Paksi Hírnök, 1993 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1993-09-22 / 19. szám

PAKSI HÍRNÖK 4 1993. szeptember 22. „Ránk sütött az Isten Napja” Évnyitó a Balogh Antal Katolikus Általános Iskolában Szeptember elsején délután öt órakor kezdődött a Kossuth Lajos utcában az immár ismét egyházi iskola tanévnyitó ünnepélye A Himnusz eléneklése után, Mayer Mihály megyéspüspök megáldotta az iskola épületét, majd szólva a jelenlévőkhöz ki­emelte, a paksi példa igazolja: van igény mai világunkban az egyházi iskolákra, ahol a keresz­tény értékeket megbecsülik. Ezt követően dr. Korsenszky Mihály miniszteri biztos köszöntötte az egybegyűlteket Mint mondotta: - Csodálatos dolog történt ránk sütött az Isten napja, ránk sütött átvitt értelemben is. Ma Magyar­­országon lehetőség van arra, hogy mindenki az legyen, amivé lenni akar. Egy sokszínű iskolai rendszer kialakulásának lehe­tünk tanúi most Ma már ugyan­az a jog illeti meg a vallásos pol­gárt mint az ateistát Ki-ki sza­badon választhat milyen önkor­mányzati, felekezeti iskolába akar járni. A kommunizmusnak köszön­hetően hazánkban a több ezer ál­lami iskolával szemben mind­össze 50 katolikus általános is­kola működik. Az egyházközösség énekkará­nak előadása és a többi diák szava­lata után Pálmai Klára igazgató­nő olvasta fel köszöntőjét. Kedves ünneplő jelenlévők! Nem egyszerű tanévnyitónak le­hetünk részesei, hanem olyan al­kalomnak, amikor zászlót bontva elkezdi első tanévét egy új iskola. Sokan tették fel a kérdést: miért van szükség erre az iskolára? Mennyivel nyújt többet, mint a ha­gyományos iskolák? Ez az iskola nem a többi ellenében jött létre és kíván működni, hanem mellette, kiegészítve, színesítve az oktatás palettáját, hogy szolgáltatásait igénybe vehessék azok a szülők, akik másfajta nevelésben kívánják részesíteni gyermekeiket, mint amiben az állami iskola részesíti. Szokták mondani, hogy világné­zetileg semleges iskolára van szük­ség. Világnézetileg semleges iskola nem létezik. Nem lehet, hiszen a vi­lágnézet egy térkép, egy tájékozó­dási eszköz, melynek segítségével bárki megtudhatja, melyik úton merre kell mennie. Nincs nevelés, amelynek ne lenne világnézeti vi­szonya. Ha valaki mégis így nevel, csak hitvány mesterséget Űz és nem nemes hivatást. Az iskola létjogosultsága nem vitatható. A mai társadalmat a ter­mészettudományos és technikai fejlődés jellemzi, amely személyi­ségvesztésbe és eltömegesedésbe torkollhat Ha ennek a társadalom­nak a mélyebb igényeire figyelünk, megláthatjuk: az iskolának nevelő jellegűnek kell lennie, mégpedig olyan fokon, hogy tudjon erős, sza­bad és erkölcsileg helyes döntésre képes személyiségeket nevelni. Egyházi iskolánk legnagyobb erénye az, hogy a megalapozott tu­dás mellett, az ember méltóságá­nak tiszteletére és a szolidaritás ér­zésének kifejlesztésére törekszik. Negatívumokkal van teli a világ. Tudáspiac van, fogyasztunk min­dent, művészeteket anyagiakat Erősen akadályozottak a kor­szellem sajátosságai miatt a követ­kezők: önzetlenség, segítőkészség, nyitottság, áldozatkészség és a fo­kozott felebaráti szeretet. A társadalom jövője nem a poli­tikai spekulációkban, sem a gazda­ság erejében, de a tudományos hi­potézisekben sem keresendő - persze ezek is kellenek -, hanem a kultúra leglényegesebb hordozó­jában, a nevelésben. Sorsunk az lesz, amit megér­demlőnk. A mai gyerek a holnap felnőttje lesz, értékei a holnap érté­kei lesznek. Jó