Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)

1994-08-12 / 25. szám

1994. augusztus 12. Paksi Hírnök S Fejlődés Ahogyan növekedtek az emberi szükségletek, úgy gyarapodtak az azt meg­valósító eszközök veszély­­forrásai is, bár számtalan erőfeszítés történt azért, hogy ezeket a minimálisra csökkentsék. Talán éppen úgy, hogy az ember a fel­támadó szélben felvonta a vitorlát, vagy úgy hogy tü­zet gyújtott a kezdetek kezdetén. Megtanulta az ember azt is, hogy a tűzzel nem szabad játszani és le­het felette uralkodni is. viszonylag egyszerű megoldá­sokat találtak. A Skóciából küldött válasz az előbbinél jóval részlete­sebb, mert mellékelten meg­küldték egy huszonnyolc ol­dalnyi tanulmányt, melyet egy nukleáris kérdésekkel foglalkozó szakértő készített az East Lothian megyei tanács felkérésére, a Torness erőmű­nél építendő száraz fűtőelem­tároló engedélyezési eljárása során felmerült biztonsági, környezeti hatásokat érintő, továbbá a társadalmi meg­ítélés kérdéseiről. A tanulmány megállapítja, hogy a Torness erőmű meg­építésekor a kiégett fűtőele­mek kezelésére egyetlen alter­natíva volt, ez pedig az újra­feldolgozás, ami ugyanúgy, mint a walesi erőműnél, Sel­­lafieldben történt volna. Mára a helyzet megváltozott, jelen­leg a szakemberek a végleges eltemetést tartják jobb meg­oldásnak, de döntés még nem született, az előrejelzések sze­rint erre harminc év múlva fog sor kerülni. 1989-ben az Ener­giaügyi Minisztérium állam­titkára az angol parlamentben kijelentette, hogy az erőmű­vek tulajdonosaira tartozik a kiégett fűtőelemek kezelésével kapcsolatos döntés, amennyi­ben tekintetbe veszik a biz­tonsági előírásokat, a műszaki, gazdasági szempontokat. A kormány nem kötelezte el magát egyik megoldás mellett sem. 1994 során azonban az atomiparral kapcsolatos poli­tikájának teljes felülvizsgá­latára készül. Nem tisztázó­dott tehát még a kérdés, hogy az átmeneti tárolóban elhelye­zett kiégett kazetták hulladék­nak minősülnek-e, vagy újra­hasznosításra alkalmas anyag­nak. Az Alara-elv Több ország, köztük Ka­nada, Svédország és az USA a kiégett fűtőelemek köz­vetlen eltemetése mellett kötelezte el magát. Nagy- Britanniában a végleges döntésig az úgynevezett Alara-elvet alkalmazzák, ami magyarra a „lehető leg­­kevesebb”-ként fordítható, vagyis mind a gazdasági, mind a társadalmi tényező­ket figyelembe veszik. Vannak természetesen bi­zonyos helyi aggodalmak, mert a tároló, ha kis való­színűséggel is, de potenciá­lis veszélyt jelent, növeli a környezet terhelését. Morá­lis problémákat is felvet a létesítés, mert a végleges megoldást a jövő generá­cióinak kell megtalálni. A tanulmány megállapítja, hogy a tároló létesítése során a tervezésnél, a kivitelezésnél és az üzemeltetésnél a biztonsági követelményeket maximáli­san betartották, ezért a kör­nyezetre gyakorolt terhelés nem növekedett. A tároló a tájképi hatást nem zavarja, mivel nem befolyásolja szá­mottevően a már meglévő atomerőmű látványát. Az építés előnyös a helyi gazdasági életre, munkaalkal­mat és kereskedelmi forgalmat jelent. A mezőgazdasági ter­melők aggodalmát, amely a termék minőségébe vetett bi­zalmat félti, semmi nem iga­zolja, az ingatlanárak pedig a várakozással ellentétben emel­kedtek. A szakértő végül megálla­pítja: a tervezésnél olyan biz­tonsági alapokat vettek figye­lembe, hogy legfeljebb sta­tisztikai valószínűsége van bármilyen esemény vagy bal­eset bekövetkeztének. A tanulmány végén ajánlá­sokat tesz: javasolja, hogy a nukleáris politika teljes felül­vizsgálata során a több helyen létesített tárolás stratégiáját hasonlítsák össze az egyetlen tároló előnyeivel. Biztosítani kell továbbá az eredeti tervek szerinti megépítést, a módo­sításokat csak széles körű kon­zultációk után engedélyezzék. Biztosítékokat kell követel­ni arra, hogy a tárolóban csak az erőmű saját elemeit helyez­hessék el, a környezeti hatá­sok vizsgálatában az önkor­mányzatnak részt kell vennie. Megegyezés, aláírás, fizetség HORVÁTH MARGIT A paksi atomerőmű vezetése és tizenkét település ön­­kormányzata képviselői augusztus negyedikén aláír­ták - közel egyéves tárgyalás­­sorozat eredményeként - az alapmegállapodást, amely a kiégett fűtőanyagok átmeneti tárolójával kapcsolatos kom­penzációs összegeket rögzíti. Török Gusztáv, Kalocsa pol­gármestere, a TEIT elnöke hangsúlyozta: az alföldi tele­pülések a tároló létesülését csak fenntartással fogadják el.-Egy dolog határol be bennünket - mondotta -, hogy az erőmű ideépült és itt is marad. Előrehaladni pedig csak a lakosság és a telepü­lések bevonásával lehet. Eb­ben partnerünk volt az atom­erőmű és vezetősége. Kováts Balázs, az erőmű tájékoztatási osztályának vezetője örömét fejezte ki, hogy a hosszan tartó viták és a széles körű tájékoztatási munkák eredményeként, a ti­zenkét település, bár fenntar­tással, de egyhangúlag dön­tött a tároló megépítése mel­lett. A köszöntők után a tizen­két település polgármesterei egyenként mentek az asztal­hoz, hogy kézjegyükkel hite­lesítsék a szerződés létrejöttét. A megállapodás értelmében a TEIT tagjai 190 millió fo­rintot kapnak. Első ütemében az önkormányzatok az alábbi összegekben részesülnek: Du­­naszentgyörgy 21850000, Tengelic 13 300000, Geijen 8 850 000, Pusztahencse 7 600 000, Fadd 13 300000 forintban. Egyfajta vállalkozási díjként veszik fel a települési önkormányzatok az ösz­­szeget, és a megállapodás ér­telmében további tájékozta­tásra, mérésekre és ellenőrzé­sekre költhetik el. Most, hogy megszabadultunk az átkozott atom­energiától, mennyivel könnyebb az élet...

Next

/
Thumbnails
Contents