Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)

1994-05-20 / 13. szám

PAKSI HÍRNÖK 8 1994. május 20. Előtérben a közösségi munkavégzés Ingyen: egy év munkabér Megváltoztak a hivatal és kiren­deltségeinek feladatai - mondta dr. Brebán Valéria, a Tolna Megyei Munkaügyi Hivatal igazgatója azon a tanácskozáson, amelyet Pakson tartottak május 4-én. - A nagy tömegű pecsételés helyett, minőségileg egészen más munkát kell végeznünk, az aktív foglal­koztatáspolitikai tevékenységet kell hangsúlyossá tenni. Az igazgatónő örömmel nyug­tázta, hogy a meghívást valameny­­nyi település önkormányzata elfo­gadta és többségük a polgármes­terrel és a jegyzővel képviseltette magát. A megyében 1991-ben jelent meg a munkanélküliség tömeges mér­tékben - a következő év végére ki­alakult a csúcs - húszezer fő mun­kanélkülit tartott nyilván a hivatal. A Tolna megyei átlag mindig meg­haladta az országost egy-két szá­zalékkal, két év alatt omlott össze a munkaerőpiac, a megye hagyomá­nyos ágazatai - a könnyűipar, a nagy építőipari vállalatok tönkre­mentek, s ezt követte a mezőgaz­daság máig tartó leépülése. Volt időszak, mikor minden harmadik újonnan bejelentkező munkanél­küli az agrárágazatból jött. Az első évben - 1991-ben - a munkanélküliek összetétele gyor­san változott, 1992-re egy erős, sta­bil munkanélküliség alakult ki. A kezdeti két évre szóló munkanél­küli segély időtartamát a törvényal­kotóknak rövid időn belül két íz­ben is csökkenteni kellett pénzügyi okokból, ezért a segélyben része­sülők száma 1993-ra tizenhétezerre apadt. Szó sincs azonban valódi csök­kenésről, csak a szerkezeti össze­tétel változott. A kistelepüléseken sok ember el sem jut a munka­ügyi hivatalig, így nyilvántartásba sem kerül, pedig sem munkája, sem jövedelme nincs. A regisztrált munkanélküliek száma folyamatosan csökken - ma a megyében mintegy tízezer jő - miközben az önkormányzatok által jövedelempótló támogatásban részesülők aránya nő, jelenleg hat­ezer körül van a számuk. Paks és környéke helyzete a legkedvezőbb, Dunaföldváron a megyei átlaggal megegyezőek az adatok, a legma­gasabb a munkanélküliség Nagydo­­rogon. Az önkormányzatok szervezik a közhasznú munkavégzést, a mun­kaügyi hivatal a támogatás elosz­tásánál kiemelten kezeli a kiste­lepülések érdekeit. Pályázatot hir­dettek településcsoportok számára - melynek lényege a településfej­lesztés összekapcsolása a munka­helyteremtéssel. Hamarosan elkészül a közösségi munkavégzés részletes szabályo­zása, ez a szaktudást igénylő mun­ka hangsúlyozását eredményezheti. A szakképzett pályakezdő fiata­lokat foglalkoztató munkáltatók pályázat alapján kérhetik a fiatal munkabérének és munkába járá­sának visszatérítését egy éven ke­resztül, a középfokú végzettségűek­nél tizenhatezer forint, a felsőfokú oklevéllel rendelkezőknél húszezer forint határig. Dr. Brebán Valéria előadása után másfél órás, tartalmas tanácsko­zásra került sor. A legérdekesebb információt Balogh Lászlótól, Pálfa polgármesterétől hallhattuk, a kö­zösségi munka tapasztalatairól. Pálfán elindították ezt a foglal­koztatási formát, sikerrel. Négy bri­gádot alakítottak, azokból a mun­kanélküliekből, akik már legalább hat hónapja kapnak jövedelem­­pótló támogatást A kifizetést havi negyven óra munkavégzéshez kö­tik, ezt az időt a településfejlesztés