Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)
1994-05-20 / 13. szám
PAKSI HÍRNÖK 12 1994. május 20. Találkozás Jézussal Több mint száz elsőáldozó Pakson A paksi katolikus templomban május tizenötödikén, vasárnap több mint száz kisgyermek először áldozott az Úr színe előtt. Az áldozáshoz csak azok járulhatnak, akiket megkereszteltek. A keresztséggel kezdődik a keresztény élet, elindul egy folyamat, mely során a szülők hivatása, hogy gyermeküket a hit szellemében neveljék. A szülők ezt a jogot bizonyos fokig az egyháznak engedik át, aki felkészíti a gyermeket az elsőáldozásra. A paksi katolikus egyházközségben a két lelkipásztor mellett hitoktatók is részt vesznek a gyermekek vallási nevelésében. Fontos állomáshoz érkeztek az első gyónásra és az első áldozásra való előkészületek lezárásával. Pakson az idén a négy általános iskola, a katolikus iskola, valamint a kisegítő iskola hittant tanuló gyermekei közül kerültek ki elsőáídozók. Szombaton délelőtt életükben először gyónták meg bűneiket, majd másnap kilenc órakor indultak az oltár elé, hogy első ízben magukhoz vegyék a Krisztus testét jelképező ostyát. Az ünnepségen a gyermekek köszöntötték a szülőket, a keresztszülőket és kérték őket, hogy segítsék életüket becsületes keresztény módon alakítani. Szent énekek után Jézus várás” következett. Az égő gyertya jelképében volt jelen Jézus. Az első áldozásnál a gyermekek leteszik a keresztségi fogadalmat, ugyanazt, amit annak idejen szüleik is megfogadtak. Ezt követte néhány idézet az Evangéliumból, majd pedig maga az áldozás következett. Az ünnepség után ki-ki családjával együtt fogyasztotta el az ünnepi ebédet. * * * Ugyanezen a napon a Paks melletti Dunakömlődön is első áldozáshoz járultak a gyermekek. A plébános atya itt is köszöntötte a szülőket és keresztszülőket és a gyermekeket. H. M. ét piros betűs nap jelzi a naptárban. De miért? A Biblia újszövetségi részében az Apostolok Cselekedetei könyv második fejezetében az első 13 versben olvashatjuk a történetét. Jézus tanítványai félelem és aggódás között vannak együtt, mert noha már bizonyos tapasztalatuk van Jézus feltámadásáról, sőt látták mennybemenetelét is, mégis félnek eleget tenni a kapott küldetésnek, amit Jézus nekik mondott: filmemén a széles világra hirdesselek az evangéliumot minden teremtménynek". Kevésnek, gyengének, felkészületlennek érzik magukat erre a hallatlan nagy feladatra. Ők csak egyszerű emberek, szinte tanulatlan halászok, hogyan merjenek a kor hellenista világában, a virágzó görög filozófia mellett Jézusnak, a palesztinai vándorprófétának evangéliumát hirdetni. Ezért ülnek és tanakodnak a zárt ajtók mellett. Egyszerre kiárad rájuk a Szentlélek. Váratlanul, sebes szél zúgása hallatszik, lángocskákat látnak egymás feje felett és valami ellenállhatatlan belső erő indítja őket, hogy kimenjenek az ünnepi sokaság közé és azoknak szólni merjenek Jézusról, a Megváltóról, aki tanított, a kereszthalálra adatott, de aki fel is támadott és ők ennek a tanúi. A Szentlélek ereje - tehát nem az ő tudásuk, ékesszavúságuk - úgy ragadja meg a hallgatóikat, valami olyan történik, ami áhítattal és ámulattal tölti el az embereket. Vannak ott a bibliai felsorolás szerint különféle népekhez tartozók: pl. párthusok. médek, elámiták, mezopotámiaiak, júdeaiak, kappadóciaiak, pontusiak, ázsiabeliek, frígiaiak, pamfiliabeliek, egyiptomiak, líbiaiak, cziréneiek, rómaiak, zsidók, krétaiak, arabok. Érdekes lenne elemezni e felsorolásban mennyi egymással ellenséges, egymástól