Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)
1994-07-08 / 20. szám
1994. július 8. Paksi Hírnök 2> A folyam legalább annyira barát, mint ellenség. Persze nem 6 okolható azért, hogy újra vége egy emberi életnek, újra elvitt magával egy fiatalembert. A holttestet sikerült megtalálni, mindenki, aki a folyammal barátságban él, „járja a nagy folyót”, értesítve volt a tragédiáról. Felkerestem Szerencsés József főhadnagy urat, a paksi vízi rendőrség vezetőjét, tőle érdeklődtem a huszonhatodikén bekövetkezett szerencsétlenségről, illetve a rendőrség felkészültségéről, arról, hogy mit tehet az őrs ilyen esetben.- Sokan látogatják az úgynevezett „régi strandot’? Tudjuk, hogy sem büfé, sem más, a strandoláshoz szükséges kommunális építmény nem tudja betölteni funkcióját afelső Duna kanyar túloldalán. Az illetékesek strandolásra alkalmatlannak ítélték a partszakaszt.-A múlt évhez viszonyítva nagyon lecsökkent a látogatottsága. Véleményem szerint nemcsak a part omlásveszélye, de a vízminőség is közrejátszik ebben. Egyébként a televízió és a rádió is beharangozta a vízminőség romlását, magunk is érezzük. Nincs min csodálkoznunk.-A folyó nem egy zárt uszoda, a folyó tisztítja önmagát.-Igen, a folyóvíz kidobja magából az „idegen anyagokat”, viszont a mi esetünkben más a helyzet, nemcsak a nagyvállalatok Dunába bocsátott szennyező anyagaira gondolok, de a hajózás is közrejátszik a vízminőség romlásában. Nem szeretnék igazságtalanul megbántani senkit, de az állampolgár részéről is több figyelmet, nagyobb felelősséget érdemelne a folyam, a környezetvédelem.-Itta nyár, a Duna máris elvitt egy fiatalembert...-Az értesítést követően körülbelül öt-hat perc múlva érkeztünk a helyszínre. Egyébként a tragédia a Duna paksi oldalán történt Romániai magyar gyerekek utaztak át a városon, megállt az autóbuszuk a halászcsárdánál, hiába mondta a gyerekeknek a nevelő, hogy nem szabad fürödni, tiltotta, négy srác mégis lerohant a kompkikötőhöz, és sajnos, csak eggyel kevesebben tértek vissza. A többiek is, körülbelül húsz gyermek szintén fürdött, ők óvatosabbak voltak, nem merészkedtek a kősarkantyún túlra. Ismert az a vízjárás, legalábbis a paksiak ismerik, és félnek tőle. Egy idegen, túlhevült testű ember nem veszi figyelembe, pontosabban komolytalannak tartja, ráadásul az ilyenkor szokásos lemosakodást sem végzi el. A tizenhat éves fiú minden intés ellenére beúszott, pontosabban négyen úsztak be, mint említettem. Barátai elmondása szerint egyszerűen elmerült, semmiféle segélykiáltást nem hallottak, többen azt hitték, hogy csak a vízmélységet méri.- Azt mondotta, folyamatos rádiókapcsolatot tartanak a környező vízi hatóságokkal és kitűnő hajóik vannak.- Igen. Viszont a rendőrség sem képes arra, hogy külön-külön minden fürdőzőre vigyázzon. Természetesen mindent megteszünk annak érdekében, hogy ne forduljanak elő ilyen szörnyűségek, viszont nemcsak a kánikula, nemcsak a folyam, de az emberi könnyelműség is közrejátszik az ilyen tragédiákban. Bizony önmagával szemben felelősebb, bölcsebb magatartásra lenne szüksége a fürdőzőnek. Tavaly a paksi szakaszon senki nem halt a Dunába, az idei nyár veszélyesebb. * * * Mit tehet a hatóság, ha kész tények fogadják? Természetesen megpróbálja enyhíteni a szülők fájdalmát, oldani a nevelő traumáját - amennyire lehetséges. A lakótelepi uszoda lépcsőin járni sem leányálom. A medencékben szerencsére még senki nem halt meg, viszont ezeken a síkos lépcsőkön sokan elestek. Egy érintett elpanaszolta, hogy „az ország legjobb” mérnökei megfeledkeztek a csúszásgátlókról. Mint mondotta, másfél éves kislányával igyekezett elhagyni a gyermekek számára készült medencét. Megcsúszott a