Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)
1994-06-17 / 17. szám
PAKSI HÍRNÖK 4 1994- június 17. A kikötőparancsnok hidat épít és szebb partokról álmodik Paks is lehet(ne) Visegrád Tesényi József, a paksi hajós körbenéz birodalmán. Békés, csendes a Lágymányosi-öböl. Vadkacsák úszkálnak, a bóják mellett evezősök húznak el, körben uszályok, kis és nagy hajók, yachtok. A stégeken türelmesen várnak kapásra a horgászok és egyszer csak megjelenik a macska kíséretében a kutya, szájában jókora keszeggel. A paksi hajós nem, a riporter annál inkább elcsodálkozik a halevő kuty a látványán. Az U—5-ös raktárhajó a főhadiszállása Tesényi József kikötőparancsnoknak, aki rendszeresen innen indul a többi hajón, uszályon tartózkodó kollégáihoz szemlére, feladat-megbeszélésre és itt van az összkomfortos kikötőparancsnoki szállás is. Tisztaság, rend a „rezidencián”. Készül a borsóleves, a pörkölt a villanytűzhelyen, mert a hajós megfelelő szakácstudomány nélkül bizony nem sokat ér. Mellettünk, előttünk a hatalmas raktarhajó mély traktusai: motorcsónakot, emelőeszközöket, horgonyokat, kitűzőket, faanyagokat rejtenek a védett raktárak - megannyi eszközt, nélkülözhetetlen alkatrészt a lágymányosi Duna-híd építéséhez. Mellettünk a József Attila óriásdaru magaslik, amely Pakson is megfordult már, az atomerőmű mellett a kivezető csatorna építésénél. A daru a folyó partján - Úszóddal szemben - a 30x30 méter betonszekrényből dobókanalas markolóval termelte ki ugyancsak Paksnál az anyagot, s az öbölben láthatók a búvártagok, amelyekkel a búvárok dolgoztak annak idején.- Úgy hallottam, a József Attila daru valamennyi háború utáni híd építésénél dolgozott.- Valóban, az óriásdaruval roncsokat emeltek ki a vízből és segítségével az űj hídelemeket emelték a helyére. Ugyancsak dolgoztak a hidaknál a búvártagokkal a bűvárok, akik a roncsokat rákötötték a víz alatt a darukötélre, hogy azokat a daru kiemelhesse. A hatalmas daru dolgozott például az algyői, a dunaföldvári, a bajai hídnál, az Árpád híd szerelésénél, a Szabadság híd javításánál.-A Ganzban készített hídelemeket azonban most már nem ezzel, hanem a még nagyobb teljesítményű Clark Ádám daruval emelik be a hídra - magyarázzák.- Ide bárkákon hozzák folyamatosan a hídelemeket - teszik hozzá, miközben megérkezik Sümegi Gábor C-kategóriás, mentőszolgálatot is teljesítő hajóvezető, aki elárulja: valamikor folyami hajósként a paksi lányoknak (is) udvarolgatott... 0 is dolgozott a paksi erőmű építkezésénél, ügy 1977—78-ban. Dunai hajósok Furcsa, de talán legtöbb szó Paksról és környékéről esik ezen a szép nyári délutánon, a lágymányosi Duna-öbölben. Oka hamar kiderül:-A legelismertebbek a paksi, tolnai, gönyűi, faddi hajósok - magyarázza Tesényi József. - No, meg talán még a mohácsiakat lehet idesorolni - teszi hozzá.-Sok oka van ennek a megbecsültségnek, egyebek közt a sokoldalú követelményeknek való megfelelés. Hiszen a dunai hajósnak - legalábbis itt a Lágymányosiöbölben tartózkodóknak - kell a hidak építéséhez is érteni. Most is a TS-bárkát készítik elő a majdan épülő szekszárdi hídhoz talajmintákat venni, a bárka teljesen űtra kész, a szükséges szerszámokkal, eszközökkel felszerelve.-Kalandok, hajós élmények?