Paksi Hírnök, 1993 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1993-03-10 / 5. szám
PAKSI HÍRNÖK 10 1993. március 10. A Schilling Roger Egyesületről- Egyesületünk névadója Dunakömlődön született Pap volt, s egyben teológiát is tanított 61 éves korában, 1960-ban halt meg - mondja Forster József, a német nemzetiségi egyesület elnöke.- Mikor alakult meg az egyesület?-1989 novemberében. Az alapító tagok a helyi, németkéri, györkönyi és a már külföldön élő német ajkúak táborából kerültek ki. Szám szerint 143 fő. A külföldön élő tagok zöme is innen települt ki Németországba, 1946-ban kellett elhagyniuk az országot a kitelepítés során.- Mi az egyesület célja?- Alapvető célja a helyi és környékbeli német ajkú lakosság nemzeti érdekeinek képviselete, s mint ahogy ez az alapszabályunkban is szerepel. Az egyesületnek minden más anyanyelvű hazai és külföldi állampolgár tagja lehet, ha az alapszabályban leírtakkal egyetért, azonosulni tud szellemével. Velünk majdnem egyidőben alakult meg Pécsett egy hasonló célokat kitűző német nemzetiségi egyesület, a Lenau-ház. Jelenleg Magyarországon ez a kettő ilyen jellegű egyesület működik. Választmányi tagja vagyok a Magyarországi Német Nemzetiségi Szövetségnek is, ami főként koordinációs szerepet tölt be a honi és külföldi német ajkúak életében.- Egyesületi tag-e minden Kömlődön élő német ajkú lakos?- Sajnos nem, s ennek két oka van. Az idősebb generációban még nagyon él a múlt, a félsz még mindig bennük van, itt a kitelepítésre, illetve a származásuk miatti meghurcoltakra gondolok, ezért nem merik vállalni a tagságot A másik ok, a több mint 40 éve tartó asszimiláció. Sok német származású még németül sem tud, s anyanyelvének a magyart tartja. A szocializmus alatt uralkodó_kultúrpolitika nekünk sem kedvezett, mint ahogy másnak sem. Az egyetlen kötelező idegen nyelv tanulása az orosz volt az iskolákban. Jómagam sem otthon, természetes módon tanultam meg németül, hanem gyerekeimhez hasonlóan magánúton Pakson. Persze, ezt nem tehette meg mindenki. Sokaknak nem jutott erre pénz, de a félelemnek is volt ebben szerepe. így zömében fiatalokból, illetve középkorúakból áll a tagság.- Mennyire működik a megálmodóitoknak megfelelően az egyesület?- Sajnos nem úgy, ahogy kellene. Eredményt csak úgy lehetne elérni, ha azt alulról jövő kezdeményezések táplálnák, de a múlt rendszer nagyon elkényelmesítette az embereket, megszokták, hogy mindenről mások döntenek a nevükben. Kevés a magánkezdeményezés, az ötlet, mindent a vezetőségtől várnak. Jóformán csak egyéni támogatásért jönnek hozzánk, anyagi segítségért, amiket erőnktől függően örömmel teljesítünk is, de nem ez lenne a lényeg. Tudom, hogy eléggé elkeseredettek az emberek, de most, amikor már minden föltétel biztosított céljaik elérésére, nem értem, miért nem élnek a lehetőségekkel. Csak várnak. Példának említhetném több pedagógusunk Németországban történő nyelvoktatásának finanszírozását- Tud-e más eredményt is fölmutatni az egyesület?- Annak tartom a Mazsorett-csoport létrejöttét amit teljes egészében mi támogatunk. Óriási problémánk volt egy saját zenekar hiánya, ami hál’isten már megoldódott, ugyanis a paksi városi fúvószenekarból kivált egy csapat, így ők már a mi zenekarunk. A február 20-i svábbálon már ők szolgáltatták a zenét, de már eddig is több helyen fölléptek nem kis sikerrel, Fritz József és Kajsza Árpádék. Egyesületünk sajnos hiába kért támogatást az Önkormányzattól a zenekar működéséhez, a hivatal még válaszra se méltatta kérelmünket így ennek is minden költségét mi álljuk. Viszont azt is meg kell említenem, hogy az önkormányzattól a volt községházat megkaptuk, amit a könyvtár, az új faluházba költöztetése után birtokba is vehetünk. Ez lesz a székházunk a jövőben, ahol saját erőből egy tájjellegű falumúzeumot is szeretnénk kialakítani. A gyűjtés már régóta folyik itthon és külföldön egyaránt Itt szeretném megemlíteni, hogy dr. Széchenyi Attila alpolgármester, aki egyúttal a képviselőnk is a testületben, rengeteget segített nekünk, sokat köszönhetünk neki.- Mit vállaltak még?