lépcsőn, elesett, elment két foga, összezúzta a bordáit, és a kislánnyal a szekszárdi kórház baleseti osztályán „kötött ki”. Szerencse, hogy a karján vitt kisgyermeket nem temette esés közben maga alá, hiszen ha így történik, most talán kevesebben vagyunk. SZARKA JÓZSEF Jó napot! Mi újság? A foci szent dolog! Bizony, jó néha eey-egy ismerőssel összefutni, megkérdezni: mi újsáp? Hogyan történnek a dolgok, mit csináltok, mi van a családdal, munkával? Tud-e az ismerős valaki más közös ismerősről is híreket? Ezt kérdezzük mi is. Ezt a fajta „hólabdát” visszük körbe-körbe.- Mi foglalkoztatja mostanában a leginkább? - kérdeztük dr. Liptai Lászlót, az ESZI műszaki igazgatóhelyettesét.-Hogy mennyi ideig tudok focizni. De félre a tréfával, valóban futballozok, mert szerintem a moz-S nagyon fontos, az embernek I foglalkoznia egy kicsit a kondíciójával. Azért a komolyabbik dolog, ami foglalkoztat, az az hogy mi lesz a két fiammal. Mind a ketten főiskolára járnak. Az egyik műszakira, a másik a tanítóképzőbe. Természetesen nagyon foglalkoztat, hogy miként lehet őket elindítani az életben, már csak azért is, mert az általuk választott szakirányok egyike sem tartozik a jól megfizetett kategóriába. Kicsit, úgy gondolom, hogy nekünk kell besegítenünk, kicsit spórolni nekik, de ez így is van rendjén, hiszen a mi szüléink is ezt tették. Persze a munkám is foglalkoztat, szeretem csinálni a dolgomat Szeretek tanítani, szeretem a fiatalokat. Talán ez annak is köszönhető, hogy bár ők lehet, hogy idősebbnek látnak, én azért úgy érzem, hogy lelkileg nagyon közel állok ehhez a koroszahoz. Ez valószínűleg azért ala; így, mert egész életem során mindig is fiatalok között mozogtam.- Több dolgot megemlített, ami leköti a gondolatait, mégis a foci szó kimondásakor csillant fel a szeme. Most, amikor tart a vb, ön hogyan érzi magát?-Minden meccset végignézek; többször is. Először a közvetítéseket, majd az égi csatornák közvetítését, az összefoglalókat, szóval egy-egy meccset alaposan kiélvezek. A családom tudja, hogy ez mennyire érdekel, békén hagynak, rám zárják a házat, mert ilyenkor még a telekre sem vagyok hajlandó kimenni. Egyszóval tudják, hogy a foci szent dolog. Ugyanígy van ez a hétfői másfél órás edzésekkel és az utána megtartott „felüdüléssel”.- Ezek szerint itt valami összeszokott társaságról van szó, ha a hétfő ilyen kiemelt helyen szerepel.- Nyolc éve játszunk együtt. Stabil gárda, reklámozni sem szeretném magunkat, mert nemigen szeretnénk most már bővülni. Voltak többen, akik megpróbálkoztak velünk, fiatalok is, de lekoptak. Megmaradtunk mi, akik olyan lelkesen végigjátszuk az időnket, hogy azt kevesen csinálják utánunk. Olyankor nincs munka, nincs gond, pedig tudjuk azért egymásról, hogy az egyiknek ez a baja, a másiknak meg a feje fáj. A kimerítő játék után aztan mindig le szoktunk ülni egy kicsit pihenni, mondjuk egy láda sör mellé, ami majanem ugyanolyan jó, mint a foci. Félévenként bankettet szoktunk rendezni, ami szinte semmivel sem különbözik a rendes találkáktól, attól eltekintve, hogy bográcsban szoktunk nagyokat főzni és még több sör fogy.-Ezek szerint a foci kitörölhetetlen az életéből. Mikor kezdődött a .betegség’, mik voltak az első tünetek?-Talán azok a rendszeres verések, amiket azért kaptam, mert mindig későn értem haza. Aztán a szüleim is feladták, látták, minden hiába. Mikor nagyobb lettem, akkor választanom kellett a foci és a tanulás között, s akkor bizonyos értelemben hűtlen lettem: a tanulást választottam, de azért az egyetem alatt és azóta is rendszeresen szaladok a labda után.- Kinek adja tovább a hólabdát?-A fiatal fogorvosnak, dr. RujderMáriának. -nemes-Hiábavaló figyelmeztetés Halál a kősarkantyun
