Paksi Hírnök, 1993 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1993-12-29 / 26. szám
PAKSI HÍRNÖK 4 1993. december 29. Teller Ede professzor, Paks és a világpolitika Feltenni m tHnaiumtel A közkeletű vicc, amelyet Magyarországon az elmúlt négy évtizedben nem lehetett leírni, valahogy a következőképpen hangzott Szilárd Leó, Wigner Jenő, Neumann János és Teller Ede megbeszélésre készülnek egy amerikai egyetem helyiségében. Egyikük - talán éppen Teller professzor - félhangosan azt mondja; „Uraim, küldjük ki ezt az Oppenheimert, s azután folytassuk - egymás közt - tovább magyarul...” Ez a vicc, amely azt volt hivatva illusztrálni, hogy második világháború gyorsabb lezárását lehetővé tévő atombombát nem alkothatták volna meg az ő részvételük nélkül (s akkor ki tudja, miként alakult volna a történelem...) - voltaképpen nem is állt nagyon távol a valóságtól. Az elmúlt 40 évben a nyilvánosság előtt kevésszer hangzott el Teller Ede neve Mindenki tudta, hogy ott volt, hogy részese lett a történelemcsinálásnak, hogy tudományában is megkerülhetetlenül nagyot alkotott - de valahogyan nem volt „publikus” szólni róla... A hazai történelemtanítás, amely a második világháborút lezáró atomtámadást akként aposztrofálta, hogy „kezdetét vette az amerikaiak Szovjetunió-ellenes atomzsarolása” Inkább elviselte, hogy hiányos legyen az események háttere, hogy egy két fontos tényező hiányozzék az összképből - de az ideológiai alapokat meg akarta őrizni sértetlenül. Aki odaát volt, bármit tett, a későbbi ellenség oldalán tette (még ha az az ellenség akkoriban bizony a legfontosabb katonai és politikai szövetséges volt is), és később a Rosenberg-házaspár ügye is azért kellett propagandaértékű melodrámaként, hogy a kezdeti amerikai előny eltűnjön, elfelejtődjék, s a hallgatónak ne jusson eszébe esetleg azonos módon értékelni a két világhatalmat... Ha mégis előfordult, hogy nyilvánosság kizárásával a magánélet szűkösebb terében megkísérelte a dolgokat a maguk helyére tenni egy-egy kisebb csoport vitatkozó, nevezték az akkor már egyedül élő Teller professzort, aki megmaradt a legendás csapatból „a (hidrogén) bomba atyjának” - meglehetősen pontatlanul persze.. A hetvenes években egy magyar lap külpolitikai hírében úgy olvastam a nevét: a rendezvényen ott volt (többek közt) Edward Teller fizikus, atomtudós... Mintha nem is lett volna magyar keresztneve, mintha tősgyökeres amerikai lett volna... Kezdetek és folytatás Ezekben az években a nevezetes fasori iskoláról a Városliget és a Király (akkor Majakovszkij) utca között nem sokan tudták, miféle világnagyságok jártak ide, hogy a század derekának történelmét megforgató fizikusok itt készültek fel eljövendő sorsukra, hivatásukra. Hogyan történt ez Teller professzor esetében? 1908. január 15-én született Budapesten (csak az újév utáni első két hét katzenjammeros letargiájában is eszünkbe juthatna majd az évforduló), 1925-ben a Budapesti Műszaki Egyetem hallgatója, egy évvel később Karlsruhéban már szépreményű vegyészmémökjelölt. Itt fordult érdeklődése a fizika felé - hála az akkori egyetemi oktatás átjárhatóságának a fakultások és egyetemek között -, így a fiatal fizikus Karlsruhe után Münchenben és Lipcsében tanul tovább. Még csak 22 éves, amikor már doktorál, előbb Göttingenben, majd Londonban és Koppenhágában dolgozik. Megállapíthatjuk: ezek európai iskolák, a pályakép egy európai intellektuelé. Csak 1935 az az esztendő amikor Amerikába utazik, amikor már közismert, kiemelkedő szakember. A Washington University a hely, ahol figyelme fokozatosan a magfizika irányába fordul. 1941-42-ben a Kolumbia Egyetem professzora, és 1943-tól a Los Alamos-i kutatóközpont munkatársa, később igazgatóhelyettese Szilárd Leó - most már tudjuk már 1939-ben megfogalmazza annak a Roosevelthez címzett levélnek az első változatát, amely atombomba kidolgozásához vezető kísérletek folytatását ajánlja az amerikai elnöknek - s, amelyet később Albert Einstein küld el... Ma őt tartják szerzőjének is. (Ebben talán része van annak is, hogy Szilárd Leót kevesen szerették rendhagyó magatartása, szarkasztikus modora miatt. Szórakozott professzor volt, aki szeretett sokáig aludni, legjobb gondolatait a fürdőkád vizében gondolta végig. Még Wigner Jenő a Nobel-díjas társ és munkatárs sem volt róla túl hízelgő véleménnyel...) Szilárd Leó már 1934-ben írt és szólt arróL hogy az atomenergia megkerülhetetlenül fontos tényező lesz a modem emberiség energiagondjainak megoldásában. Szilárd és Wigner Jenő mellett Neumann János a csoport harmadik markáns tagja, ahová Teller Ede bekerül. („Sokan tudták, hogy az atomenergia a század legfőbb Vívmánya lesz. De van egy, ami az atomener-* giánál is fontosabb: Neumann Jancsi számlálógépe, ami ma már milliókat foglalkoztat, és ami megváltoztatta a viszonyunkat az új tudásához...”) - ezeket a szavakat az egykori munkatárs, Neumann János szoboravatásán mondotta Teller professzor a Műszaki Egyetem emlékkertjében. Ezek is jussanak eszünkbe, amikor bekapcsoljuk a komputerünket, amelynek ősét Neumann alkotta meg. Teller professzor útja - távol a hazától - Los Alamosból Kaliforniába, 1954-től 1975-ig a Lawrence sugárzási laboratóriumba vezetett. 1975 óta a Hoover intézet főmunkatársa. Egy legendás csapat tagjaként megkapta a szakmai világ minden jelentősebb elismerését: 57-ben Prestley Emlékdíjat, 58-ban Albert Einstein-dijat, 62-ben Enrico Fermi-díjat... Azok nevei, akikkel együtt kezdett. O az örökösük, s ezért is fontos minden, amit mond. Biztonság és egyensúly Mert Teller Ede - számos elefántcsonttoronyban élő nagy tudóssal ellentétben - ma sem habozik, ha úgy véli, hogy szólnia kell. Laborpontosságú mérések embereként kezdte, de társaival együtt képes volt kiszakadni a tradicionális gondolkodás béklyóiból - másként a magfizikai energia munkára fogása ma is csupán tetszetős tudományfilozófiai teória lenne, mint annyi más, amire ma nincs még bizonyíték. A professzor nagyon is jól tudja (addig élt Európában, amíg működött ott a demokrácia, és kiismerte az amerikai demokrácia működését is), hogy az a játékszabály, mely szerint egy zseni szavazata épp annyit ér, mint egy befolyásolható tökfilkóé - bizony gyakran okoz tájékoztatási, működési zavarokat - a legjobb indulat mellett is. Megszólalt tehát, amikor az atomerőművek biztonságának technikai feltételeit tekintette át a szakma. Tavaly szeptemberben Bécsben járt, hogy lássa azt a biztonsági rendszert, amelynek tesztelését éppen Pakson végezték
