Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)
1994-06-03 / 15. szám
1994. június 3-5 PAKSI HÍRNÖK Villogó automaták - szenvedélyek Ma hatezret veszítettem Magas, kopaszra borotvált fejű fiatalember, ismeri a városban található összes pénznyerő automatát. Azt mondja, ezekből a gépekből él. Tizenkilenc éves, érettségizett, munkája nincs. Nem dohányzik, nem érdeklik a lányok, sem az alkohol, csak a „gép” az öröm, a felüdülés, a kenyeret adó jó barát számára. Valóban, ez a játék nem olyan, mint a „kábítószer”, hiszen van esély, hogy nyerjen. Pakson a hetvenes években megjelentek a flipperek, az ember eljátszott néhány forintot, így téve kellemessé a hétvégi délutánokat, győzött, nem győzött - mindegy volt - az a kevéske pénz a játékra volt szánva. Néhány éve városunkban is tömegével érkeztek a pénznyerő automaták, félkarú rablók, kártyagépek, elhozták hozzánk az új szenvedélyt, az új kihívást E sorok írója is megpróbálta megfejteni a „titkot”, miért, hogy még mindig több ezer, sőt tízezer forinttal gazdagítják a „szemeseket” a balekok, mi ez a megszállottság?- Mióta játszol, mit jelent számodra a,gép’? - kérdezem az előbb említett fiatalembert.-Gimnáziumban érettségiztem, tanár szerettem volna lenni, de nem sikerült a felvételi vizsgám. Mentünk hazafelé a suliból és mindig játszottunk egy kicsit a gépeken, egyszerűen beléjük szerelmesedtem.- Nyertél?- Ma veszítettem hatezer forintot.- Honnan van ennyi pénzed?- Volt nap, hogy nyertem húszezer forintot. Igyekszem kifürkészni a gép titkait Türelmes vagyok, előfordul, hogy órákon át várom, hogy jól beetessék. Mikor ellépnek pénzt váltani, vagy abbahagyják a játékot gyorsan kezelésbe veszem az automatát, ilyenkor többnyire fizet. Járom a várost, figyelem a gépeket. Rájöttem arra, hogyha órákig nem játszanak, pihentetik, gyorsan lehet nyerni, így csalogatják a „versenyzőket”.- Szüleid műszóinak mindehhez?-Semmit, mit tehetnének? Tudják, hogy játszok, de pénzt soha nem kérek tőlük. Ezért nem érinti őket, nem foglalkoznak azzal, merre járok, mit csinálok. Megesett, hogy rossz passzban voltam, eladtam ezt-azt, de ez nem jellemző. Középkorú hölgy, elmélyülten figyeli a villogó, zenélő szerkezetet, szorgalmasan dobálja be a húszasokat, negyedóra alatt körülbelül nyolcszáz forintot veszített. Hatvan forint úgy tűnik el egy pillanat alatt, mintha soha nem lett volna. A nyolcadik kanyarban végre ad öt érmét a „játszótárs”.- Szerény vigasz - jegyzem meg. - Nem volna jobb hely a pénz számára?- Az én dolgom, hogy mit csinálok a pénzemmel. Ma rossz napon van.- Gyakran látogatja a játéktermet?- En mindennap itt vagyok, ha vásárolni indulok úgy hozok magammal pénzt, hogy maradjon a játékra. Az az igazság, amit nyerek többnyire eljátszom. Bolondulok az automatákért, ez az egyetlen kikapcsolódás számomra.- Honnan az idő és a pénz?- Gyesen vagyok, akkor jövök játszani mikor a férjem dolgozik, de előfordul, hogy ő is jön velem, igaz nem rajong a játékteremért. Van annyi jövedelmünk, hogy megengedhetem magamnak a játékot.- Előfordult már, hogy elment a bevásárlásra szánt pénz?- Nem tagadom megesett, hogy a közért helyett idejöttem, utána haza kellett szaladnom egy kis pénzért.- Ezek szerint nem jelent problémát a családnak ez a kikapcsolódás. Mennyi pénzt játszik el naponta?- Néha mondja a férjem, abba kellene hagynom, de megszerettem a játékot, egyszerűen nem tudok lemondani róla. Ilyenkor a szemére hányom, hogy ő is eteti néha a gépeket. Naponta öt-hatszáz forint megy el, de előfordul, hogy nyerésben vagyok, ilyenkor lemondok a további pénzdobálásról.- Mióta hódol az automatáknak?- Egy éve játszom. Eleinte baráti társaságokkal jártunk olyan szórakozóhelyekre, ahol voltak ilyen gépek. A társaságból többen játszani kezdtek, gondoltam kipróbálom én is, végül teljesen belemerültem. A barátaink közül sokan játszanak. Ismerek olyat, aki a munka után egyenesen a játékterembe megy, és sokszor záróráig ott van. A családi élete is tönkrement, mégsem tudja abbahagyni, hozzá képest én „kismiska” vagyok.- Kívánhatok további jó játékot?- Azt ne, mert nem lesz szerencsém. Tartok tőle, a csinos hölgyet a szerencse így is, úgy is elkerüli. A játékteremben vágni lehet a füstöt, sokan állják körül a gépeket, többnyire fiatalok, de akad néhány korosabb „megszállott” is. Egy ötven körüli úr éppen dühödten belerúg a gépbe, és indul újabb ezrest váltani. Mire visszatér a pulttól, már egy huszonéves pörgeti az automatát. Dühösen kergeti el a szemfüles suhancot, „Öcsi, te ne legyél senki vámszedője”. Játszik még egy fél órát, majd csalódottan abbahagyja.-Nem gondolja, hogy inkább ön a saját vámszedője - kérdezem.- Lehet, hogy igaza van, pedig tegnap olyan szépen adott ez a szemét gép.- Ma mennyit veszített?- Elment nyolcezer forintom, megöl az asszony, ezt jól megcsináltam.- Mit fog mondani, hova lett a pénz?- Ez a jövő titka, de nem hiszem, hogy ki tudnék találni valami normális hazugságot. Mióta rászoktam a gépekre semmit nem hisz el, állandóan veszekszik, az a baja: nem tudja merre járok, mit csinálok.- Nem lenne jobb abbahagyni?- Nem tudom befejezni, ha nyerek még többet akarok, ha veszítek szeretném visszanyerni, átkozott dolog ez. Sokszor már a melóból is beugrók játszani, van úgy, hogy visszajön a pénz, amit előző nap vesztettem, így nem kell otthon mellébeszélnem. Most bajban vagyok, a feleségem tudja, mennyi pénzt hoztam magammal. Három megkérdezett, három játékos, háromféle ember, mindhárom ugyanazzal a gonddal küzd, ugyanakkor másként fogja fel a problémát. Nyugaton is felfigyeltek az új szenvedélybetegségre, szakemberek törik a fejüket, hogyan lehetne visszaszorítani. íme, Pakson is elhatalmasodni látszik, eleinte a tizen-huszonéves fiatalok nyomogatták órákon át a gombokat, tömték a telhetetlen gépek gyomrát pénzzel, ma már gyermekek és felnőttek egyaránt játszanak az automatákon. Havi keresetek mennek el sokszor egyetlen este, családok mennek emiatt tönkre. Igen, a játék üzlet, s mint tudjuk: az üzlet nem játék. SZARKA JÓZSEF
