Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)
1994-06-03 / 15. szám
PAKSI HÍRNÖK 6 1994. június 3-Kamarai törvény nyugat-európai mintára A kézművesek érdekeinek védelmében Ja állam gazdasági szerepvállalásának csökkentéséhez szükség van a gazdasággal összefüggő közfeladatok egy részének az érintettek önmozgatása útján történő ellátására. A magyar nemzetgazdaság korszerű piacgazdasággá való átalakulásának egyik előfeltétele, hogy - az egyesülési jog alapján működő társadalmi szervezetek mellett azok jogainak és törvényes érdekeinek sérelme nélkül - a gazdaság szereplői által alakított, önkormányzattal rendelkező, az állami igazgatás szerveitől elkülönülten működő szervezetek jöjjenek létre, melyek törvényi felhatalmazással - és a gazdaság fejlesztésével, támogatásával, általános érdekeinek előmozdításával kapcsolatos tevékenységüket.” - részlet: 1994. évi XVI. törvény a gazdasági kamarákról. Tolna megyében május 19-én alakult meg a gazdasági kamarát létrehozó előkészítő bizottság. Erről Kovács Ferenc vállalkozó beszélt, aki városunkat képviseli a bizottságban. Elmondta: Magyarországon az egyesülési jog alapján működő érdekképviseletek VOSZ, GOSZ, KISOSZ, IPOSZ nem tudnak hatósági feladatokat ellátni, mert nincs olyan érdekképviseleti törvény, amely ezeknek a szervezeteknek a feladatait, munkáját szabályozná. A kamarai törvény nyugat-európai mintára született, a már működő érdekképviseletek jogait nem sérti, hatósági feladatokat lát el, részlegesen vagy bizonyos területeken átveszi a ma működő minisztériumok szerepkörét, feladatait, a törvény-előkészítést, a pénzalapok kezelését. A törvényt márciusban szavazta meg a parlament, április 15-én jelent meg a Magyar Közlönyben. Ettől számítva 15 napon belül kellett a jelenleg létező érdekképviseleteknek bejelentkezniük a megyei, illetve fővárosi jegyzőknél, hogy a kamarák megalakításában részt kívánnak venni. A törvény szerint minden megyében és a fővárosban tizenegy fős előkészítő bizottságot alakítottak, ezekbe szavazás útján kerültek a tagok. A bizottságba hét fő került megyei, négy országos szintű érdekképviseletből. A kamarák három részre tagozódnak, kézműves, kereskedelmi és ipar-, valamint agrárkamarára. Mindhárom, külön-külön előkészítő bizottságot alakíthat, feladata, hogy október 31-ig létrehozza, bejegyzésre előkészítse a területi kamarát A továbbiakban Kovács Ferenc arról szólt, hogy a bizottság feladatai közé tartozik, hogy regisztrálja, összegyűjtse az adatokat a vállalkozókra vonatkozóan az önkormányzatoktól és a cégbíróságoktól. A munka elvégzéséhez szükség lenne infrastrukturális és szakmai háttérre, alkalmazottakra, ez nem áll rendelkezésre. Az állami költségvetés nem különített el pénzalapot a kamarák létrehozására. Becslések szerint ötven-hatvanmillió forintra lenne szükség. Az új kormánynak és parlamentnek egyik első feladata kell hogy legyen a kamarák megalakítását és működését pénzügyileg biztosítani. A kezdeti nehézségek legyűrése után nagy biztonságot jelenthet majd ez a szervezet Létbiztonságot ad egyegy új lépés megtétele előtt. Minden vállalkozónak tíz-tizenöt adatot kell majd kötelezően szolgáltatnia a kamarai adatbankba. A kapcsolatokban fontos szerepet fog betölteni, mert tömérdek a szélhámosság, a kifizetetlen számla, és ma senki nem ellenőrizhető. Ha partnert keresek, a személyes kapcsolataimra, az emberismeretemre támaszkodom, mert csak ezek alapján dönthetem el, kötünk-e üzletet. Sok vállalkozás kényszerhelyzetben belevág át nem tekinthető dolgokba. A szerződés megszegése esetén évekig tart a pereskedés. A kamarának saját bírósága lesz, amely gyorsítottan dönt a vitás