adottságokkal indulunk egy boldogabb, emberibb jövő felé. Hazánk természeti adottságai jó lehetőséget adnak az anyagi javak megteremtéséhez. Németh András „Tétova eszten­dő” című dokumentumregényé­ben írja; hogy az a német katona, akit szovjet hadifogságba vitt a vo­nat, Szegednél szólalt meg elő­ször! Szép ország ez! Biztosan szörnyű gondolatok gyötörték és mégis tudott dicsérni. Miért? Mert valóban szép ország ez. Pedig tud­juk, hogy Magyarország ekkor ro­mokban hevert A rajta élő nép pe­dig tehetséges. Gondoljunk csak arra: hány művészt, tudóst adtunk a világnak. Ezt a tehetséget kell fej­leszteni és nem hagyni elkallódni. A keresztény gondolkodás jelenlé­te közel visz bennünket céljaink eléréséhez. Nem alkottunk hiteles személyisé­geket Mindig csak azt kérték szá­mon a pedagógustól, hogy mire taní­totta meg növendékeit Hogy milyen a személyisége, csak akkor lett kér­dés, ha már az ideggondozóhoz került A keresztény szellemű neve­lés és oktatás még sosem volt ennyi­re fontos és szükséges, mint éppen a jelenleg utat kereső, erősen forron­gó világunkban Iskolánk fő módszere az érzel­mek felhasználása a nevelés so­rán, mert e nélkül csak közönyös okosokat nevelhetünk. Nemcsak technikákat tanítunk, hanem érez­ni tanítunk. Értékelésünk nemcsak jegyek, hanem személyiségköz­pontú értékelés lesz. Nem a jó je­gyekért kell imádkozni, hanem azért, hogy amit megtanultunk eszünkbe is jusson. Ne jegycentri­kus legyen a gyerek, hanem helyes önértékelése legyen és ez vezesse el az ismeretszerzés igényéhez. Örök értékeket szembesítünk a jelen ösz­­szefüggéseiveL Az iskolánknak az a dolga, hogy fejlessze az összefüggé­sek tisztázására, az igazság felfede­zésére való képességet Nemcsak tu­dást adunk, hanem lelkiismeretet is. Hasznos a világi tudás, ugyanakkor igazi nyereség, ha már fiatalon meg­barátkozik az erénnyel és ez szinte SZOkáSáVá Válik. Jó és rossz tulajdonságokat meg lehet változtatni. Ha készítek egy kést, azzal lehet kenyeret vág­ni, de lehet ölni is. Tehát a felelős­ség nagy. Az egyház pedagógiájának tö­kéletes iránya van: az alázat Az alázat a szeretet egyik tulajdonsá­ga: „Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű.” - mond­ta Jézus, akinek tudása az Atyától való. Jézus pedagógiai művészeté­nek legdrágább gyöngyszeme az utolsó vacsorái lábmosás. Ez pél­da a nevelő számára az egyházi is­kolában. Nevelőink törekszenek erre, e szerint szeretik a rájuk bízottakat Az emberek egyetlen csoportja iránt sem érzett Jézus olyan gyen­géd szeretetet, mint a gyermekek iránt Imádkozott ellenségeiért, ke­resztre feszítőiért, de szigorú átkot mondott azokra, akik a gyermekek lelkének ártanak. Jézus a legfőbb példakép, de van még, akinek magatartása, éle­te ebben az iskolában példaként járhat előttünk. Az iskola névadójára, Balogh Antal tisztelendőre gondolunk. Akkor választotta papi hivatását, amikor Magyarországon papnak lenni nem volt könnyű. Életét vé­gigkísérték a gyermekek, halálá­ban pedig önfeláldozó volt, ellent­mondva a belénk oltott legerősebb ösztönnek, az életösztönnek. Ta­nítványáért halt meg. Példája maradjon mindig előt­tünk, pedagógusok előtt. Kedves jelenlévők! Nagy volt az ellenszél, amíg elju­tottunk a mai napig. És most mégis itt vagyunk. Köszönetét kívánok mondani mindenkinek, aki az isko­la létrejöttét segítette. Köszönet az önkormányzatnak az anyagi segít­ségért, az épület rendbetételéért,

Next

/
Thumbnails
Contents