Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)
1994-05-13 / 12. szám
1994. május 13-1 PAKSI HÍRNÖK Politika, gazdaság, mezőgazdaság Menekülés egy elképzelt jövőbe Szocreál festmény fogad Gerjenben, a volt Paksi Állami Gazdaság hajdani étkezdéjében: átszellemült arcú fiatalok néznek a kommunizmusbeli jövőbe. Egyik kezében ölöző, jelezvén a földosztást, mellette piros baboskendőben a harapófogót szorongató leány, aki a munkásosztály fehérnépét képviseli, piros noteszbe jegyzi, hogy ki kapott földet. Hátul szovjet katonai fülessapkában várja az ifjú kombájnos, hogy a gépcsodára pattanva munka közben dalolva győzze le az „átkos” kapitalizmust.- Ezt a képet majd az unokáimnak fogom mutogatni - mondja Loparits Pál, aki egyszerre két kft. ügyvezetője nehezen fogják elhinni, hogy ilyen világ is lehetséges volt. Erről mesélni fogok nekik. Szomorú, hogy akik azt hiszik, hogy demokráciát építenek, sokan akkor ott tapsoltak, most pedig itt! - legyint egyet a mezőgazdaság egyik helyi „fenegyereke”, az egykori zöldbáróságot is magára vállaló Loparits Pál, aki végül is nem is érti ezt a zöldbárózást, hiszen másra, néhány kollégára - tisztelet a kivételnek - nagyon is ráillett a minősítő jelző.- A zöldbárózással kapcsolatban - folytatja - annyi a kifogásom, hogy nem szabad általánosítani. El is veszítette a párt, amelyik zöldbárózott - az agrárértelmiség támogatását, holott szüksége lett volna erre. Az agrárértelmiség egy része megsértődött, ami helytelen, mert a vezetésből nem lett volna szabad kimaradni. Aki viszont a mezőgazdaságért tett, inkább egyéni boldogulásáért dolgozott. így az ország hogyan találja meg a számítását? - így jutottak hatalomhoz a hozzá nem értő „szakemberek”, akik aztán rendezték a mezőgazdaság sorsát...- Beszéljünk az önök két vállalkozásáról...- A kft.-t létrehoztuk, de nem is volt választásunk, menekülnünk kellett egy elképzelt jövőbe, amely vagy beválik, vagy nem. Itt jósolni nem lehet, mert minden képlékeny, nem a gazdaság irányítja az országot, hanem a politika hat a gazdaságra. Régen ügy volt, ha valami nem sikerült, rögtön Leninnel hozakodtak elő, ma más köntösben ugyanez van, ha nem is ennyire kisarkítva. A választásokon győztes párt nem teljesítette az ígéreteit a mezőgazdaságban, nem tudott ellenállni egyik koalíciós partnere nyomásának. Mi viszont kitaláltuk, hogyan kell ebből kimenekülni, mert létkérdés a fennmaradás. Kínlódunk, de megélünk, százhúsz ember dolgozik a két vállalkozásban. De egy újabb állami elhatározás miatt mi is munkanélküliekké válhatunk.- Ezt hogy érti?-Van még, amit el lehet venni tőlünk! Egy hatszáz férőhelyes szarvasmarhatelepünk, annak fenntartásához szükség van hat-kilencszáz hektár földre. Ezt egyelőre az állam itt hagyta. Amíg a terület megvan, a tehenészet létezni fog, nincs nagy nyeresége, de munkát ad az embereknek. Ha ezt a földterületet elveszik tőlünk, meg kell szűnnünk. Semmi jel nem utal erre, de minden lehetséges!- Tehát ismét a kárpótlás?-Az elrontott földkárpótlás, amit dilettánsán szerveztek, elkapkodtak. Szomorú, hogy nem azokat kárpótolták, akiket sérelem ért. Sokaknak járt volna föld, de nem jutott, mert elfogyott. Mit lehet odaadni? Lesz, akit kárpótolni fognak a földekből, ezeknek az embereknek a leszármazottai, évtizedek múlva, szintén kárpótlást kérnek a szüleik jogán, akiknek volt munkájuk, egzisztenciájuk, de mindez odalett. Ez végtelen, ördögi kör.-Ezek az emberek melyik pártot támogatják?- Végighallgattam a tizennégy párt képviselőjelöltjének mondókáját. Mindegyik - a kivétel dr. Múhelyi János, aki csak az áramkedvezményről beszélt - a mezőgazdasággal foglalkozott. Ezt akarják, meg amazt. Szerintem a mezőgazdaságnak normális, erős érdekképviseletre van szüksége. A mezőgazdaságban Loparits Pál, két kft. ügyvezetője: ez egy végtelen, ördögi kör... lévők nem tudnak összefogni, vagyis a hatalom és a mezőgazdaság közötti szakadék megvolt és megmarad.-Az ígérgetéseknek ön szerint mennyi a valós alapja?- Példákkal hozakodnak elő, hogy farmergazdaság stb. Csak arról hallgat a fáma, hogy a farm mögött erős gazdaság, ipar áll, amely képes, hajlandó a mezőgazdaságot úgy támogatni, ahogy kell. Bármelyik párt, amely hatalomra kerül és betartja ígéretét, ugyanúgy eladósodik, mint az elmúlt rendszer urai.-Milyennek látja Gerjent a rendszerváltás után?- A százhúsz ember, aki itt dolgozik, a község dolgozó létszámának az egynegyede. Nem olyan mértékű a polarizáció, mint társadalmi szinten, de alacsonyak a keresetek, hogy felszínen tudjunk maradni, a bérekkel az inflációt sem tudjuk egyensúlyozni, az életszínvonal csökken. A múlt évben húszszázalékos bérfejlesztést tudtunk végrehajtani, idén - ma még - nem futja semmire. Azt tudtam csak ígérni az embereknek, hogy év végén rendezem, amit tudok.- Kiegészítő tevékenység, egyéb jövedelem?- Miből? Semmi biztató, hogy megoldódna a háztáji állatállomány felvásárlásával jelentkező probléma! Egyszerűen nem értem azt a politikát, miszerint hiány van sertésből, szarvasmarhából, másrészt pedig nem kell senkinek! Ha elvesztenénk a munkánkat, az itteni száz embernek semmi más lehetősége nem maradna. A munkanélküliség enyhítésére hivatott szakemberekkel is beszélgettem a témáról. Tanácsot kaptam bőven, csak azt felejtették el, hogyha valaki idejön Gerjenbe, zsákutcába jut, illetve egy lehetősége van, hogy átússza a Dunát! Mindent ide kell hozni, mint egy harisnyába, de ki is kell vinni! Egyetlen lehetőség, hogy a község a helyi földeket megfelelően művelje, illetve az abból származó termékeket feldolgozza és akkor abban a transzformáit formájában tisztes haszonnal értékesítse. Mert az tény, hogy Gerjen mezőgazdaságilag kiváló terület! EÖRDÖGH
