Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)
1994-05-27 / 14. szám
10 1994. május 27-PAKSI HÍRNÖK Paks: biztonságban, szigorú ellenőrzésben Az önként jelentkező atomerőmű A Csernobilban 1986-ban bekövetkezett atomkatasztrófa után született meg az Atomerőművet Üzemeltetők Világszövetsége létrehozó sának gondolata. A szervezet 1989- május 5-én alakult meg, angol rövidítése alapján WANO néven vált ismertté. A paksi atomerőműbe látogatott el a WANO három prominens vezetője május 17-én és 18-án. Remy Carle, a kormányzótanács elnöke, Andrew Clarke, a koordinációs központ igazgatója és Anatolij Koncsevoj, a moszkvai központ igazgatója sajtótájékoztatót tartott a program befejezéseként A WANO nem állami vagy kormányszintű szervezet - mondta Remy Carle -, hanem a világ atomerőműveinek önkéntes szövetsége, kizárólag a tagdíjak biztosítják működését, így mentes az államok politikai befolyásától. Működése az atomerőművek üzemelési biztonságának és megbízhatóságának növelésére irányul, a gyors és őszinte információcserén keresztül. A WANO-t száznegyvennégy atomerőmű alapította, a tagok jelenleg négyszázhúsz atomerőművi blokkot üzemeltetnek. Az alapító tagok között találhatjuk a paksi atomerőművet. A szervezet öt alapvető programot koordinál: az üzemeltetési tapasztalatok cseréjét egy minden tag által hozzáférhető számítógépes rendszeren keresztül, közvetlen tapasztalatcserét kölcsönös látogatásokkal, írásos dokumentációk összeállításával apozitív tapasztalatokról, az üzemelési mutatók összevetésével a biztonság és hatékonyság adatairól. A sorrendben utolsó, fontosságában talán első program az önként jelentkező atomerőmű vizsgálata, amelynek a világon először a paksi atomerőmű vetette alá magát, két éve. A vizsgálatot nemzetközi független szakértőcsoport hajtotta végre, a minősítés eredménye kiváló, példa értékű más atomerőművek biztonsági tevékenysége számára is. „Túl jó Paks” - jegyezte meg tréfásan Remy Carle. - Ilyenkor fennáll a lazítás veszélye, folytatta a szót komolyra fordítva az elnök: a magyar hatósági felügyelet hatékonyan működik, kifogástalan, szigorú ellenőrzést állandósított a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség is, amellyel egyébként a WANO közvetlen kapcsolatban áll. Aggodalomra csak azokban az országokban van ok, ahol a gazdasági helyzet nagyon rossz - példaként Ukrajnát említette -, ahol emiatt a szakemberek tömegesen hagyják el az országot és az atomerőműveket. RÁKOSI Ha elkerülhetetlen, ha nincs más megoldás Mégis kell a tároló A „Szarkofág Nélküli Jövőért” Egyesület tovább tevékenykedik az áramdíjkedvezmény megszerzése érdekében. A közelmúltban válság, a vezetőségen belüli ellentétek, szakadás árnyékolta be a szervezet munkáját. A megújult vezetőség tagjai a közelmúltban ismét találkoztak az atomerőmű vezetőivel. Dobre László, Hirczi János, Oláh Zoltán Dobre László és Petz Ernő: gondjaink közösek és Herger Zoltán a találkozó után úgy vélekedtek, hogy oldott, jó légkörben történt az újabb megbeszélés. Hangsúlyozták, fontos az, hogy az újjászerveződött testület nem a konok szembenállás híve, és kész a kompromisszumra.- Korábbi álláspontunkhoz képest változott a véleményünk - mondotta Dobre László -, kénytelenek vagyunk belátni, valóban kialakulhat egy olyan kényszerű helyzet - többek közt gondolunk itt a nemzetközi kapcsolatok alakulására -, amikor a nagy aktivitású és kiégett fűtőelem átmeneti tárolójának megépítése elkerülhetetlenné válik.