Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)

1994-07-08 / 20. szám

1994. július 8. Paksi Hírnök 2> A folyam legalább annyira ba­rát, mint ellenség. Persze nem 6 okolható azért, hogy újra vége egy emberi életnek, újra elvitt magá­val egy fiatalembert. A holttestet sikerült megtalálni, mindenki, aki a folyammal barátságban él, „járja a nagy folyót”, értesítve volt a tragédiáról. Felkerestem Szeren­csés József főhadnagy urat, a pak­si vízi rendőrség vezetőjét, tőle érdeklődtem a huszonhatodikén bekövetkezett szerencsétlenség­ről, illetve a rendőrség felkészült­ségéről, arról, hogy mit tehet az őrs ilyen esetben.- Sokan látogatják az úgynevezett „régi strandot’? Tudjuk, hogy sem büfé, sem más, a strandoláshoz szükséges kommunális építmény nem tudja betölteni funkcióját afelső Duna kanyar túloldalán. Az illeté­kesek strandolásra alkalmatlannak ítélték a partszakaszt.-A múlt évhez viszonyítva na­gyon lecsökkent a látogatottsága. Véleményem szerint nemcsak a part omlásveszélye, de a vízminő­ség is közrejátszik ebben. Egyéb­ként a televízió és a rádió is beha­rangozta a vízminőség romlását, magunk is érezzük. Nincs min cso­dálkoznunk.-A folyó nem egy zárt uszoda, a folyó tisztítja önmagát.-Igen, a folyóvíz kidobja ma­gából az „idegen anyagokat”, vi­szont a mi esetünkben más a helyzet, nemcsak a nagyvállalatok Dunába bocsátott szennyező anya­gaira gondolok, de a hajózás is közrejátszik a vízminőség romlásá­ban. Nem szeretnék igazságtalanul megbántani senkit, de az állampol­gár részéről is több figyelmet, na­gyobb felelősséget érdemelne a fo­lyam, a környezetvédelem.-Itta nyár, a Duna máris elvitt egy fiatalembert...-Az értesítést követően körülbe­lül öt-hat perc múlva érkeztünk a helyszínre. Egyébként a tragédia a Duna paksi oldalán történt Romá­niai magyar gyerekek utaztak át a városon, megállt az autóbuszuk a halászcsárdánál, hiába mondta a gyerekeknek a nevelő, hogy nem szabad fürödni, tiltotta, négy srác mégis lerohant a kompkikötőhöz, és sajnos, csak eggyel kevesebben tértek vissza. A többiek is, körülbe­lül húsz gyermek szintén fürdött, ők óvatosabbak voltak, nem me­részkedtek a kősarkantyún túlra. Ismert az a vízjárás, legalábbis a paksiak ismerik, és félnek tőle. Egy idegen, túlhevült testű ember nem veszi figyelembe, pontosabban ko­molytalannak tartja, ráadásul az ilyenkor szokásos lemosakodást sem végzi el. A tizenhat éves fiú minden intés ellenére beúszott, pontosabban né­gyen úsztak be, mint említettem. Barátai elmondása szerint egysze­rűen elmerült, semmiféle segély­kiáltást nem hallottak, többen azt hitték, hogy csak a vízmélységet méri.- Azt mondotta, folyamatos rádió­kapcsolatot tartanak a környező vízi hatóságokkal és kitűnő hajóik van­nak.- Igen. Viszont a rendőrség sem képes arra, hogy külön-külön min­den fürdőzőre vigyázzon. Termé­szetesen mindent megteszünk an­nak érdekében, hogy ne fordulja­nak elő ilyen szörnyűségek, viszont nemcsak a kánikula, nemcsak a folyam, de az emberi könnyel­műség is közrejátszik az ilyen tragédiákban. Bizony önmagával szemben felelősebb, bölcsebb ma­gatartásra lenne szüksége a für­­dőzőnek. Tavaly a paksi szakaszon senki nem halt a Dunába, az idei nyár veszélyesebb. * * * Mit tehet a hatóság, ha kész té­nyek fogadják? Természetesen meg­próbálja enyhíteni a szülők fájdal­mát, oldani a nevelő traumáját - amennyire lehetséges. A lakótelepi uszoda lépcsőin jár­ni sem leányálom. A medencékben szerencsére még senki nem halt meg, viszont ezeken a síkos lépcső­kön sokan elestek. Egy érintett elpanaszolta, hogy „az ország legjobb” mérnökei meg­feledkeztek a csúszásgátlókról. Mint mondotta, másfél éves kislá­nyával igyekezett elhagyni a gyer­mekek számára készült medencét. Megcsúszott a lépcsőn, elesett, el­ment két foga, összezúzta a bordáit, és a kislánnyal a szekszárdi kórház baleseti osztályán „kötött ki”. Sze­rencse, hogy a karján vitt kisgyer­meket nem temette esés közben maga alá, hiszen ha így történik, most talán kevesebben vagyunk. SZARKA JÓZSEF Jó napot! Mi újság? A foci szent dolog! Bizony, jó néha eey-egy ismerőssel összefutni, megkérdezni: mi újsáp? Hogyan történnek a dolgok, mit csinál­tok, mi van a családdal, munkával? Tud-e az ismerős valaki más közös ismerősről is híreket? Ezt kérdezzük mi is. Ezt a fajta „hólabdát” visszük körbe-körbe.