Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)
1994-05-20 / 13. szám
1994. május 20. 13 PAKSI HÍRNÖK Diákbúcsú az ESZI-ben „Ez út hazámba KM- Múlt és jövő mezsgyéje ez az óra - mondotta Gálos István igazgató május 13-án, az Energetikai Szakközépiskolában megtartott ballagási ünnepségen, ahol hat negyedikes osztály, vállukon a tarisznyával, kezükben néhány szál virággal, délután négy órakor indult el, hogy még egyszer végigjárja a négy év alatt oly sokat koptatott iskolaköveket. Volt, aki meghatóban, volt, aki vidáman hagyta maga mögött az eltelt éveket. A búcsúztatók sorát a harmadikos diákok kezdték Antoine De Saint Exupéry: A kis herceg című művének idézetével, majd az iskola zenei szakköre adott rövid műsort. A ballagó negyedikesek emlékként egy-egy szalagot kötöttek az iskola zászlójára. A búcsút az írásbeli megmérettetés követte ezen a héten. Hétfőn reggel magyarból három tételből választhattak a diákok. Ezek: filégikus költemények és balladák, mint Arany János lélekállapotának kifejezői az ötvenes évek költészetében.” Választható volt még: Ady Endre: az „Eltévedt lovas” című versének értelmezése, vagy Egy huszadik századi magyar regény, vagy novella értelmezése. Az idén a gimnázium három végzős osztályából kilencvenhárman, a szakközépiskolából kilencvenen kezdték meg május l6-án az írásbeli érettségit. Ünneprontás nélkül Nem olcsó mulatság a ballagás Ismét végéhez közeledik egy tanév, a középiskolák, szakmunkásképzők utolsó évfolyamai a ballagásnál tartanak. Életük fontos fordulópontját, a felnőtté válást teszi emlékezetükből soha ki nem törölhető élménnyé, ez az emelkedett hangulatú ünnepség. Száz évnél régebben alakult ki a ballagás rítusa, a ceremóniához tartozó rekvizitumokkal: a ballagok öltözetétől a virágcsokrokig. Az ünnep pillanataiban az elérzékenyülés természetes, a ballagó öregdiák és szülei szemében megjelenő könnycsepp emberi. Az ünnepeket azonban hétköznapok előzik meg és követik a maguk sokféle gondjával. A gondok között sokszor és sokak számára manapság a legnagyobb a pénz hiánya. A ballagás pedig nem olcsó ünnep: s a szülők nagyobbik (és jobbik) része inkább magától vonja meg, amit lehet, minthogy gyermeke valamiben is elmaradjon társaitól. A leányok ruhája, a fiúk öltönye, új cipő, blúz, ing, nyakkendő - „testvérek között is” csaknem húszezer forint. A virág ára az égig szökik, a csokor mégsem lehet kisebb a szokásosnál. A fényképek, a meghívók sem ingyen készülnek - és ha már szétküldték ezeket, jönnek a rokonok, barátok együtt ünnepelni a nagy eseményt.. S mert magyarok vagyunk, dúsan terített asztal várja az ünnepség előtt és után a vendégeket. A sokfogásos ebéd, vacsora árát kiszámolni sem merem, nemhogy leírni, hisz A nagy mutatvány nem ünneprontásnak szántam rövid eszmefuttatásomat, csak elgondolkodtatónak, adaléknak ahhoz, mennyibe is kerül manapság egy szakmunkásoklevél, egy érettségi bizonyítvány. -r-Most, midőn e sorokat írom, a szomszéd szobában tanul, izgul egy érettségiző leány. S most, mikoron önök, kedves olvasók ezt a jegyzetet olvassák, már ismét több tízezren túl vannak az írásbeli érettségik egy részén. E röpke pár nap alatt, míg az újság elkészült, az izguló, kezüket tördelő, s a tételeket latolgató fiatalok is túljutottak az első megpróbáltatáson. Kiderült: az írásbelin valóban Radnótit adták-e, vagy inkább Petőfit, mint ahogy azt a magyar tanárok jósolgatták, vagy a sors fintorára jellemzően a múlt év előtt már megadott nagyságokat kellett ismét elemezni. Nem titok többé, amit most még csak találgatni tudunk, hogy volt-e a matek érettségin logaritmus példa, netán trigonometriai feladat. Ám a legjobb dolog, ami e pár nap alatt történt az, hogy ismét több tízezren rájöttek, hogy nem is olyan rettenetes dolog az érettségi, s nem kellett volna olyan borzasztóan izgulni miatta. S ekkor ismét felsejlett sokaknak, hogy az érettséginek egyszerűen hangulata van. Már maga az a reggel, amikor az egész család talpon van, hogy segítse a vizsgázni indulót. Azok a bátorító anyai pillantások, az a bizonyos sok siker helyetti „nagy vödörrel” kívánság. Az a pillanat, amikor mindenki elfoglalja a helyét a teremben, mely egész addig olyan barátságosnak tűnt, s most egyszeriben olyan patetikus. S aztán az a bizonyos lezárt, lepecsételt boríték, s az a türelmetlen várakozás, hogy mikor lesz már nyolc óra, amikor minden kiderül. Szóval a hangulat itt a lényeg, ez az, ami felejthetetlen. S valójában a hangulat maga az érettségi, ami megmarad mindenkiben az utolsó pillanatig, míg él. Mert tegyük a kezünket a szívünkre, a vizsga az csak olyan, mintegy nagydolgozat, mely a négy év anyagát öleli fel, s melyhez hasonlóval már gyakran megbirkóztunk a gimnáziumi évek során. Csak az a plusz, az a felelősség, az a bizonyos hangulat hiányzott eddig, s ettől lettünk valójában érettek. (Nemes) Érettségi
