Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)

1994-06-03 / 15. szám

1994. június 3-5 PAKSI HÍRNÖK Villogó automaták - szenvedélyek Ma hatezret veszítettem Magas, kopaszra borotvált fejű fiatalember, ismeri a városban található összes pénznyerő automatát. Azt mondja, ezekből a gépekből él. Tizenkilenc éves, érettségizett, munkája nincs. Nem dohányzik, nem érdeklik a lányok, sem az alkohol, csak a „gép” az öröm, a felüdülés, a ke­nyeret adó jó barát számára. Valóban, ez a játék nem olyan, mint a „kábítószer”, hiszen van esély, hogy nyerjen. Pakson a hetvenes években megjelentek a flipperek, az ember eljátszott néhány forintot, így téve kellemessé a hétvégi délutánokat, győ­zött, nem győzött - mindegy volt - az a kevés­ke pénz a játékra volt szánva. Néhány éve városunkban is tömegével érkeztek a pénznye­rő automaták, félkarú rablók, kártyagépek, el­hozták hozzánk az új szenvedélyt, az új kihí­vást E sorok írója is megpróbálta megfejteni a „titkot”, miért, hogy még mindig több ezer, sőt tízezer forinttal gazdagítják a „szemeseket” a balekok, mi ez a megszállottság?- Mióta játszol, mit jelent számodra a,gép’? - kérdezem az előbb említett fiatalembert.-Gimnáziumban érettségiztem, tanár sze­rettem volna lenni, de nem sikerült a felvételi vizsgám. Mentünk hazafelé a suliból és mindig játszottunk egy kicsit a gépeken, egyszerűen beléjük szerelmesedtem.- Nyertél?- Ma veszítettem hatezer forintot.- Honnan van ennyi pénzed?- Volt nap, hogy nyertem húszezer forintot. Igyekszem kifürkészni a gép titkait Türelmes vagyok, előfordul, hogy órákon át várom, hogy jól beetessék. Mikor ellépnek pénzt válta­ni, vagy abbahagyják a játékot gyorsan keze­lésbe veszem az automatát, ilyenkor többnyire fizet. Járom a várost, figyelem a gépeket. Rájöt­tem arra, hogyha órákig nem játszanak, pi­hentetik, gyorsan lehet nyerni, így csalogatják a „versenyzőket”.- Szüleid műszóinak mindehhez?-Semmit, mit tehetnének? Tudják, hogy játszok, de pénzt soha nem kérek tőlük. Ezért nem érinti őket, nem foglalkoznak azzal, mer­re járok, mit csinálok. Megesett, hogy rossz passzban voltam, eladtam ezt-azt, de ez nem jellemző. Középkorú hölgy, elmélyülten figyeli a vil­logó, zenélő szerkezetet, szorgalmasan dobálja be a húszasokat, negyedóra alatt körülbelül nyolcszáz forintot veszített. Hatvan forint úgy tűnik el egy pillanat alatt, mintha soha nem lett volna. A nyolcadik kanyarban végre ad öt érmét a „játszótárs”.- Szerény vigasz - jegyzem meg. - Nem volna jobb hely a pénz számára?- Az én dolgom, hogy mit csinálok a pén­zemmel. Ma rossz napon van.- Gyakran látogatja a játéktermet?- En mindennap itt vagyok, ha vásárolni in­dulok úgy hozok magammal pénzt, hogy ma­radjon a játékra. Az az igazság, amit nyerek többnyire eljátszom. Bolondulok az automatá­kért, ez az egyetlen kikapcsolódás számomra.- Honnan az idő és a pénz?- Gyesen vagyok, akkor jövök játszani mi­kor a férjem dolgozik, de előfordul, hogy ő is jön velem, igaz nem rajong a játékteremért. Van annyi jövedelmünk, hogy megengedhe­tem magamnak a játékot.- Előfordult már, hogy elment a bevásárlásra szánt pénz?- Nem tagadom megesett, hogy a közért he­lyett idejöttem, utána haza kellett szaladnom egy kis pénzért.- Ezek szerint nem jelent problémát a család­nak ez a kikapcsolódás. Mennyi pénzt játszik el naponta?- Néha mondja a férjem, abba kellene hagy­nom, de megszerettem a játékot, egyszerűen nem tudok lemondani róla. Ilyenkor a szemé­re hányom, hogy ő is eteti néha a gépeket. Naponta öt-hatszáz forint megy el, de előfor­dul, hogy nyerésben vagyok, ilyenkor lemon­dok a további pénzdobálásról.- Mióta hódol az automatáknak?- Egy éve játszom. Eleinte baráti társaságok­kal jártunk olyan szórakozóhelyekre, ahol vol­tak ilyen gépek. A társaságból többen játszani kezdtek, gondoltam kipróbálom én is, végül teljesen belemerültem. A barátaink közül so­kan játszanak. Ismerek olyat, aki a munka után egyenesen a játékterembe megy, és sok­szor záróráig ott van. A családi élete is tönk­rement, mégsem tudja abbahagyni, hozzá ké­pest én „kismiska” vagyok.- Kívánhatok további jó játékot?- Azt ne, mert nem lesz szerencsém. Tartok tőle, a csinos hölgyet a szerencse így is, úgy is elkerüli. A játékteremben vágni lehet a füstöt, sokan állják körül a gépeket, többnyi­re fiatalok, de akad néhány korosabb „meg­szállott” is. Egy ötven körüli úr éppen dühöd­­ten belerúg a gépbe, és indul újabb ezrest vál­tani. Mire visszatér a pulttól, már egy huszon­éves pörgeti az automatát. Dühösen kergeti el a szemfüles suhancot, „Öcsi, te ne legyél senki vámszedője”. Játszik még egy fél órát, majd csalódottan abbahagyja.-Nem gondolja, hogy inkább ön a saját vámszedője - kérdezem.- Lehet, hogy igaza van, pedig tegnap olyan szépen adott ez a szemét gép.- Ma mennyit veszített?- Elment nyolcezer forintom, megöl az asszony, ezt jól megcsináltam.- Mit fog mondani, hova lett a pénz?- Ez a jövő titka, de nem hiszem, hogy ki tudnék találni valami normális hazugságot. Mi­óta rászoktam a gépekre semmit nem hisz el, állandóan veszekszik, az a baja: nem tudja merre járok, mit csinálok.- Nem lenne jobb abbahagyni?- Nem tudom befejezni, ha nyerek még töb­bet akarok, ha veszítek szeretném visszanyerni, átkozott dolog ez. Sokszor már a melóból is be­ugrók játszani, van úgy, hogy visszajön a pénz, amit előző nap vesztettem, így nem kell otthon mellébeszélnem. Most bajban vagyok, a felesé­gem tudja, mennyi pénzt hoztam magammal. Három megkérdezett, három játékos, három­féle ember, mindhárom ugyanazzal a gonddal küzd, ugyanakkor másként fogja fel a prob­lémát. Nyugaton is felfigyeltek az új szenve­délybetegségre, szakemberek törik a fejüket, hogyan lehetne visszaszorítani. íme, Pakson is elhatalmasodni látszik, eleinte a tizen-huszon­­éves fiatalok nyomogatták órákon át a gombo­kat, tömték a telhetetlen gépek gyomrát pénz­zel, ma már gyermekek és felnőttek egyaránt játszanak az automatákon. Havi keresetek men­nek el sokszor egyetlen este, családok mennek emiatt tönkre. Igen, a játék üzlet, s mint tudjuk: az üzlet nem játék. SZARKA JÓZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents