Paksi Hírnök, 1993 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1993-09-22 / 19. szám
PAKSI HÍRNÖK 4 1993. szeptember 22. „Ránk sütött az Isten Napja” Évnyitó a Balogh Antal Katolikus Általános Iskolában Szeptember elsején délután öt órakor kezdődött a Kossuth Lajos utcában az immár ismét egyházi iskola tanévnyitó ünnepélye A Himnusz eléneklése után, Mayer Mihály megyéspüspök megáldotta az iskola épületét, majd szólva a jelenlévőkhöz kiemelte, a paksi példa igazolja: van igény mai világunkban az egyházi iskolákra, ahol a keresztény értékeket megbecsülik. Ezt követően dr. Korsenszky Mihály miniszteri biztos köszöntötte az egybegyűlteket Mint mondotta: - Csodálatos dolog történt ránk sütött az Isten napja, ránk sütött átvitt értelemben is. Ma Magyarországon lehetőség van arra, hogy mindenki az legyen, amivé lenni akar. Egy sokszínű iskolai rendszer kialakulásának lehetünk tanúi most Ma már ugyanaz a jog illeti meg a vallásos polgárt mint az ateistát Ki-ki szabadon választhat milyen önkormányzati, felekezeti iskolába akar járni. A kommunizmusnak köszönhetően hazánkban a több ezer állami iskolával szemben mindössze 50 katolikus általános iskola működik. Az egyházközösség énekkarának előadása és a többi diák szavalata után Pálmai Klára igazgatónő olvasta fel köszöntőjét. Kedves ünneplő jelenlévők! Nem egyszerű tanévnyitónak lehetünk részesei, hanem olyan alkalomnak, amikor zászlót bontva elkezdi első tanévét egy új iskola. Sokan tették fel a kérdést: miért van szükség erre az iskolára? Mennyivel nyújt többet, mint a hagyományos iskolák? Ez az iskola nem a többi ellenében jött létre és kíván működni, hanem mellette, kiegészítve, színesítve az oktatás palettáját, hogy szolgáltatásait igénybe vehessék azok a szülők, akik másfajta nevelésben kívánják részesíteni gyermekeiket, mint amiben az állami iskola részesíti. Szokták mondani, hogy világnézetileg semleges iskolára van szükség. Világnézetileg semleges iskola nem létezik. Nem lehet, hiszen a világnézet egy térkép, egy tájékozódási eszköz, melynek segítségével bárki megtudhatja, melyik úton merre kell mennie. Nincs nevelés, amelynek ne lenne világnézeti viszonya. Ha valaki mégis így nevel, csak hitvány mesterséget Űz és nem nemes hivatást. Az iskola létjogosultsága nem vitatható. A mai társadalmat a természettudományos és technikai fejlődés jellemzi, amely személyiségvesztésbe és eltömegesedésbe torkollhat Ha ennek a társadalomnak a mélyebb igényeire figyelünk, megláthatjuk: az iskolának nevelő jellegűnek kell lennie, mégpedig olyan fokon, hogy tudjon erős, szabad és erkölcsileg helyes döntésre képes személyiségeket nevelni. Egyházi iskolánk legnagyobb erénye az, hogy a megalapozott tudás mellett, az ember méltóságának tiszteletére és a szolidaritás érzésének kifejlesztésére törekszik. Negatívumokkal van teli a világ. Tudáspiac van, fogyasztunk mindent, művészeteket anyagiakat Erősen akadályozottak a korszellem sajátosságai miatt a következők: önzetlenség, segítőkészség, nyitottság, áldozatkészség és a fokozott felebaráti szeretet. A társadalom jövője nem a politikai spekulációkban, sem a gazdaság erejében, de a tudományos hipotézisekben sem keresendő - persze ezek is kellenek -, hanem a kultúra leglényegesebb hordozójában, a nevelésben. Sorsunk az lesz, amit megérdemlőnk. A mai gyerek a holnap felnőttje lesz, értékei a holnap