- Rendszeresen mi fogadjuk a német kórust aztán a nemrégiben fölavatott emlékmű előkészületeiben is közreműködtünk. A németországi gyűjtések mellett nevek felkutatását is magunkra vállaltuk. Minden évben megtartjuk Németország különböző kisvárosaiban a kömlődiek találkozóját Ezeken általában 1200-an veszünk részt A magyar Himnuszt mindig könynyező szemekkel énekeljük el - nagyon felemelő érzés ez, s egyúttal megható is, mert az ötéves korában hazánkat elhagyni kényszerült barátunk éppúgy magyarnak tekinti magát mint aki idősebb korában jutott erre a sorsra. De ezt nem is lehet elmondani, ezt látni, érezni kell. Az viszont szomorúsággal tölt el, hogy míg kint minket magyarországiakat családoknál szállásolnak el - természetesen önkéntes felajánlások alapján - addig mi pl. az idei Pünkösdi Fesztivál ideje alatt a Duna Hotelba küldjük őket Ez egyértelmű szervezési hiba, ráadásul ebbe mi bele se szólhattunk Nem ártott volna kikérni erről a mi véleményünket is. Természetesen ez így kényelmesebb, de ennek köszönhetően az ismerkedés, s a barátságok elmélyítésének a lehetősége eleve kizárt Biztos vagyok abban, hogy mi is meg tudtuk volna oldani ezt hasonlóképpen, mint ők Remélem, a jövőben már nem így lesz, s mi is igyekszünk felnőni majd az újabb feladatokhoz. Ezért is vált szükségessé egy főállású adminisztratív munkakört ellátó személy fölvétele az egyesületbe. Ezt a munkát Keszler Lászlóné végzi.- Az új nemzetiségi törvény milyen hatással lehet az egyesületükre?- Hát igen. Megmondom őszintén, ettől kicsit félek. Az biztos, hogy ennek megszületése után a Magyarországi Német Nemzetiségi Szövetség is átfog alakulni, de erre talán még szükség is van. Amitől viszont félek: mi történik majd ott, ahol a lakosság többsége német ajkú? Mert a leendő törvény értelmében - persze, ha azt az országgyűlés megszavazza - ezeken a helyeken a magyarok lesznek kisebbségben, s nem tudom, hogy ezt ők hogyan fogadják majd, hiszen akkor ők járnak majd abban a cipőben, amiben most mi. Félreértés ne essék, mi egy cseppnyivel sem akarunk több jogot magunknak a többieknél, de félek, hogy ez több település esetében feszültség forrása lesz.- Ha jól tudom, ez Kömlődre semmiképp se vonatkozna...- Igen, de Györkönyben már más lenne a helyzet, és más Baranya megyei községekben is. Mindettől függetlenül én remélem, hogy mindenféle gond nélkül éljük meg ezt Hiszek abban, hogy itt, Magyarországon senkinek se célja - beleértve magunkat is — az egymás elleni acsarkodás. A lehetőség ma már megvan arra, hogy békében éljük életünket- Köszönöm a beszélgetést OLÁH ZOLTÁN Svábbál "93. Február 20-án igen nagy érdeklődés mellett tartotta hagyományos svábbálját a Schilling Roger Német Nemzetiségi Egyesület a Munkásétteremben. A hatalmas érdeklődést mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az 500 belépőjegy - különösebb propaganda nélkül - a bál előtt egy héttel csaknem teljes egészében elfogyott Szombaton este 7 óra után néhány perccel megszólalt a zene, kezdetét vette a reggelig tartó mulatság. Az egyesület elnökének, Forster Józsefnek köszöntő szavai után a paksi majorette-csoport műsora, a vacsorát követően a gyönki gimnázium nemzetiségi tánccsoportjának bemutatója teremtett alapot a kitűnő hangulathoz. A zenét az egyesület zenekara, a paksi német fúvószenekar szolgáltatta, fokozva és fáradhatatlanul fenntartva a bál elején kialakult jó hangulatot Az est fénypontját az éjféli tombola jelentette, melyen közel százezer forint értékű nyeremény - horgász- és vadászfelszerelés, gyógynövény-, édesség-, illatszer-, vetőmag- és könyvcsomagok, csillárok, óra, elektromos kés, földgömb, térkép, szőnyeg, térítők, óriási üveg pezsgő és még sok egyéb - talált gazdára. A nyereményeket a Diána vadászbolt, a GEOINFO Bt, Mayerné Sáfán Mária, a Lakáskarbantartó Kft, a SZALVIA Gyógynövénybolt, a Reschmayer élelmiszer-áruház, a BEST-nyelviskola, Hum László drogériája, a VIKING TOURS, a P&P Kereskedőház, a Pál és Pál villanyszerelési szaküzlet, a FORST Kft, a ROBIX Bt, a PARTNER és a TERI TEXTIL biztosította, a főnyereményt - autóriasztót beszereléssel - a PÍR Kft. ajánlotta fel. A felajánlásokért az egyesület ez úton köszönetét fejezi ki. A bálra Németországból is érkeztek vendégek, közülük Stenger Pál - aki testvérvárosunkból, Reichertshofenből látogatott Paksra - kedves emléktárgyakat adott át városunk és az egyesület vezetőinek. Bízva abban, hogy valamennyi résztvevő jó hangulattal, kellemes emlékekkel távozott, az egyesület ígéretet tett a SVÁB BÁL jövő évi megrendezésére. B.K.
