Paksi Hírnök, 1993 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1993-03-10 / 5. szám

PAKSI HÍRNÖK 8 1993. március 10. A paksi labdarúgó sportág rövid története (2.) Paksra 1944 végén vonultak be az orosz-ukrán csapatok, de még 1945 elején is súlyos harcok voltak a közeli Cece térségében. A háborús állapotok az év közepe felé kezdtek normalizálódni és ekkor már a spor­tolásra is lehetett gondolni. Igaz, a közlekedés még nem indult meg - a vasúti síneket a németek Madocsáig felszedték - buszjáratnak híre-ham­­va sem volt, de a régi labdarúgók már megkezdték a toborzást egy csapat összehozására. Németkérre lovas stráfkocsival „utaztunk” az el­ső mérkőzésre, sajnos ez a találkozó félbeszakadt, mert egy németkéri já­tékosnak egy összecsapásnál eltö­rött a lába (a kériek komolyabb fel­szerelés nélkül civil cipőkben játszot­tak), s mi örültünk, hogy ép bőrrel hagyhattuk el a falut a szurkolók ha­ragja közepette. Hőgyészre orosz lovaskocsikkal mentünk. Minden fogatot egy fegy­veres orosz katona hajtott. Visszafe­lé a tengelici szerpentint lerövidítet­ték a „borvirágos” hangulatú szoldá­­tok és a hegyoldalon keresztbe haj­tottak le, máig sem értem, hogyan úsztuk meg nyaktörés nélkül. Az or­szágúton Bagó Bélának sikerült át­venni a gyeplőt a katonától, így sike­rült „élve” hazaérnünk. A Tolnai Sportkör Tóth Kupa néven szerve­zett a közeli csapatok részére egy mérkőzéssorozatot (Tolnai MSE, Tolnai TIKE, Dunaföldvár, Nagydo­­rog, Szekszárd)erre Paks is beneve­zett. A vidéki mérkőzésekre Mar­­csenkó szovjet parancsnok már te­herautót is rendelkezésünkre bocsá­tott Örökké emlékezetesek marad­tak ezek az utazások, hiszen az orosz sofőrök a régi rossz makadámuta­­kon is 90-100 km-es tempóban haj­tottak és mi kénytelenek voltunk a platón fekve utazni, hogy az ország­utat szegélyező eperfák ágai le ne söpörjenek bennünket a járműről. Emlékezetes még egy pusztasza­bolcsi mérkőzés. Arra már a Duna­­kömlődig lefektetett sínen közlekedő „luxus” marhavagonnal utaztunk A mérkőzés utáni bál jó hajnalig tartott Akkor indították el vasutas barátaink az „elegáns” kétkocsis, ablaknélküli különvonatot Paks felé. Nagy megle­petésünkre egy emelkedőnél megállt a mozdonyunk mert a vezető közölte: elfogyott a gőz. Egy-kétórás tüzelés után újra elindultunk de nemsokára ismét pihenő következett, semmi élel­münk nem lévén a közeli kukoricás­ban szedtünk csöveket tűzön megpirí­tottuk és finom ebédként elfogyasztot­tuk Ugyanis a kb. 60 km-es utat 12 óra alatt tettük meg, mikor délután 5 óra körül Paksra érkeztünk Ezeket az utakat azért írom le ilyen részletesen, hogy a mai olvasóknak is legyen némi fogalmuk a paksi foci há­ború utáni „hőskoráról”. Ebben az időszakban több fővárosi csapat is szerepelt Pakson. (III. kerület MOGÜRT, Ferencváros, Testnevelési Főiskola). E csapatok játékosaita helyi szurkolók látták vendégül - néha több napra is - ezenkívül jelentős élelmi­szercsomagot is kaptak a csapatok ami az éhező pestieknek komoly vonz­erőt jelentett Közben a Tóth Kupa mérkőzései is befejeződtek a Tolnai TIKE győzelmé­vel, Paks másodikként végzett Ennek a hőskornak a következő já­tékosok voltak részesei: Feil L, Bagó, Magyar, Péri, Resch, Váczi, Dálnoki, Bankó, Magócs, Herger, Szentesi, Kunfalvi, Somodi. Az első PSE-korszak (1946-1949) A ’46-os év már lehetőséget adott a szervezett sportélet megindításá­ra, de ehhez új alapokra kellett he­lyezni a község sportéletét Olyan egyesületet próbáltak összehozni, melynek választott vezetősége, meg­felelő anyagi bázisa, kellő számú sportolója és szakképzett edzője van. A sportvezetők tábora az év ele­jén létrehozta a