értékei lesznek. Jó adottságokkal indulunk egy boldogabb, emberibb jövő felé. Hazánk természeti adottságai jó lehetőséget adnak az anyagi javak megteremtéséhez. Németh András „Tétova esztendő” című dokumentumregényében írja; hogy az a német katona, akit szovjet hadifogságba vitt a vonat, Szegednél szólalt meg először! Szép ország ez! Biztosan szörnyű gondolatok gyötörték és mégis tudott dicsérni. Miért? Mert valóban szép ország ez. Pedig tudjuk, hogy Magyarország ekkor romokban hevert A rajta élő nép pedig tehetséges. Gondoljunk csak arra: hány művészt, tudóst adtunk a világnak. Ezt a tehetséget kell fejleszteni és nem hagyni elkallódni. A keresztény gondolkodás jelenléte közel visz bennünket céljaink eléréséhez. Nem alkottunk hiteles személyiségeket Mindig csak azt kérték számon a pedagógustól, hogy mire tanította meg növendékeit Hogy milyen a személyisége, csak akkor lett kérdés, ha már az ideggondozóhoz került A keresztény szellemű nevelés és oktatás még sosem volt ennyire fontos és szükséges, mint éppen a jelenleg utat kereső, erősen forrongó világunkban Iskolánk fő módszere az érzelmek felhasználása a nevelés során, mert e nélkül csak közönyös okosokat nevelhetünk. Nemcsak technikákat tanítunk, hanem érezni tanítunk. Értékelésünk nemcsak jegyek, hanem személyiségközpontú értékelés lesz. Nem a jó jegyekért kell imádkozni, hanem azért, hogy amit megtanultunk eszünkbe is jusson. Ne jegycentrikus legyen a gyerek, hanem helyes önértékelése legyen és ez vezesse el az ismeretszerzés igényéhez. Örök értékeket szembesítünk a jelen öszszefüggéseiveL Az iskolánknak az a dolga, hogy fejlessze az összefüggések tisztázására, az igazság felfedezésére való képességet Nemcsak tudást adunk, hanem lelkiismeretet is. Hasznos a világi tudás, ugyanakkor igazi nyereség, ha már fiatalon megbarátkozik az erénnyel és ez szinte SZOkáSáVá Válik. Jó és rossz tulajdonságokat meg lehet változtatni. Ha készítek egy kést, azzal lehet kenyeret vágni, de lehet ölni is. Tehát a felelősség nagy. Az egyház pedagógiájának tökéletes iránya van: az alázat Az alázat a szeretet egyik tulajdonsága: „Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű.” - mondta Jézus, akinek tudása az Atyától való. Jézus pedagógiai művészetének legdrágább gyöngyszeme az utolsó vacsorái lábmosás. Ez példa a nevelő számára az egyházi iskolában. Nevelőink törekszenek erre, e szerint szeretik a rájuk bízottakat Az emberek egyetlen csoportja iránt sem érzett Jézus olyan gyengéd szeretetet, mint a gyermekek iránt Imádkozott ellenségeiért, keresztre feszítőiért, de szigorú átkot mondott azokra, akik a gyermekek lelkének ártanak. Jézus a legfőbb példakép, de van még, akinek magatartása, élete ebben az iskolában példaként járhat előttünk. Az iskola névadójára, Balogh Antal tisztelendőre gondolunk. Akkor választotta papi hivatását, amikor Magyarországon papnak lenni nem volt könnyű. Életét végigkísérték a gyermekek, halálában pedig önfeláldozó volt, ellentmondva a belénk oltott legerősebb ösztönnek, az életösztönnek. Tanítványáért halt meg. Példája maradjon mindig előttünk, pedagógusok előtt. Kedves jelenlévők! Nagy volt az ellenszél, amíg eljutottunk a mai napig. És most mégis itt vagyunk. Köszönetét kívánok mondani mindenkinek, aki az iskola létrejöttét segítette. Köszönet az önkormányzatnak az anyagi segítségért, az épület rendbetételéért,
