Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)
1994-06-17 / 17. szám
199^- június 17. 2 PAKSI HÍRNÖK A kádármester Tölgy és szeder a legjobb donga-Mekkora volta legnagyobb hordó, amit készített!’ -A legnagyobb új hordó, amit készítettem, hetvenöt hektoliteres volt. De előfordult, hogy százhektós hordót is szétbontottunk az apámmal és az öcsémmel. Az idős kádár bizakodó, bár - tudomása szerint - a Vannak régi mesterségek, amelyek napjainkban is gyakran apáról fiúra szállnak, ismertté téve egy-egy család nevét. Rajtuk keresztül ismeri meg az utazó az adott település jellegzetességét, de segíthetnek abban is, hogy közelebb kerüljön az érdeklődő valamely népcsoporthoz. Nem pusztán fontosak: pótolhatatlanok. Beszélgető partnerem a városban elismert szakember, aki beleszületett a kádár szakmába A munka szeretete mindig magával hozzá a hozzáértést, s a hozzáértő szorgalom mindenkor meghálálja önmagát Pach Pál a Vörösmarty utcában él, feleségével, lányával, vejével és kisunokájával. A megérdemelt nyugdíjas évek sem hozták el számára a pihenést, hiszen van kis szőlője, állatok a háznál és természetesen, hogyha megkérik: segít a hordók betegségein.-Pali bátyám, miért pont a kádárszakmát választotta annak idején?-Nálunk ez családi hagyomány. Dédnagyapám, nagyapám is kádár volt Édesapámék négyen voltak testvérek, közülük hárman szintén a kádárszakmát választották, egy fivér lett asztalos, végül is rokonszakma- Említette, hogy kisiparosként is dolgozott.- Igen, hatvankettőtől hatvannyolcig kisiparos voltam, akkoriban eléggé megnehezítették az ember helyzetét. Nagyon nehéz volt az anyagbeszerzés és az értékesítés, nem beszélve arról: ha azt akarta az ember, hogy talpon maradjon, éjt nappallá téve kellett dolgozni. Az évi adóm akkoriban hatezer forint volt. Ez igen tekintélyes összegnek számított Feladtam az ipart és beléptem a termelőszövetkezetbe, ahol tizennyolc évig dolgoztam. Akkoriban még javában folyt a tsz-ben a bortermelés.-Hogyan szerzett bizonyítványt arról, hogy valóban kádár a szakmája? Nem volt könnyű abban az időben ilyesmit beszerezni.-Az ötvenes évek elején kisiparos - mint például édesapám - nem tarthatott tanulót. Tulajdonképpen egy későbbi rendeletnek köszönhetem, hogy hivatalosan is elismerték a szakképesítésemet. Ez a rendelet az ötvenes évek közepe táján kimondta, ha valaki igazolni tudja a szakmában eltöltött kétéves gyakorlatot, akkor szakmunkás vizsgát tehetett. Mivel édesapám kisiparos volt, ráadásul éveken keresztül dolgoztunk a Borforgalmi Vállalatnál, igazolni tudta ezt az időt. így sikerült levizsgáznom.- Ön nem képzett tanulókat?- Ez eléggé körülményes lett volna, így nem vállaltam.-A paksi bortermelők gyakran keresik önt?-Mivel nyugdíjas vagyok, kevesebbet dolgozom, ha van valami probléma, természetesen felkeresnek.-Mi a titka egy jó hordónak? Korábban beszélt nekem egy vak kádárról is.-A jó hordó tölgy- vagy szederfából készül. A megfelelő méretű keretben körbeállítjuk a dongákat, belülről melegítjük őket és folyamatosan ütjük fel az abroncsokat. Természetesen számtalan olyan részlet van, ami nagyon fontos, az illesztés, az abroncsok egymástól való távolságának megválasztása, amire szintén nagyon kell figyelni. A vak kádárt, akiről meséltem Hartmann Jánosnak hívták. Fiatalon, húszévesen vesztette el a szeme világát, de az ipara azért megmaradt En 58-ban vállaltam nála munkát, hat évig dolgoztam ott. Nagyon szép ötven-, hatvanhektós hordókat, kádakat készítettünk.-Az eljövendő évtizedekben is lesz munkája a kádárnak?