ügyekben. A kamaráknál minden vállalkozást nyilvántartanak, mert a vállalkozások működtetésének alapfeltétele lesz a kamarai tagság, így egy-egy területi kamara biztonsággal felvilágosítást tud adni a leendő üzleti partnerről. Pakson kézműves kamara alakul, mert városunkban a kisvállalkozások vannak túlsúlyban. Szeptemberre minden szakmacsoport küldöttgyűléseken megválasztja képviselőit, három évre. Remélem, hogy megfelelő lesz az érdeklődés, mert a kamara csak széles alapokra építve lesz képes szerepét betölteni - mutatott rá többek között Kovács Ferenc. H.M. Paksi siker az Atrium Hyattban Halas tál zöld-fehérben Mit tegyen az ember, ha hirtelen összeomlik körülötte minden, megbetegszik, nem talál munkahelyet, ennek ellenére imádja a szakácsművészetet, s van egy kevés spórolt pénze. Magától értetődik: költözzön vissza a szüleihez és nyisson salátabárt. Mókásnak tűnik e felvezető, ám mégis egy megtörtént eset rövid forgatókönyve, mely Prikryl József, a Gourmand salátabár tulajdonosának elmúlt két évét foglalja össze. S akármilyen szomorú is a történet eleje, a folytatás annál érdekesebb. Már csak azért is, mert az alig két éve nyűt salátabár tulajdonosa, egyben főszakácsa, a minap a budapesti Atrium Hyattban megtartott igen reprezentatív rendezvényén szerepelt: nevezetesen a Carat Consulting Club által szervezett gasztronómiai bemutatón és versenyen, ahol harmadik helyezett lett. De lépjünk csak kicsit vissza az időben, hiszen megér néhány szót, miképp is jutott idáig a fiatal cégtulajdonos. Mint a beszélgetésünk során megtudtam, a kezdet nem volt túl fényes. Mire elkészült az alig 40 négyzetméteres aprócska salátabár, s az összes, az előírásoknak megfelelő technikai eszköz a helyére került, bizony meglehetősen kimerült a kassza. Aztán a nyitás után három héttel a paksiak hirtelen támadt lelkesedése is kezdett alábbszállni, s a félreeső kis utca hangulatos salátázója közel egy évig a megmaradásért küzdött. Eközben jobbnál jobb saláták készültek, s bővült a pizzaválaszték, olyannyira, hogy az emberek kezdtek odaszokni. Prikryl Józseftől azt is megtudtam, hogy már suhancként, tizenkét évesen több fogásos vasárnapi ebéddel lepte meg az álmélkodó családot. S ettől a perctől egyenes út vezetett a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Intézetbe, ahol a szakma kiváló tanulója volt. Ennek köszönhetően gyakran megfordult a tankonyhán, ahol apránként elsajátította a legapróbb fortélyokat is. Az életben már csak az ott tanultakat kellett még tökéletesebbre fejleszteni. S hogy ennek a folyamatnak máig nincs vége, azt jelzi, hogy Prikryl József nemcsak szakácskodik, hanem gyűjt is, mégpedig szakácskönyveket, így hát előfordul, hogy miközben alkot, a kétszáznyolcvanból négy-öt szakácskönyv is nyitva áll előtte, hogy innen-onnan felcsippentve: egy kicsikét még jobban sikerüljenek az álom étkek. S hogy a krónikából az se hiányozzék, hogy mi történt az imént már említett exkluzív bemutatón, arról is szóljunk néhány szót. A 120 munkaórát igénybe vevő, 30 ezer forintos költséget felemésztő ételcsodák láttán az embert szinte az ájulás kerülgette. A paksiak asztala zöld-fehérben pompázott, s a fő helyen egy a Paksot idéző halakkal megrakott tál díszelgett. A desszertet az Éva cukrászda mesterei készítették. Mondhatom, a zsűrinek komoly nehézséget okozott, hogy döntsön a felsorakozott étkek láttán, s valódi szakértői pillantásokra volt szükség ahhoz, hogy a megannyi csekélynek tűnő részletet is figyelembe vegyék. így hát nemcsak az ételek ízét és megjelenését, hanem az összhatást is értékelték; s mint látjuk, a paksi Gourmand salátabár igen szépen szerepelt. NEMES
