Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)
1994-07-08 / 20. szám
Paksi Hírnök 1994. július 8. m Bölcske-Tatárhágó-Donyec-medence-Bölcske Bertók Ferenc beszédes élete Ünnep Németkéren Szebben zeng Ki tudja hány olyan második világháborús veterán él köztünk, aki a szerencsének, ügyességének, esetleg mindkettőnek köszönhetően épségben tért haza a frontról, a hadifogságból. Sokukat idehaza újabb szerencsétlenségek várták, mégis képesek voltak talpra állni. Beszélgető partnerem azért is felkeltette érdeklődésemet, mert hetven három évesen kitűnő egészségnek örvend, ötszáz öl szőlőt művel, s mint mondja: nincs az a fiatal, akivel ne merne kiállni egy kaszálóversenyen. Persze erre találhatunk példát, arra már kevésbé, hogy ebben a korban, egy háborút és fogságot megjárt ember egyedül neveli tizenhárom éves fiát, mindent előteremt, ami csak szükséges megélhetésükhöz, gyermeke neveléséhez. Bertók Ferenc Bölcskén, a Rózsa utcában él, beszédes, jó kedélyű ember, s szívesen mesél életéről.- Mikor vonult be katonának, melyik fronton harcolt?- Szekszárdra vonultam be, 1942-ban, innen Perlakra vezényeltek, majd az orosz front következett. Az első bevetés során sikerült a Tatárhágóig visszaszorítanunk az oroszokat, a végén mégis ők kerítettek be minket. Éjjel-nappal lőttük egymást, egyszer teljesen véletlenül - ugyanis híradós voltam - rákötöttem a szovjetek tüzérségi vonalára. Gondoltam, ha már így állunk, megkérem őket, hogy lőjék a hágót, megtették, iszonyú veszteségeket okoztak maguknak. Sikerült visszavonulnunk Kőrösmezőig, itt tudtuk meg, hogy Magyarország kapitulált. Ekkor már megtörtént Apatinnál az áttörés, így bevagoníroztak bennünket, és Gödöllőre vittek. Nem tartott sokáig a boldogság egy-két nap múlva visszavezényeltek Kiskőrösre, és kezdődött minden elölről.-Említette, hogy nem voltak valami jó viszonyban a németekkel...-Nem szerettük őket, gőgösek voltak, semmibe vették a magyarokat. Mi harcoltunk, újra és újra az oroszok ellen kergettek bennünket a német tisztek, meg folyton csak mulattak. Katonatársammal rendesen megleckéztettünk egy ilyen társaságot, nem teketóriáztunk, közéjük engedtünk egy csomó robbanó lövedéket és jó néhány gránáttal is megajándékoztuk őket.-Nem lett baj belőle?-Lehetett volna, ha rájönnek, hogy mi voltunk, de újra futni kellett, így ezzel akkor nem foglalkoztak. Dunaföldvárig menekültünk, újra felvettük a harcot, néhány napig tartottuk magunkat. Miután feladtuk, ismét Gödöllőre kerültünk, itt estünk fogságba. Egy villába húzódtunk, gondoltuk, pihenünk egy kicsit, harapunk valamit, de hamarosan körülvettek, kénytelenek voltunk megadni magunkat.- Mennyi időt töltött hadifogságban?- Négy évig szenet bányásztam a Donyecmedencében. Ismert, hogy miféle állapotok uralkodtak ott. Nekem ez idő alatt egy hegyivadász hátizsák volt a párnám, még takaróra sem tudtam szert tenni. Negyvennyolc no- vember huszonegyedikén érkeztem haza, hálát adtam az Istennek, hisz akadtak olyan szerencsétlenek, akik tíz évet lehúztak a szörnyű lágerekben, ha ugyan kibírták az embertelen körülményeket.- Várta valaki idehaza?- Özvegy édesanyám. Édesapámtól még a háború előtt különváltak. Apám újranősült, zsidó asszonyt vett feleségül, aki két lányt hozott a házhoz, később megszületett a kisöcsém. Őket a szomszédok jelentették fel, így mostohaanyámat a tíz- és tizenkét éves lányokat, valamint az akkor hatéves kisfiút negyvenháromban deportálták. Először Kalocsára vitték őket, kisöcsémet már itt agyonlőtték, mert eltört a lába. A többiek is elpusztultak. Ebbe ment tönkre édesanyám, de én sem tudtam soha megbékélni ezzel a szörnyűséggel.