Paksi Hírnök, 1993 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1993-10-06 / 20. szám
PAKSI HÍRNÖK 8 1993. október 6. Mária néni 100 éves „A krimit és a virágokat szeretem...” A Duna-parton, az Árok utcában szerényen bújik meg a régi, takaros ház. Öregedő, de tétlenséget nem ismerő kezek munkáját dicséri itt minden, ahol a 63 éves rokkantnyugdíjas Szili György él feleségével, és annak édesanyjával, született Kardos Máriával. Csengetésemre máris nyílik az ajtó, Gyuri bácsi fogad. Kedvesen a konyhába invitál: „A mama ugyanis most épp ott tölti délutáni pihenőjét” Egy apró, idős asszonyt pillantok meg, csendesen ül az asztal mellett, előtte járókeret. Jöttünkre felriad gondolataiból, kérdőn tekint ránk. Helylyel kínál:- Nem fáraszt, tudja engem még az olvasás sem fáraszt, olvasni nagyon szeretek.- Mit, Mária néni?- Mindent, könyveket, újságokat, még szemüveget sem használok. A krimit nagyon szeretem, meg a virágokat is, mindenféle virágot. Fiatal koromban táncolni is nagyon szerettem.- Hány unoka van?- Van 4 unokám és 7 dédunokám! Azt már lánya, Erzsiké mondja el, hogy nagyszülei is szép kort éltek meg. Nagyanyja 84, nagyapja pedig 93 esztendőt, s hogy Mária néni ma is kézimunkázik, sőt ellenőrzi a házimunkákat, és különösen ügyel arra, hogy virágait mindennap megöntözzék. A rádiót televíziót nem szereti különösebben, de 10 évvel ezelőtt még táncolt is! A házigazda is bekapcsolódik a beszélgetésbe:- Elég sokat mozog a mama, a lakásban, az udvaron egyaránt nagyon féltjük, vigyázunk rá, és most mégis megesett ez a baleset...- Mikor történt?- 6 héttel ezelőtt elesett a szobájában. Kórházba került műteni kellett. ’85-bén epeműtéten esett át hála istennek sikerült persze gyógyszert kell szednie.- Mindhárman nyugdíjasok, úgy tudom önnek is volt egy csúnya balesete. Le is százalékolták. Nem lehet könnyű az önök élete.- Igen, a lábam teljesen tönkrement Magam is beteges ember vagyok. - Azért elboldogulunk valahogy...- Mennyi pénzből élnek Gyuri bácsi?- Nem titkolom én, nem szégyen a szegénység, kettőnk 17 ezer Ft-os nyugdíjából élünk hárman. Sajnos a gyógyszerek nagyon drágák. De melyik nyugdíjasnak könnyű manapság? .- Mária néni mióta él Pakson?- A családom eredetileg Ozoráról származik, édesapámék Csámpapusztára jöttek, gazdálkodók voltak. Én még ott, Tolna-Ozorán születtem. —Hányán voltak testvérek?- Heten voltunk, én voltam a hetedik.- Ha ehhez hozzávesszük a száz esztendőt, azt hiszem megjegyezhetem: mint a mesékben. Engedje meg, hogy feltegyem a közhelynek számító kérdést; mi a hosszú élet titka?- Én nem tudnám megmondani. Búcsúzunk. Mintha nem is egy száz évet megélt idős asszony lenne, emelkedik fel a székről. A járókeretre támaszkodva mosolyog, aztán szigorúan elhárít minden segítséget, mondván: ő bizony illendően a kapuig kíséri vendégeit * * * Búcsúzunk, pedig hány dologról kellett volna még beszélgetnünk, mennyi kérdés maradt rejtve, megválaszolatlanul bennem. Kérdések, melyeket nem akartam, vagy inkább nem mertem feltenni. Talán mert nem akartam túlságosan fárasztani, talán azért, mert megilletődtem. Mert úgy éreztem, szerencsésnek mondhatom magam, hogy szót válthattam 100 év élő tanújával, aki látta déd- és nagyszüleim, szüleim és jómagam életét Mária néni, BOLDOG SZÁZADIK SZÜLETÉSNAPOT! SZARKA JÓZSEF
