problémáit a nukleáris programok indítása előtt széles körben meg kell tárgyalni, a hulladékkezelés környezetvédelmi szempontok alapján történjen és a felgyülemlő hulladékokról előzetesen elhelyezési tervet kell készíteni. A legfontosabb szempont: a nukleáris hulladékok kezelésének végleges megoldása érdekében megfelelő fejlesztési és kutatási programok folynak, nem kevés pénzt felhasználva. A kérdések: Hogyan fogadták a város polgárai a tárolóépítés tervét? Vállalt-e az önkormányzat szerepet a lakosság tájékoztatásában? Van-e az önkormányzat birtokában olyan információ vagy adat, amely megkérdőjelezi a tároló biztonságát és kétségbe vonja a környezeti hatások elhanyagolható mértékét? A Walesből érkezett válasz lényege: a Wylfa Atomerőmű a kiégett fűtőelemeket a „kihűlés” időtartamára tárolja, majd újrafeldolgozásra (reprocesszálásra) Sellafieldbe szállítja. A lehűtésre nem az általában használt nagymedencés megoldást választották (ilyen van Pakson is), hanem száraztárolót (ilyen lenne a Paksra tervezett átmeneti tároló). Az eredeti száraztároló kis mérete miatt nem biztosított elég elhelyezési lehetőséget olyankor, ha Sellafield nem tudta fogadni a kiégett kazettákat, ezért a Wylfa erőmű létesítési engedélykérelmet nyújtott be a tároló bővítésére. A hatóságok 1976-ban adták ki az első engedélyt két kamra megépítésére, majd két év múlva újra kettőre - bár az utóbbi alapján csak egy készült el. A megoldás módját a megye tanácsa a helyi újságokban közzétette, az első esetben nem érkezett ellenvetés, a második engedélynél néhányan kifogásolták az építést, többnyire a Walesi Farmerok Szervezetétől. Az engedélyt végül is azzal a feltétellel adták ki, hogy a felgyülemlett kiégett fűtőelemkészletet 1985. december 31-ig elszállítják és ezután a tárolót biztonságosan lezárják. Az üzemelés során hosszú ideig nem volt gond, 1984-ben azonban az ötös kamrában üzemelő daru meghibásodott és intézkedtek a javításáról. 1991-ben kiderült, hogy esővíz került a négyes kamrába és néhány elemen korróziót okozott. Speciális technológiát dolgoztak ki ezeknek a sérült fűtőelemeknek a biztonságos kiemelésére, a felmerült problémák nem okoztak jelentős biztonsági kockázatot vagy káros környezeti hatást, hiszen észlelésük után A sugárkapu Ez a hely az ember egyik fontos védelmi eszköze azok számára, akik a legközelebb dolgoznak a veszély forrásához az atomerőművekben. Az ember épsége mindennél előbbre való.