Paksi Sport Egyesü­letet (PSE) és megválasztotta annak vezetőségét (lásd a mellékelt szava­zólapot). E névsorban pár kivételtől eltekintve azok a lelkes, sportszere­tő, a sportért sokat dolgozó aktívák szerepeltek, akiknek nevével évtize­dek múlva is találkozhattunk, ha sportról volt szó. (Pesthy Endre, Si­pos József, Schukkert Sándor, Hel­­linger Sándor, Mohai István, Már­ton Imre, Bagó Béla, Molnár Fe­renc.) Az egyesület csak labdarúgó-sza­kosztályt alakított, mely a régebbi korosztályok játékosaiból és a keres­kedelmi középiskola ügyesebb tanu­lóiból szerveződött. A felnőtt csapat mellett második csapat is alapkult. Az új kereskedelmi középiskolá­ban is megkezdődött a fociélet A já­tékosok névsorát olvasva számos később ismert névvel találkozhat­tunk: Szigeti, Kródi, Kiss L, Bencze, Rajnai, Török, Tóth Vámosi, Horn személyében. A kéri is a kalocsai ta­nítóképző ellen kezdte szereplését Szavazólop. Elnök Pesthy Endre Ü. elnök Tóth Ferenc (Centrum) ^lelnök Kern István ««uio» (Sn Flórián aj Főtitkár Kaszás László Titkár Magócs László Jegyző Mohai István Pénztáros Schukkert Sándor Háznagy Magda József Intéző 1 csapa Kárpáti József „ h. 1 „ Sipos József Intéző 2 csapat Hellinger Sándor „ h. 2 „ Márton Imre OrVos Dr. Tóthegyi József Ügyész Dr. Qrosch József Pénztári ellenőr Baller Ferenc SzámVizsgálók 1 Pintér Antal „ 2 Trautmann Ferenc „ 3 Tollár János Fegy. biz. elnök Bálint Bulcsu Tagjai 1 Büttl József ‘ „ 2 Bach József .. 3 Kern István (Köoyík «.) 4 Bogya Zsigmond Fcgy. biz. póttag 1 ifj. Székely Sándor 2 Ispaics Boldizsár Választmány 1 Szentesi János „ 2 Griesz Imre 3 Demetrovics János 4. 5 Her ez eg lózsef Lörincz Áron 6 Kiss József kTMk. „ 7 Jancsics Henrik 8 Bagó Béla Választmányi póttagi Zerza János .. 2 Damay István 3 Kolonics Lajos Egészségügyi 1 Molnár Ferenc 2 Titkos Alajos Szertáros Bagó Pál sajnos vereséggel. A következő években már rendszeressé váltak a mérkőzések a helyi PSE Il-vel, a ka­locsai középiskolákkal, a bölcskei, bikácsi csapatokkal. Az év első felében két rangos mér­kőzésre került sor. Májusban egy sportbemutató keretében a Testne­velési Főiskola lépett pályára és 7-0- ás győzelmével nagy közönségsi­kert aratott, nem csoda, hiszen a TF csapatában több NB-s játékos szere­pelt: Csanádi I., Csanádi II., Subits, Soltész, Énekes, Odonics. Pár héttel később a Ferencváros vendégszereplése hozta lázba a szurkolótábort A 7-1-es Fradi győ­zelmet a többezres nézősereg viha­ros ünneplése kísérte. Ez érthető is, ha összeállításukat olvassuk: Henni, Rudas, Ombódi, Kéri, Kispéter, La­kat, Mike, Kiss, Sárosi dr„ Gyulai, Gyetvai. E neves csapatok paksi szereplé­se óriási érdeklődést keltett a köz­ségben és megalapozta a bajnok­ságban induló helyi csapat törzskö­zönségét A PSE felnőtt csapata ’46 őszén megkezdte bajnoki szereplé­sét a járási bajnokságban. Az együt­tesnek Jávor Pál személyében NB 1- es edzője volt, akinek paksi működé­sét Pesthy Endre és Büttl József anyagi támogatása tette lehetővé, így nem volt meglepő, hogy az utol­só mérkőzés megnyerésével (Mező­­szilas-Paks 0-1) bajnokságot nyert a Feil 1., Magyar, Péri, Bagó, Váczi, Magócs, Darnai, Bankó, Szabó II., Herger, Rödlmeier, Haag, Dálnoki, Tupek összeállítású gárda. Egy korabeli képen láthatók a ve­zetők és a játékosok. A csapat nem térhetett pihenőre, mert a nyárra kiírták az NB Ill-as osz­tályozó mérkőzéseit. A PSE több pé­csi csapat Pécsbányatelep, Bony­­hád stb. társaságában küzdött a fel­jutásért, ami sikerült is, igaz több pesti „vendégjátékos”, Magyar, Poncjráció I. és II. közreműködésé­vel. Átigazolással Paksra került Bor-

Next

/
Thumbnails
Contents