Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)
1994-05-20 / 13. szám
1994. május 20. 11 PAKSI HÍRNÖK Saláta, Postabontás, Paksaméta Júliustól: az óvárosban is TelePaks akar maga mögött hagyni, olyanokat, akik szakszerűen végzik a dolgukat. Arról, hogy milyen lesz Paks város televíziójának a műsora, szintén megtudtunk néhány információt. A hétfői napot új tartalommal, új formával magazinműsorrá akarják fejleszteni, amely októberig nyerné el a végső formáját. Az első ilyen műsort május kilencedikén láthatták a paksiak. Volt benne a „Kedves hölgyeim”, a „Saláta” ifjúsági műsor mellett, a „Hétfői vers”, melyet fiúk, lányok mondanak el. A tévések valóságos kulturális nappá akarják tenni a hétfői programot, amiben a magazinműsorok mellett az ismeretterjesztés is helyet kapna. Nem megfeledkezve a „Postabontás”-ról, amikor a paksiak problémáinak járnak utána. Szerdán kerülne sor a „Paksamétá”-ra; a nap a hírmagaziné lenne, a hírek, tudósítások mellett háttéranyagokkal is szolgálnának a műsor szerkesztői. A jövőben a jelenlegi műsoridő - azaz a 270-290 perc, melyben a Happy End tévé és a Budapest Televízió kazettán küldött műso'rai is szerepelnek - szeptembertől szintén felfejlődne. Akkortól a saját gyártású és a kazettákon kapott anyagokkal együtt heti 850-900 percet sugároznak; vagyis mindennap, a hét végén kívül. Elmondható tehát, hogy Paks önkormányzata jó helyre tette a pénzét, amikor költött a televízióra annyit, amennyire szükség van a működéshez. -nemes-Ezt a gondolatot vallja magáénak a főszerkesztő, aki másfél évtizedes tévés tapasztalattal a háta mögött elvállalta a tévé vezetését, azzal a céllal, hogy szolgálja a paksi embereket, segítse őket abban, hogy jobban megismerjék egymást. Egy városi tévé természetesen nem tudja felvenni a versenyt az országos televízióval, nem csinálhat kvízműsort, hiszen ehhez nincs is meg a megfelelő technikai háttere; s igazából nem is ezért született. A fő feladata, hogy a lokális problémákról tájékoztassa a helybélieket. Például megpróbálja az emberekkel elfogadtatni a 3700 embernek munkát, s az ország energiájának 43 százalékát adó atomerőművet, melyet egyes tősgyökeres paksiak a mai napig nem bocsátanak meg a Koós Attila szerkesztő-operatőr és Nagy Zoltán főszerkesztő Kevés 24 ezres kisváros mondhat magának egy városi televíziót, még akkor is, ha egyelőre csak heti két alkalommal ad műsort. S mint hírlik, e két alkalom a közeljövőben tovább bővül, s júliustól a hét végét kivéve mindennap sugároz a TelePaks Városi Televízió. A TelePaksról a főszerkesztővel, Nagy Zoltánnal beszélgettünk. Nagy Zoltán 1992-ben pályázta meg a Paksi Városi TV főszerkesztői posztját. Vállalta, hogy a lakótelepi és az óvárosi városrész közötti összeköttetést megteremti, illetve, hogy az óvárosba is bevezetik a kábeltelevíziót. Sajnos erre nem került sor, mivel az ehhez szükséges anyagi hátteret nem sikerült előteremteni. Tavaly azonban megnyílt a lehetőség, sugárzási engedélyekért lehetett folyamodni, s így a Paksi Városi TV is kapott a lehetőségen. világnak. Talán érdekes lehet bemutatni azok életét, aki 10-17 éve élnek Pakson, az atomerőműben dolgoznak, s beszámolni, miképp sikerült nekik a beilleszkedés. Nagy Zoltán bízik abban, hogy ha júliusban összekötik a két városrészt, felgyorsulnak az információk, közelebb kerül egymáshoz a két városrész. A szükséges anyagiakat az önkormányzat megszavazta a költségvetésében. Kohl Gyöngyi szerkesztő-műsorvezető Ezáltal rövidesen a két városrész egy időben kapja a tájékoztatást a város dolgairól. Eddig, mint az köztudott, a hétfőn és szerdán leadott műsorokat az óvárosban csak a következő napokban ismételték meg. Pedig egy városi tévének az a feladata, hogy tájékoztassa az embereket, arról, ami velük történik, illetve ami róluk szól. Miként lesz egy kisvárosban önálló televízió? Mi a varázslat titka? A főszerkesztő szerint a legfontosabb feladat egy olyan állandó csapat létrehozása, mely képes arra, hogy a hírek, tudósítások mellett feszesen szerkesztett interjúkat, dokumentumfilmeket is készítsen. Ehhez már előzőleg voltak megfelelő emberek: akik mellé felvettek két sajátos karakterű szerkesztő-riporternőt, akik köré gyűrű szerveződött. Egymástól tanulva, s nem szégyellve a hibákat, az idő folyamán közösen sok mindenre rájöttek, így napról napra értékesebb műsorokat tudtak készíteni. Erre már csak azért is szükség van - állítja a főszerkesztő, mert egy ütőképes utánpótlást
