Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)
1994-06-17 / 17. szám
1994. június 17. 5 PAKSI HÍRNÖK játszottak társaim egy aknával, ami felrobbant és meghalt az akkor tizenhárom éves Lajos testvérbátyám, Laszlóczky nevű tizenhárom éves játszótársával. Én nem voltam ott, így megmenekültem. Tizenöt évesen lettem komlói vájártanuló, 1954 tavaszától vájár. Aztán jött az 1956-os forradalom. Ekkor mozdult meg sok társam példájára-hatására bennem is a mehetnék, a kalandvágy, de 57 elején mindössze a visegrádi rokonokig jutottam el, Nyugat helyett. A kalandvágy azonban valahogy mégis bennem maradt. Jelentkeztem a Mahartnál matróznak, ahol hajóslegény, tanulómatróz, majd személyhajón, uszályon és vontatóhajón dolgozó dunai hajós lettem. Erős legény voltam, sokat dolgoztam és sportoltam, birkóztam is. Gyorsan haladt előre ezek után a szorgalmas, rátermett paksi hajós a szakmai ranglétrán. Olyannyira, hogy 1960-ban már fedélzetmesterré avanzsált, egyre jobban megismerve a szakmát és a német nyelvet is. így került az osztrák „Dunagőz”-höz. Négy év után újabb nagyon fontos sorsfordulat következett, méghozzá a csinos, szemrevaló Vajdi Margitka jóvoltából. A tokajhegyaljai Erdőbényére valósi kereskedőtanuló leány 1964-ben lett a paksi hajós asszonya, gyermekeinek édesanyja, unokáinak nagymamája. Először a szülői házba költöztek Pakson, ahol a fiatalasszony bolti eladó lett. Tesényi József számára csöndesebb, kevésbé kalandos hajózásmentes évek következtek. A Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalatnál előbb úszómunkagép-vezető, majd kishajóvezető, aztán uszálykormányos - gép nélküli hajóvezető -, végül pedig újabb vizsga letétele után gépkezelő lett. Munka és a család A szekrényhez lép, fényképeket vesz elő.- Magam is ott voltam - ezt mutatja a fénykép is - a paksi atomerőmű hidegvíz-csatorna építésénél. Ezen a képen a szívó-nyomó-kotró masina látható, amellyel éveken át dolgoztam. Ez pedig a hidraulikus szívó-nyomó-kotró. Csoportvezetőségig vitte az atomerőművi vasúti üzemnél a paksi hajós, akinek - és családjának - életében igencsak fontos eseményt jelentett, hogy öt év után a Táncsics Mihály utcai szövetkezeti lakásból a Kápolna utca 35. szám alá, egy régi házba költöztek. A házat felújították, bővítették. Ott született, nevelkedett az 19oO-ban született József, a hét évvel fiatalabb Zsuzsa és a legkisebb gyerek, Attila. A nagyobbik fiú és a leány kiröpültek azóta. Tesényi Józsefet, a nagyapát pedig a hatéves Norbi és Laci és az ötéves Anett - unokák is várják haza, akiknek fényképe természetesen ugyancsak előkerült a fotóalbumból.- Mi történt az atomerőműves esztendők után ?- Újra a hajózás következett, megint csak dunai módra. Úszómunkagép-vezetőt keresett Tolnán egy magáncég 1989-ben. így kerültem a Fertő-tó osztrák oldalára, Podersdorfba, medret kotorni a tervezett yachtkikötőhöz. Ez a munka egészen 1991 decemberéig tartott, amikor is a vállalkozó lelépett, én pedig 52 éves koromban olyan helyzetbe kerültem, amivel korábban soha nem találkoztam. Munkanélküli lettem. Képzelheti ennek a hatását, hát még ha azt is elmondom, hogy a munkanélküliség mellé egy gyomorfekélyt is beszereztem. Feleségem bolti munkahelye ugyancsak megszűnt, aki aztán a paksi Dunacenter nyomdában kapott munkát, ahol ma is dolgozik.-Számított efféle fordulatra, munkanélküliségre?- Nem. És eleinte különösebben nem is estem kétségbe a munkahely elvesztése miatt De ahogy telt az idő, egyre inkább lezárultak előttem a sorompók az új munkahely megtalálásában. Mi tagadás, egyre idegesebb lettem. Aztán döntöttünk úgy, hogy csatlakozom József fiamhoz, együtt végeztük a felvállalt festő-mázoló munkát. Aztán lassacskán megnyugodtam, hiszen sikerült a Hídépítő Speciál Kft-nél munkát találni, ahol úszómunkagép-vezető lettem. Előkerül a hajós szolgálati könyv, ami szerint: 1993- május 12-e óta a Lágymányosi-öbölben már kikötőparancsnok Tesényi József. Visszatért ismét a vízhez, a hajózáshoz, kedves folyójához. A szolgálati könyvben további fontos bejegyzések a végzettségről: úszómunkagép-vezető, kishajóvezető, uszálykormányos képesítések.