-Ésa népszavazás?- Hűségesek maradtunk önmagunkhoz, természetesen tovább dolgozunk azért, hogy az emberek megfelelő tájékoztatásban részesüljenek, és ennek birtokában hozzák meg döntésüket egy népszavazáson. Mindent, ami csak lehetséges szeretnénk megtenni azért, hogy a fáradt üzemanyagot ne Pakson tárolják. Egyébként az atomerőmű vezetői szintén ezt szeretnék. Ők is a nemzetközi szerződésekben foglaltak szerint szeretnék kivinni az országból az elhasznált fűtőelemeket. De a becsületes kompromisszumokra tegnapelőtt, ma és holnap is szükségünk lesz. Az erőmű vezetőivel folytatott közvetlen megbeszélés rengeteg olyan dolgot tisztázott, ami eddig félreértésekre adhatott okot. Kétségtelen, hogy egy ilyen nagy volumenű energiabázisnak nem szabad veszélyeztetni a működését. Ismerjük az oroszországi állapotokat, kénytelenek vagyunk egyetérteni a szakemberekkel abban, hogy ha más választás nincs, mégis fel kell építeni a tárolót. Az áramdíjkedvezmény követelése maradt, viszont nem vagyunk annyira elvakultak, hogy ne keressük a mindkét fél számára elfogadható egyezséget. Mindkét fél jót akar, ezt kell most megérteni az erőmű környezetében élő embereknek. SZARKAJÓZSEF A nyár küszöbén A penge élén A múlt nyáron a Duna túlpartján, július derekán, egy késő esti órában hatalmas tüzet láthattak a paksiak, érezhették, az égő szárazfa füstje rátelepedik az óvárosra. Nem történt semmi különös, csak tüzet gyúj tottak odaát. Nem is akármilyet. Ha belegondolok, egyszerű ez, jelzés a túlpartról, üzenet, hogy ott jobban érzik magukat néhányon, mint a hőségtől verejtékben fürdőző Pakson. Szalonnát sütnek, (latolgatnak, néha csobbannak egyet a folyóban, nosztalgiáznak és vitáznak, szeretik és nem szeretik egymást. Jó dolog ez, persze, hogy jó dolog egészen addig, amíg arra nem kényszerülnek a Duna paksi oldalán az emberek, hogy fuldokolva meneküljenek a vízpartról, vagy - ahogy mondani szokták - marad még fa az erdőben, és nem kell a tűzoltókat sem riasztani. Különben miért is riasztanák őket a paksiak, amikor a túloldal már Bács-Kiskun megye, ő házuk, ő váruk, csináljanak, amit akarnak, ők soha nem ölelgették egymást a paksiakkal, sőt, néha vitáztak velünk. Volt szerencsém jelen lenni több ilyen vitánál. Szerintem hasznosak voltak, mert természetesen kiegyezés zárta ezeket az „emberkedéseket". Ők azt mondták, hogy a paksi kősarkantyúknak köszönhetően mossa a víz a túlsó partot, omlik a part. Mi azt mondtuk, hogy semmi kedvünk ahhoz, hogy a vasúti vágányok, a főút és a Sánchegy belezuhanjon a folyóba, ezenkívül közülünk is sokan szerencsétlenül jártak, nekünk is vannak halottaink, barátok, ismerősök. Végül mindig elismertük egymás jogait, fájdalmát. Újra itt a nyár! A csónakok rendben, várják az indulást, készek a megmérettetésre. - A paksiak is nagyon jól tudják; szinte minden nyáron elvitt valakit, valakiket közülünk a folyó, a part. Igen, a mi Dunánk olyan, mint egy kiszámíthatatlan rossz barát. És ha az idei nyáron mégsem megy vele el senki? - szép az álmodozás, mondhatja az olvasó. Én azt mondom, ne játsszunk tűzzel-vízzel! Aki a penge élére áll, az tudja, hogy megvághatja a talpát, szerencsés helyzetben lebillen, vagy a penge törik el, vagy ő töri össze magát Kétesélyes a dolog. Tragédiáktól mentes boldog, szép nyarat! SZ. J.
