Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)
1994-07-08 / 20. szám
1994. július 8. Paksi Hírnök Sorstársak és sporttársak Mozgássérültek a Duna Kupáért Ismét volt az ESZI sportcsarnokában a Duna Kupa. Ez a rendezvény azért volt különleges, mert csak mozgássérültek vehettek részt rajta. A két sportágban - asztalitenisz és lövészet - hazánkon kívül Szerbia, Románia és Németország is képviseltette magát. Mindkét kategóriában az első három helyezett éremdíjazásban részesült, a legjobb csapat pedig átvehette a Duna Kupa vándorserleget. A szervezési feladatokat az idén is Kapás János vállalta magára. Kérdésemre elmondta, hogy sokat jelentett a tavaly kitaposott út Hamar sikerült az éttermi és szállásproblémákat megoldani. Az ESZI ingyen a rendelkezésükre bocsátotta a tornacsarnokot, ami azért is nagy szó, mert egy ilyen létesítmény óránkénti bére eléri a tíz-tizenkétezer forintot, amire a mozgássérültek egyesületének nem lett volna fedezete. A kétnapos rendezvény lebonyolítása, a több mint százhúsz ember ellátása csaknem félmillió forintba került Ennek egy részét (százezer forintot) az egyesület biztosította. Csaknem ugyanennyi pénz folyt be az ezerkétszáz forintos részvételi díjakból. A fennmaradó részt szponzori támogatással sikerült előteremteni. Kapás János elmondta, hogy körülbelül tíz-tizenöt támogatónak tartoznak köszönettel. Az elnök A rendezvényen jelen volt a Magyar Mozgáskorlátozott Sportszövetség elnöke, Puncsa József is.- On hivatalból, vagy mint versenyző van jelen?-Is-is. A budapesti Rodáta SE sportolója vagyok, főleg asztalitenisz-versenyeken veszek részt, hivatalból pedig majdnem minden rendezvényen ott vagyok.- Mióta és milyen rendszerességgel sportol?- Egy autóbaleset következményeként tizennégy éve ülök tolókocsiban. Körülbelül tíz éve sportolok. Egy ideig heti két alkalommal volt lehetőségem edzésekre járni, most sajnos ez lecsökkent heti egy alkalomra Van egy kislányom, őt nevelem és a munka mellett nincs a sportra több időm.- Mennyire fontos egy mozgássérült embernek a mozgás?- Fontosnak kellene, hogy legyen, ennek ellenére elég kevesen vagyunk. Magyarországon tizenegy sportágban összesen 1200 ember edz, dolgozik, fejleszti magát. Ez rettenetesen kevés ahhoz képest, hogy mennyi mozgássérült van. Saját példámból kiindulva én akkor tanultam meg igazából kezelni a tolókocsit, amikor asztaliteniszezni kezdtem. Kerekes székkel Maga a rehabilitáció is tornával történik. Ha valaki megsérül, bekerül egy intézetbe ott távozáskor sajnálatos módon nem tájékoztatják kellően a lehetőségeiről. Egyesületünk pedig csak azoknak tud tájékoztatókat küldeni, akik nálunk jelentkeznek. Sportlétesítményeink nagy részét nem lehet megközelíteni kerekes székkel. A legnagyobb tömeget az úszás vonzza, főleg a gyerekeket, ennek ellenére Magyarországon egyetlenegy olyan uszoda van, a BVSC-uszoda, ahova minden nehézség nélkül be tudunk menni. Az öltözők azonban ott is az emeleten vannak. Annak ellenére, hogy törvény van rá, hogy kerekes székkel mindent meg lehessen közelíteni, ezt nem tartják és nem tartatják be. Paks ebből a szempontból egy szerencsés hely, amikor tavaly először itt jártam megfordult a fejemben, hogyha egyszer vidékre költözöm, akkor idejövök. A mozgás szempontjából nem kell mindenkinek élsportolónak lenni, már a társaság, a sorstársakkal való együttlét is sokat jelent. Vannak, akik szégyellik a kerekes széket, nem mernek kimozdulni a lakásból, ők, ha bekerülnek egy ilyen közegbe megszokják, ellesik az apró trükköket a többiektől. Versenyek-Milyen rendszerességgel vannak a versenyek?