-Bőven előfordultak - mosolyog Tesényi József. - Emlékszem például fiatal koromban a pesti Matróz csárdánál kellett egy fiatal nőt a vízből kimenteni, aki a folyóba ugrott Volt megrázóbb élmény is, Dunaújvárosnál, Mohácsnál hullákat emelt ki a horgony a folyóból. Legutóbb pedig itt az öbölben ütött ki tűz a Baja nevű lakóhajón. Az újság is írt róla, a tüzet a hajón dolgozó gyorsvágó szikrája idézte elő - ahogy a vizsgálat megállapította.- Mi lett a leégett lakóhajó som?- Már öreg, elhasználódott volt, felújításra alkalmatlan. Ezért ő is lefelé vette az útját a Dunán, de nem jutott Paksig, csak a Dunaferr kikötőjéig, ahol a vasmű olvasztójába kerül. A lágymányosi kikötőparancsnok hatodmagával orzi-felügyeli az öböl hajóinak, uszályainak, haiódaruinak rendjét. Van is mire vigyázni, felügyelni, hiszen a vízi, hajóépítési, robbantási munkákhoz, s más feladatokhoz is bőven akad itt éppen elég raktározott eszköz és anyag. Aztán a már említett emelődaruk, TS-bárkák, a búvártagok, az anyagszállításra használt pontonok, fúróhajók. Van munka bőven egész esztendőben, a Lágymányosi-öböl telelő kikötő is, akkor is szükség van felügyeletre. A szolgálat látszólag könnyű, de ez csak a felszín. Állandóan jelen kell lenni, figyelni az öböl minden rezdülését, a forgalmat, a jövés-menést, a horgászokat, a ki-bemenő vízi járműveket és a parton elhaladó forgalmat. Kéthetenként busszal utazik haza a paksi hajós a családhoz, akikkel három napot tölt egvütt és utána irány ismét vissza a Lágymányosi-ÖDÖlbe. Fűtőelemrszállítás-Tudja - meséli -, 56 éves vagyok, egyre többet számolom a napokat Számon tartom, nagyon várom az évi 32 nap szabadságot, aztán a nyugdíjazást is, amit két évvel korábban kezelhetek majd meg, mert a paksi atomerőműnél két év korkedvezményt kaptam.- Hogyhogy? Az atomerőműnél is dolgozott?- Igen, 1978—89- között. Az erőmű vasútján a fűtőelemeket szállítottuk a vonathoz. Ez meglehetősen speciális szerelvény volt, amit a paksi vasútállomásig kísértünk, onnan szállították egészen a szovjet-magyar határig, ahol átadták a szállítmányt a szovjeteknek.-Sűrűn emlegeti Paksot. Miért vágyik olyannyira haza véglegesen?- Nem véletlenül. Megjártam sokszor a Dunát, nem egyszer Regensburgtól Izmailig, de nekem mindig Paks volt és maradt a világ közepe. Nem akartam én soha tengerész lenni, „csak” hajós, méghozzá paksi dunai folyami hajós. A paksiak, az itt élok szerettették, ismertették meg velem már gyerekkoromban a folyót, annak élővilágát és ami a legfontosabb: a paksi embereket.- Paksi illetőségű?- Nem is lehetnék más! És büszke vagyok a paksi révészekre, rákászokra, halászokra, kavicsbányászokra, kavicskereskedőkre. Sokakat ismerek, például Kiszl Károlyt, aki a paksi révátkelések vállalkozója. Rajtam kívül Pakson sokan emlékeznek arra, hogy Kiszl Károly édesapja még dereglyével szállította a kavicsot Emlékszem azokra a révészekre is, akik télen a folyó hátán utat egyengettek a fagyban, jégutat hizlaltak annak idején, még az ötvenes években is. Ezen az úton mentek aztán át csikorgó télben a lovasszekerek Paksról Géderlakra. Tudja, abban az időben még a telek is valahogy mások, „igazibbak” voltak... Parson is.- Meséljen gyermekkoráról, a szüleiről. _ -Édesanyám özvegyen nevelt. Édesapám elpusztult a háborúban, bátyámmal együtt hárman maradtunk a családban. Közel laktunk a folyóhoz. Vízi gyerek voltam, hej, de sokszor átúsztam barátommal a Dunát, kaptam is épp elég feddést szegény, aggódó édesanyámtól. Nem felejtem el a tragédiát sem. Hatéves voltam, amikor a parton Az unokák: László és Anett a nagyapóval
