Paksi Hírnök, 1993 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1993-12-15 / 25. szám
PAKSI HÍRNÖK 6 1993. december 15. Gondolatok 1993 karácsonyán Irta: Mayer Mihály pécsi püspök Mit jelent nekem karácsony? Minden kor embere érzett maga körül egyfajta elidegenülést. Az ember szereti a kihívást másokra kivetíteni. Milyen jó lenne, ha nem ilyen környezetben, ilyen emberek között, ilyen iskolatársakkal, ilyen munkahelyen, épp ebben a gyárban, pontosan ebben az országban kellene élni! Hát még akiknek a családon belül is konfliktusaik vannak! Miért ö a házastársam, miért ilyenek a gyermekeim, miért engem büntet az élet?! E kérdések nemcsak azokban merülnek fel, akik anyagilag nehezebb, vagy hátrányos helyzetben vannak, hanem még tehetetlenebből azokban, akiknek anyagilag lehetőségük van magukat elkápráztatni órákra, vagy estékre. Itt a csalódás okozta kiábrándulás még erőteljesebb. Az ember mindig is megéli egyéni és embertársainak a korlátáit. Szabaddá akar válni és úgy gondolja, akkor válik szabaddá, ha átlépi korlátáit és mindent megtesz, amire lehetősége van. Ilyenkor konfrontálódik a valósággal, a nagy ÉLETTEL. Megéli, hogy a lehetőség ellene fordul, mert nem szabaddá, hanem szabadossá, gát nélkülivé alakította magát. Amint e kialakítás is időbe telt, úgy a visszaformálódás sem egyszeri döntés eredménye Ebben a bizonytalan világban, társadalomban élünk. Ebbe a sötét világba szól az Isten: Ember én szeretlek! De e szó nem alap és tartalom nélküli kijelentés, hiszen nemcsak Teremtőként, Gondoskodóként vezetlek, hanem testvéred leszek, veled leszek, olyanná leszek, mint amilyen te vagy a bűnt kivéve, hogy lehetőséged legyen istenivé alakulni. Leveszem rólad a szabadosság bilincseit, hogy szabaddá válhass. Karácsony e biztonságot és örömet jelenti számomra. Rideg a világ, de meleg a szív. Mindezt a melegséget fokozza, kiteljesíti mindaz a külsőség, amely karácsony velejárója: a díszes fenyőfa, az ajándék, az ajándékot felbontó gyermek sugárzó szeme, a családot összefogó szeretet, a fegyverropogás szüneteltetése, az egyedül lakóra való ajtónyitás. Adni, de legfőképpen elfogadni és örömmel elfogadni a legközelebbi családtagtól kiindulva mindenkit, akivel találkozom, akivel beszélgetek, és elfogadni felszabadultan mindazt, amivel megajándékoznak. Elfeledkezni magamról és a másik igényéhez alkalmazkodni. Ez a másik szabad szolgálata. Nem így tekintett-e ránk az Isten, amikor ajándéknak adta Szent Fiát. Ha így szemlélem Jézuskát, már nem Istenkét látok benne, hanem a hatalmas mennyei Atya legteljesebb, elképzeléseket felülmúlói, lehajló szeretetét. Mily mélységeket rejt tehát a szentírásnak e mondata: Megjelent köztünk az emberszerető Isten. E mondat a KARÁCSONY.