érdekében szervezett munkával kell kitölteniük. Negyven ember dolgozik rendszeresen, többségük szívesen - mert az értelmes munka visszaadta önbecsülésüket. RÁKOSI Paksi vállalkozóból - cégtulajdonos Boltunk, mintegy hőmérő Dömény Zoltán a kereskedelmi főiskola el­végzése után, 1987-ben kezdett vállalkozni. Másodmagával hozta létre a lavina nevű cé­get. Melegkonyhás éttermük van Cecén, Né­­metkéren sütő- és száraztészta-készítő üzem, Pakson sütőüzem, kiskereskedelmi bolt műkő dik. Ötven alkalmazottat foglalkoztatnak. Sok hasonló vállalkozás tevékenykedik az üzleti életben, mint a Lavina. A régi nagyvállalati forma visszaszorulóban van.- Eddig azért tudtunk fejlődni - mondja Dömény Zoltán -, mert alacsony költségszinten gazdálkodtunk. A gyors ütemű fejlesztések, a ta­karékosság miatt a személyi, anyagi feltételek nem idomultak a cég növe­kedéséhez. Nem épült ki a bázis, amely szükséges a valódi céggé formálódáshoz, ezért változtatnunk kellett. Egyre bővültünk, fejlődtünk és láttam, hogy sok vállalkozó - tíz­milliós árbevétellel óriási hibába esik - havi ötezer forintért alkal­maz könyvelőt, aki még tíz-húsz vállalkozásnak, cégnek dolgozik. Nyilvánvaló, hogy legjobb tudása és lelkiismerete szerint nem vé­gezheti el feladatát százszázalé­kosan, közben a cégtulajdonosnak a szakmára kell koncentrálni, nem biztos, hogy kellőképpen megisme­ri a pénzügyi szabályzó rendszert. Azt mondja a vállalkozó: van áfa, szja, meg já­rulékok és slussz. Valójában nem így van. Számtalan más előírásnak kell megfelelni, a mulasztások pedig kemény pénzekbe kerülnek.- Vagyis el kell indulni a cégépítés felé?- Rájön az ember, milyen fontos az árbevétel a piaci versenyben való helytálláshoz, hogy eh­hez szorosan kapcsolódik a hálózatfejlesztés, a marketingtevékenység és még hosszan sorol­hatnám. Nélkülözhetetlen a technikai-személyi feltéte­lek biztosítása, a számítógépes géppark, hogy naprakészen tájékozódhassak, a legkisebb mu­tatótól kezdve a cég cash flow-jáig. Tudnom kell, mikor léphetem át a határt a vállalkozá­som céggé alakulása felé.- Ez önöknél már bekövetkezett?- Most érkezett el az ideje. Megfelelő irodát kellett bérelnem, megfelelő technikával felsze­relni és a létszámot bővíteni, hogy a termelő­üzemek és az értékesítő üzletek élén álló me­nedzser típusú vezetőkkel, a tulajdonostársam­mal és az alkalmazott közgazdasági szakem­berrel egy központot alkothassunk.- Említette a piacot, hogyan látja a lehető­ségeit?- A gazdaságban recesszió van. A boltunk, mint egy hőmérő, ezt mutatja. Volt olyan időszak itt Pakson, amikor az élelmiszerboltok­ban a forgalom visszaesett. Volt üzlet, ahol a szokásos forgalom mellett egy mázsa kenyér megmaradt, s a szakemberek értetlenül szemlél­ték. Pedig el lehet mondani, hogy a lakótelepen fogyasztóréteg él, a város más ré­szeiben, zömében mezőgazdaság­ból élnek a családok - takaréko­sabbak, önellátóbbak a háztartások.- Mint termelő, próbálkozott az exporttal?- Egyelőre eredmény nélkül. Ad­dig sem jutottunk el, hogy a szigo­rú nyugat-európai élelmiszeripari előírásoknak alávessük a Lavina termékeit. Nincs kereskedő, aki Nyugatra vinné az áruinkat. Az ola­szok nagyon közel vannak, ők uralják a piacot.- A keleti piacok?- Ott nincs pénz, és akkor mondhat bárki bármit, akkor üzlet sincs. EÖRDÖGH

Next

/
Thumbnails
Contents