- Mi foglalkoztatja mostanában a leginkább? - kérdeztük dr. Liptai Lászlót, az ESZI műszaki igazgató­­helyettesét.-Hogy mennyi ideig tudok fo­cizni. De félre a tréfával, valóban futballozok, mert szerintem a moz-S nagyon fontos, az embernek I foglalkoznia egy kicsit a kondí­ciójával. Azért a komolyabbik do­log, ami foglalkoztat, az az hogy mi lesz a két fiammal. Mind a ketten főiskolára járnak. Az egyik műsza­kira, a másik a tanítóképzőbe. Természetesen nagyon foglalkoz­tat, hogy miként lehet őket elindíta­ni az életben, már csak azért is, mert az általuk választott szakirá­nyok egyike sem tartozik a jól meg­fizetett kategóriába. Kicsit, úgy gon­dolom, hogy nekünk kell besegí­tenünk, kicsit spórolni nekik, de ez így is van rendjén, hiszen a mi szü­léink is ezt tették. Persze a mun­kám is foglalkoztat, szeretem csi­nálni a dolgomat Szeretek tanítani, szeretem a fiatalokat. Talán ez an­nak is köszönhető, hogy bár ők le­het, hogy idősebbnek látnak, én azért úgy érzem, hogy lelkileg na­gyon közel állok ehhez a korosz­ahoz. Ez valószínűleg azért ala­­; így, mert egész életem során mindig is fiatalok között mozog­tam.- Több dolgot megemlí­tett, ami leköti a gondola­tait, mégis a foci szó kimon­dásakor csillant fel a sze­me. Most, amikor tart a vb, ön hogyan érzi magát?-Minden meccset vé­gignézek; többször is. Elő­ször a közvetítéseket, majd az égi csatornák közvetíté­sét, az összefoglalókat, szó­val egy-egy meccset alapo­san kiélvezek. A családom tudja, hogy ez mennyire érdekel, békén hagynak, rám zárják a házat, mert ilyenkor még a telekre sem vagyok hajlandó kimenni. Egyszóval tudják, hogy a foci szent dolog. Ugyanígy van ez a hétfői másfél órás edzésekkel és az utána megtartott „felüdüléssel”.- Ezek szerint itt valami összeszo­kott társaságról van szó, ha a hétfő ilyen kiemelt helyen szerepel.- Nyolc éve játszunk együtt. Sta­bil gárda, reklámozni sem szeret­ném magunkat, mert nemigen sze­retnénk most már bővülni. Voltak többen, akik megpróbálkoztak ve­lünk, fiatalok is, de lekoptak. Meg­maradtunk mi, akik olyan lelkesen végigjátszuk az időnket, hogy azt kevesen csinálják utánunk. Olyan­kor nincs munka, nincs gond, pe­dig tudjuk azért egymásról, hogy az egyiknek ez a baja, a másiknak meg a feje fáj. A kimerítő játék után aztan mindig le szoktunk ülni egy kicsit pihenni, mondjuk egy láda sör mellé, ami majanem ugyan­olyan jó, mint a foci. Félévenként bankettet szoktunk rendezni, ami szinte semmivel sem különbözik a rendes találkáktól, attól eltekintve, hogy bográcsban szoktunk nagyo­kat főzni és még több sör fogy.-Ezek szerint a foci kitörölhetet­len az életéből. Mikor kezdődött a .be­tegség’, mik voltak az első tünetek?-Talán azok a rendszeres veré­sek, amiket azért kaptam, mert mindig későn értem haza. Aztán a szüleim is feladták, látták, minden hiába. Mikor nagyobb lettem, ak­kor választanom kellett a foci és a tanulás között, s akkor bizonyos értelemben hűtlen lettem: a tanu­lást választottam, de azért az egyetem alatt és azóta is rendsze­resen szaladok a labda után.- Kinek adja tovább a hólabdát?-A fiatal fogorvosnak, dr. Ruj­derMáriának. -nemes-Hiábavaló figyelmeztetés Halál a kősarkantyun

Next

/
Thumbnails
Contents