- Hogyan kezdte újra az életét?- Mint a többiek, akik fogságból tértek haza. Elvállaltam mindenféle munkát, voltam én kútfúrótól kezdve minden. Később megszereztem a szakmásított jogosítványt, de dízelmozdony-vezetői képesítésem is van.- Család?- Van egy tizenhárom éves kisfiam. Egyedül nevelem, a feleségem meghalt. Mit is mondok, soha nem vettem őt feleségül, együtt éltünk, de nagyon szerettük egymást. Bírom a munkát, egészséges vagyok, előteremtek mindent, ami szükséges az életünkhöz. * * * Nem számoltam azzal, hogy ilyen szomorú fordulatot vesz majd a beszélgetés, hát jónak láttam befejezni. Csodálatos, ahogy ez az idős ember mesél a háborúról, huncut mosollyal, mint egy kisfiú valami olcsó verekedésről, de elhomályosodik a tekintete, mikor családja tragédiáját idézi fel, mint az árvaházak apró lakóinak, ha szüleik hollétéről faggatják őket. SZARKA JÓZSEF az orgona Néhány héttel ezelőtt nagyszabású ünnepség keretében avatták Németkéren a katolikus templom felújított orgonáját. Kolbert Mátyás plébánossal beszélgettem az előzményekről és a munkálatokról.- Mikor gondolt először arra, hogy a templom felújításra, az orgona pedig generálozásra szorul?-Amikor 1991-ben idekerültem, már láttam, hogy a II. Vatikáni Zsinat liturgikus feltételeinek a templom nem egészen tesz eleget, mégpedig a liturgikus tér szempontjából. Emellett a századelőn - 1904-ben - épített Angszter-orgona is elég rossz állapotban volt. Igaz, hogy az elkészültétől számított kilencven év során már végeztek apróbb felújításokat az orgonán, gondolok itt arra, hogy a lábfújtatást átszerelték elektromosra, mégis a bőrözés, a regiszterek, a sípok és a pedál is „megértek” már a generálozásra.- Mi volt az első lépés?- Egy rövid történelmi áttekintéssel kezdeném. Németkér tiszta katolikus és tiszta német ajkú község volt. A kitelepítések miatt 1945 után megváltozott az etnikai összetétel, az öregek azonban még mindig svábul beszélnek. A kitelepítettek nagy része Németországban egy helyre telepedett le, Büchenbach környékén. Sokaknak ott él a testvére, rokona, ifjú kori barátja. A múlt nyáron nagyszabású rendezvényre hívtak meg bennünket, amire két busszal ki is utaztunk. Az énekkari és zenekari fellépések mellett természetesen ünnepi szentmise is volt. Hazaindulásunkkor az ottani plébános átnyújtott nekem egy borítékot. Akkor határoztam el, hogy a benne lévő összeget az orgona felújítására fordítjuk majd, tehát a németországi kapcsolat volt az első lépés. A munkálatokhoz szükséges többi pénzt pedig összegyűjtöttük.- Mennyi idő alatt készült el a felújítás?-A munkálatok fokozatosan mentek, nagyon sok segítséggel. A szószéket egy pécsi építész terve alapján bontottuk szét, a hangosítást a pécsi színház szakembere dolgozta ki. A betonozást és a márványpadozatot paksi szakemberek készítették. A mi templomunkban is van már fűtési rendszer, mely a padok ülőkéje alá vezetett elektromos fűtőtestekből áll. Az új, megszépült templomot és orgonát június 19-én ünnepi szentmise keretében avattuk fel. Önzetlen munkájukkal a németkéri emberek tanúbizonyságot tettek arról, hogy szeretik falujukat és egyházukat. H. M.