- Bizony, a sokoldalú képesítéseknek döntő szerepe volt abban - magyarázza a paksi hajós -, hogy újból szakmából következő keresethez, kenyérhez jutottam. Ne csodálkozzon, hogy ezek után a gyomorfekély is egy csapásra eímúlt... Nemcsak a hajón, hanem odahaza is kedves évődéssel afféle Mek-mesternek becézik időnként Tesényi Józsefet. Olyan embernek, aki nem hiába tanulta meg, hanem hasznosítja, gyakorolja is a legkülönbözőbb mesterségeket. Nemigen akad olyan ház körüli javítás, feladat, amit ne tudna megoldani, elvégezni. Sokoldalúság, ügyesség, találékonyság jellemezte, jellemzi ma is ezt a mosolygós, alacsony termetű, mokány paksi embert, aki mostanában a szokottnál is többet gondol szülővárosára.-Azt már mondtam, hogy máig élnek bennem a gyermekkori paksi emlékek, ennél fogva, nem tagadom, a paksiak nosztalgiája is - jegyzi meg. Sétányt a kubikgödörből!-Mit ért ezen?-Azt például, hogy a paksi emberek, gyerekek, idősebbek között az én családom is nagyon szereti a természetet, a vizet Magam is azok közé tartozom, akik nehezen tudnak belenyugodni például az egykori híres paksi Duna-parti sétány elvesztésébe, amit jó lenne növényekkel, bokrokkal, fákkal, virágokkal ismét újjávarázsolni. Megítélésem szerint a buszpályaudvartól a Duna felé eső területen lehetnekellene feltölteni a terepet, el lehetne végezni a fásítást, fel lehetne állítani a padokat. Boldog lennék, ha ebben a munkában - unokáimmal együtt - magam is részt vehetnék. Akár heteken, hónapokon keresztül, szívesen, akár térítésmentesen.- Miért szívügye ennyire például a paksi Dunaparti sétány újbólifelélesztése?-Nemcsak a fiatalságom, nemcsak a nosztalgia miatt. Pakson sokféle vízi szórakozás, élénk vízi élet, vízi sport volt egykor. Sokan emlékeznek az egykori csónakházakra, a vízi sporttelepre, a hangulatos sportversenyekre. Arra is, amikor a Regensburgtól Izmailig „lecsorgó” nemzetközi evezős versenyek résztvevői megpihentek a városban. Csinos, gondozott folyópartot találtak itt, ha nem is olyan szépen rendezettet, reprezentatív környezetet, mint Passauban, Regensburgban, vagy Visegrádnál. De olyat, ami miatt a paksinak nem kellett szégyenkezni. Úgy gondolom, hogy Paks egy visegrádi természeti értéket képviselő, követő Dunakanyar-szakasz lehetne az ország középső Duna-szakaszán.- Hogyan képzeli ehhez az első lépés megtételét?- Például úgy, hogy a paksi vasútállomással szemben lévő kubikgödröket, amelyekből egykor a téglagyártáshoz hordták a földet, feltöltenék. De azt hiszem e dologban most nem az a fontos elsősorban, amit én gondolok, hanem az, hogy a lakosság mellett a város vezetői határozottan segítsék, támogassák ezt az ügyet.-Hallott róla, hogy Paks Expo-városnak is jelentkezett, új, színvonalas, gazdag vonzó programjavaslattal?-Igen. Örömmel olvastam erről a Paksi Hírnökben. A város szépítését, a Duna-part rendezését az Expo-programhoz is lehetne kapcsolni. A helyi hagyományok felélesztése újból híressé tehetné e tekintetben Paksot. Erre akkor is gondoltam, amikor például a Hírnökben Halász Mihály paksi vízimolnárról olvastam, aki sokat mesélt a vízimolnárokról, életéről, a vödörsoros kavicskotróról, a szállítódeszka-járókon talicskákról, amikkel a Duna-kavicsot a partra szállították. Halász Mihály bácsi egyébként hozzánk közel lakik, majdhogynem a szomszédunk. Nosztalgia és folyópart A vízimolnárok mellett büszke vagyok a paksi hajósokra: kormányosokra, fűtőkre, révészekre, rákászokra is, mert Paks - nekem aztán elhiheti - nemcsak az atomerőművel, hanem a városban élő, megőrzendő értékekkel, hagyományokkal együttesen tekinthető teljes értékű városnak. Olyannak, aminek nemcsak jelene, remélhető jövője, hanem élő, megőrzendő múltja is van. Gyermekeimnek, unokáimnak a jelen mellett jövőhöz és a múlthoz egyaránt jussuk, szükségük van Pakson. Ezt nem veheti el tőlünk senki. -BKotrógép - a paksi hajós egyik munkahelye