élesen elütő nép van jelen. Mégis ezek mind a lilék ereje által megértik a zsidó, araméi nyelven beszélő tanítványokat, mintha azok éppen az ő saját nyelvükön szólnának és válna így a mondanivalójuk érthető, felfogható a számukra. Ez a pünkösdi nyelvcsoda. Igaz a sokaság különféle módon reagál erre. Egy részük bámuló csodálattal, a Lélek erejét megérezve hallatja őket és ezekben van is visszangja Péter beszédének. Tudjuk, hogy ennek nyomán mintegy 3000 ember keresztelkedik meg és alkotja meg a jeruzsálemi keresztyén gyülekezetét. Ebben már akkor vannak nemcsak zsidók, de a pogányok közül valók is, a felsorolt népek nevei erre utalnak. A sokaság másik része viszont érthetetlennek, felfoghatatlannak látja mindezt és mert nem tudnak a látott tényekkel mit kezdeni, gúnyolódnak felette és a Szentlélek kiáradását „édes bortól részegek” dolgának nevezik. Úgy tapasztaltam, a több mint ötvenéves lelkészi szolgálatom alatt, pünkösd megítélése ma is hasonló. Vannak, akiknek hitre jutásuk, Krisztus-ismeretük csodálatos átélése, amiből megújult életfolytatásuk, belső békességük, hitük öröme fakad és erről most már vállalva a gúnyolódást is, tudnak örömmel beszélni. Természetesen vannak, akik a maguk szellemi magasabbrendűségük tudatában lenézik ezeket a naiv, csacska tanítványokat és a szentlélek munkáját gúnyolva, azt valamilyen szellemi „részegségnek” tartják. Ez így van most is. Van azonban valami, amin egy kicsit érdemes elgondolkodni. A pünkösdi énekeink sora. Aurelius Prudentius, aki 348-405 között élt Ades pater supremus címmel írt énekét Szegedi Kis István, aki 1502-1575 között élt, dolgozta át magyar nyelvünkre így: Jövel Szentlélek Isten, / Tarts meg minket igédben. / Ne legyünk sötétségben, / Maradjunk igaz hitben. Ezt az énekét szerte az országban éneklik töröktől nyomorgatott, kifosztott, a szüntelen halál fenyegetésében nádasokban, erdőkben bujdosó magyarok és belőle vigaszt merítve élik át, noha erősen megfogyatkozott lélekszámban a hódoltság 150 évét. Egy másik régi ókeresztyén antifonábóí: Veni Sancte Spiritus. Luther Márton dolgozza át azt az éneket, amit ma is éneklünk pünkösdkor: Jövel Szentlélek Úristen... Ugyancsak egy régi magyar népi dallamot őrzött meg az 1602-ben kiadott debreceni énekeskönyv: A pünkösdnek jeles napján Szentlélek Isten küldeték... A régi magyar irodalom drága gyöngyszemei ezek, amiket századokon át őrzött meg népünk hitében és szívében. Most kimaradnak a tantervből, a magyar irodalomból, így vetjük el magunktól? A magyar népi hagyomány több ünkösdölőt őrzött meg sok-sok emleröltő szívében, amelyek népünk lelkiségéből fakadtak, most véljük feleslegeseknek ezeket? Van pünkösdnek még egy fontos tartalma. A pünkösdi nyelvcsoda ellenpontja egy másik, még sokkal régebbi nyelvcsodának. Az Ószövetségben olvassuk a bábeli toronyépítés történetét. Ez az emberi nagyot akarás gigászi terve. Kodolányi János író erről irt regényében zseniálisan nevezi „világtoronynak”. Ezt húzza át Isten, amikor összezavarja az építők nyelvét és mivel nem tudják immár megérteni egymást, szétszélednek és torzó marad a romjaiban ma is meglévő bábeli torony. JTNünkösd ennek ellentéte. Isten J l* Szentlelke hatására egymásra 4-* találnak, egyetértésre jutnak nyelvek, népek. Van-e ennél aktuálisabb feladat a mai megosztott világunkban. Hiszem, hogy ez már nem „édes bortól részegek” naiv ábrándja, hanem égető világprobléma, amit a jól megértett, hittelfogadott pünkösdi Lélek cselekedhet meg. Ezért piros betűs ünnep pünkösd.-m-y.
