Paksi Hírnök, 1993 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1993-12-29 / 26. szám
PAKSI HÍRNÖK 8 1993. december 29. A munkások vagy a munkástanács elégedetlen? Bérdemonstráció, esélyegyenlőség Többszöri tárgyalás, egyeztetés, levelezés, sértődés és meg nem értés után beváltotta ígéretét a PAV munkástanács: megtartotta első alapbérkövetelési demonstrációját a Paksi Művelődési Központ előtt. Az érdekvédelmi szervezetnek alig valamivel több mint háromszáz tagja van. A tiltakozói figyelemfelhívó gyűlésük azonban a számszerű tények alapján elszigetelt maradt: az érdeklődőkkel, a művelődési házban a karácsonyi vásárt látogatókkal és a valódi résztvevőkkel együtt sem lehettek igazán többen, mint százan. A szervezők ezt a fiaskót azzal magyarázzák: az embereket megfélemlítették. A szónokok a demonstráción elmondták az egybegyűltek előtt: kérik - vagy ha úgy tetszik, követelik -, hogy a beosztottak által is megtermelt többletjövedelemből legalább az infláció mértékét elérő alapbéremelés legyen. A hangsúly ebben az esetben különösen az alapbéren van, hiszen mint ismeretes, a jövedelmek az alapbérre vetített ilyen-olyan százalékokban meghatározott pénzeken is múlnak. A munkástanács képviselőinek, illetve tárgyalódelegációjának további kérése a menedzsmenttel szemben, hogy a dolgozók bére áttekinthető legyen, ehhez kapjanak a valóságot tükröző béradatokat. Kérik a béremelésekkel kapcsolatos tárgyalások mihamarabbi megkezdését, a vezetői kivételezések megszüntetését, a végzett munkának megfelelő valós kategóriabesorolást, s hogy ne politikai elvárásokon, hanem a gazdasági elemzéseken alapuló létszámleépítés történjen. A tiltakozó gyűlésen a fentiekben vázolt követelések az emberek között nem találtak sem ilyen, sem olyan visszhangra, illetve hangos megjegyzésre Ugyanakkor az erőmű több vezetőjében megfogalmazódott a gondolat, hogy a munkástanács - mint érdekvédelmi szervezet - egyfajta exhibicionista kampányba kezdett, s a bérkövetelési hullámra felülve szeretne híveket toborozni a többi erőműves érdekvédelmi, vagy szakszervezeti csoportosulás rovására.- Tulajdonképpen vártuk ezt a visszavágást - kommentálta e megjegyzést Markotán Károly, a munkástanács helyi szervezetének vezetője - Mi viszont a bérekről beszélünk, méghozzá az átlagbérekről, amelyekről közismert, hogy két szélső érték eredménye Véleményünk szerint az elfogadhatatlan, hogy az átlag alatt hetven, az átlag fölött harminc százalék van. Kezdő szakmunkások - a takarítókat nem számítjuk ide - húszezer forint alatt keresnek, míg mások jövedelme az erőműben akár a több millió forintot is meghaladhatja, itt pedig az igazgatókat nem számítjuk. Általában a bérek elosztása nem morális alapokon történik, vagy azt az egyenlősdiségből kiindulva határozzák meg. De ha a valóban olyannyira sérelmesek és igazságtalanok az elosztási viszonyok az erőműben, akkor joggal vetődik fel a kérdés: mit csinál ilyenkor a többi érdekvédelmi szervezet? Miért nem lépnek fel közösen ezek is az elosztási rendszer megváltoztatásáért? Ugyanis a munkástanács követelései megfogalmazásában egyedül maradt a PAV kapuin belül.- Egy hónappal ezelőtt kötöttünk egy megállapodást a többi szervezettel, ezt nem mi szegtük meg - folytatja Markotán Károly. - Mi minden szervezetnek küldtünk felszólítást, hogy csatlakozzanak hozzánk, de tulajdonképpen a létszámot tekintve igazán csak a szakszervezet jöhetne szóba. Ők azonban jövedelemnövekményben, illetve átlagokban gondolkodnak, így tehát nincsen meg közöttünk a nézetazonosság.- A szakszervezet vezetője a legutóbbi időkig - míg új választás nem történt osztályvezetőként is dolgozott a cégnél, ami szerintünk a szakszervezeti funkciójával összeegyeztethetetlen, mert személyesen is érdekelt az általunk bírált jövedelmi viszonyok és elosztási rendszerek fenntartásában - állítja Bedzsula Károly, a munkástanács vezetőségi tagja. - Tehát mi azt állítjuk, hogy nem tagtoborzó kampányt folytatunk az alapbérkövetelésünkkel, hanem reális dolgokról beszélünk. A különbség közöttünk abban van, hogy más szorgalommal látjuk el a képviseletet, mint mások. De mást mondok: a nyáron alakult meg a műszakosok érdekvédelmi szervezete, és ez nem véletlen, hiszen nem kellett volna egy másik érdekképviseletnek megszületnie akkor, ha az a szakszervezet teljes megelégedésére látta volna el feladatát. Arra a kérdésre, hogy a követeléseket megfogalmazva meddig megy el, illetve hova kíván eljutni a munkástanács helyi vezetése, meddig és milyen mértékben demonstrál tovább, amennyiben nem születik mind két fél által elfogadható kompromisszum, a két vezető elmondta: következetesek lesznek, mert eddig mindig az történt, hogy az egyeztetések során a szakszervezet, elfogadta a munkaadói oldal javaslatát,^ munkástanács utasította csupán vissza. Ez így volt legutoljára a jutalmak elosztását tartalmazó papír esetében is. Volt tehát egy demonstráció, aminek egyelőre még nem tudni, mi is lesz a folytatása, azaz, hogy ki, mikor és mit un meg előbb. Minthogy úgy tartja a mondás: nem az a legény aki adja, hanem aki állja... K. G. P.