-Az idén 27 rendezvény lesz, országos, illetve vidékbajnokságok,'ezenkívül a nemzetközi versenyek, világbajnokság. Mindehhez rendelkezésre áll, hivatalosan négymillió forint. Az idén a vívó-vb Hongkongban volt. Szekeres Pál képviselt bennünket 0 volt már olimpiai bajnok az egészségesek között, Európa-bajnok, paraolimpiai bajnok. Világbajnokot szerettünk volna, és Hongkong oda-vissza két főre 350 ezer forint, de világbajnok lett és nem tehettük meg vele, hogy nincs pénz, nem mehetsz. Például az egyik legnagyobb hazai rendezvény idén az immár tizedik alkalommal megrendezett országos gyerekverseny, amely tehetségkutatás, különböző ügyességi és úszószámokkal. Ezen háromszázötven gyerek vesz részt, félmillió forintos költséggel. Nekünk a szponzorálási lehetőségünk még annyira sem jó, mint az ép sportolóknál, mert nincs látogatottsága a versenyeknek. Bennünk is van hiba, mert ha Szegeden van a rendezvény, akkor az ország minden pontjáról odautaznak a mozgássérültek, de helybélit nem találunk. Nem igazán tudjuk magunkat eladni. Hiányzik nálunk is egy sporttörvény, de a legszomorúbb, hogy a fiatalok ugyanúgy nem akarnak mozogni, mint az épeknél. Ebben közrejátszik a létesítmények nehéz megközelítése, hogy a szülők dolgoznak és nem tudják vinni a gyerekeket, vagy az utazás csak taxival lenne lehetséges, ami drága, és közrejátszik a lustaság is. Az árak ■ -A szükséges eszközöket kik és hogyan szerzik be?- Vagy a szövetség, vagy a sportolók maguk. Nem fontos mindig a legjobb és legelegánsabb darabokat megvenni, ha az ember így tesz, akkor három-négyezer forintból megoldható, de egy komolyabb maratonifutó-kocsi például tizenötezer márka, egy jó autó árának felel meg. Egy döntött kerekű sportkocsi körülbelül százezer forint, amihez az állam négyévenként járul hozzá huszonötezer forinttá. Ezenkívül be lehet ülni a magyar kocsiba is, de azok sportolásra nem használhatók. Mi sajnos Magyarországon nem tudunk a profizmus irányába haladni, mint a nyugat, ahol komolyabb szponzorálások vannak. Ausztriában tolókocsis asztalitenisz-csapatot tartanak fenn, szereléseket adnak, tolókocsit, adogatógépet vásárolnak, termet bérelnek stb. Ez sajnos nálunk nincs így és egy darabig még nem is lesz.- Kérem, meséljen saját életéről!- A balesetem után, rövid otthonlétet követően kitanultam a műanyagfeldolgozó szakmát, gépet vettem és az öcsémmel beindítottunk egy üzemet. Feleségem egy évvel ezelőtt meghalt rákban. Kelten...- Van egy négy és fél éves kislányom, akit egyedül nevelek, mert nekem szüleim nincsenek, anyósom pedig három hete halt meg. Gyakorlatilag teljesen egyedül maradtunk. Ennél rosszabb azt hiszem már nem jöhet- Kitől kap segítséget a gyerekneveléshez?- A barátaimtól, de ott is mindenhol van két-három kicsi, és nekik is megvannak a napi problémáik. Kislányomat én hozom viszem az óvodába, én fürdetem... * * *-Apu, apuci! Kólát ittam.-Kislányom, üljél oda feljebb, mert megfázik a popsid!-Megkínáljalak cukorral? Finom, citromos!... HORVÁTH MARGIT