-Mindig Amíg szőlő lesz, szükség lesz a kádárra is, hiszen faedényekben tudják érlelni a legjobb borokat Igaz, hogy egyre kevesebb fiatal választja ezt a szakmát Pedig van jövője, megéri.-Hány kádárt ismer Pakson?-Úgy tudom, ketten vagyunk, legalábbis csak Siklósi Mátyást ismerem. Persze elképzelhető, hogy mások is foglalkoznak hordókészítéssel, javítással. Sajnos ez is egy olyan szakma, amit egész évben nem igényelnek a termelők, többnyire akkor kapkodnak, amikor sürgősen szükség van a kádár munkájára. városban csak ketten működnek és bizony már nem fiatalok. Paks is bortermelő vidék, érdemes hát odafigyelni: mi történik ezzel a régi mesterséggel. Reménykedjünk abban, hogy lesz néhány fiatal művelője, akik megőrzik & fennmarad. SZARKAJÓZSEF A népzenész Nagymmverbunk a kis Földesi János madocsai népművelő-zenész, költő. Több mint negyven éven keresztül művészeti vezetője, koreográfusa, zenésze és rendezője volt az országos hírű madocsai néptáncegyüttesnek.-Mikor és hol született? Mikor és milyen volt az első találkozása a művészettel, a zenével, tánccal, költészettel?-Madocsán születtem, 1911. december 31-én. Négyéves koromban libapásztornak léptetett elő édesapám, eközben volt időm mindent megfigyelni. Szégyenlős, visszahúzódó, mélázó gyerek voltam. Amíg mások együtt játszottak, addig én elbújtam a Dunamenti ártéri erdőkben, hallgattam a madárdalt, bámultam a levelek, a fűszálak rezdüléseit. A magány megnyugtatott. Néha rajtakaptak, ilyenkor szégyelltem magamat, úgy éreztem, különcnek néznek majd, és ki fognak gúnyolni az emberek, de nem így történt. Esténként átszöktem a tőlünk nem messze lévő vendéglőbe, ahol Szintai Feri bácsi hegedülte a talpalávalót, a mulatós nótákat. Tetszett a zene és elhatároztam, hogy én is megtanulok hegedülni. Feri bácsi kezembe nyomta ötéves koromban az első hegedűt Édesanyám rövidesen vásárolt egy kis hegedűt, amelyen hallás után, kotta nélkül, eredeti, ősi magyar verbunkot tanulgattam, amit nagyanyámtól hallottam. Előbb tudtam hegedülni, mint olvasni. Kilencévesen bandában muzsikáltam, az elemi iskolát Madocsán végeztem, a polgárit magánúton Bölcskén és Dunaföldváron. Petőfi versei óriási hatással voltak rám, sokat közülük kívülről megtanultam, iskolai rendezvényeken a szavalással is sikerrel próbálkoztam. Versírással is foglalkoztam, néhány művem később megjelent az iskolai lapokban.-János bácsi, sokat kellett segíteni a paraszti munkában?- Igen. Tizenkét éves koromtól már lovasfogatot hajtottam, kapáltam, szántottam, bikákat neveltem, melyek közül jó néhány fajtagyőztes lett. Erre igen büszke voltam, szerettem az állatokat, a földet, a szülőfalumat.-A madocsai népi táncegyüttes az ön kezdeményezésére alakult meg. Milyen eredményeket értek el?-A néptáncegyüttes 1946-ban alakult meg, 1989-ig voltam a vezetője. Több mint kilencszáz fellépésünk volt az országban, szerepeltünk fesztiválokon, versenyeken, 1968-ban a kalocsai nemzetközi fesztiválon nagydíjat nyertünk. Nyertünk nagydíjakat, egyéb díjakat, nívódíjat is kaptunk, kaptam. Szép és sikeres pályát sikerült végigcsinálni a csoporttal. Az irodalomhoz sem lettem hűtlen, a Tolnai Népújságban, a kilencvenes évektől országos lapokban jelentek meg verseim. Betegsége miatt János bácsi csak ritkán vehet részt - a közben újjáalakult együttes munkájában. Lélekben azonban mindig ott maradt a fiatalok között, hiszen olyan művész ő, akinek szívében ott szunnyad és soha nem alszik ki a tűz, ami bármikor újra lángra lobbanhat. KITTI HORVÁTH GYÖRGY
