Paksi Hírnök, 1993 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1993-09-08 / 18. szám
1993. szeptember 8. 7 PAKSI HÍRNÖK Eltemették Vida Istvánt Életének 82., áldozópapságának 58. évében elhunyt Vida István dunakömlödi plébános, püspöki tanácsadó, adta hírül a gyászjelentés. Tisztelői augusztus 12-én du. 3 órakor kísérhették utolsó útjára a szekszárdi alsóvárosi temetőbea Aznap da 10-kor tartottak gyászmisét Dunakömiődön, amit Lendvai István tolnai esperes, Simon István káplán, Isgum József és Soroncz Ferenc plébánosok koncelebráltak Lendvai István örökmécseshez hasonlította búcsúbeszédében Vida tiszteletest, aki a legmostohább időkben is Krisztust hordozta szívébea s idézte meg jelenlétével a kömlődiek előtt Isgum József az elhunyt falujához való ragaszkodását hangsúlyozta, ahol 31 évig szolgálta egyházát, Istenét Kiemelte türelmét a helybeliekhez, hogy itt akart meghalni, s utolsó szavaival is aggódott a gyülekezet sorsa miatt Megindultan hallgattuk a paksi katolikus templom kórusának zsoltárénekét: „Miképen kívánkozik a szarvas folyóvizekre, a képen kívánkozik az én lelkem tehozzád oh Isten!” A délutáni temetés előtti gyászszertartást Mayer Mihály megyéspüspök vezette 30 pap társaságában Szekszárdon. A paksi, dunakömlődi, madocsai hívek két busszal mentek a helyszínre. A koporsónál egykori teológustársa, a volt mágocsi plébános köszönt el Vida Istvántól. Egyedüli képviselője maradt annak az egykori 12 pécsi papnövendéknek, akik Krisztus királyra tettek esküt pályakezdőként s maradtak e gondolathoz hűségesek a legnehezebb időkben is. Széchenyi Attila paksi alpolgármester az egykori baráttól, lelki vezetőtől vett végső búcsút Felidézte a nehéz életút állomásait emlékeztetett erkölcsi hajthatatlanságára, s hogy ennek elismeréseképpen neki ítélték oda először a város vezetői a Pro Űrbe dijat A helyi egyházközösség nevében egyszerű szavakkal köszönt el az elhunyttól Farkasfalvi Judit A templomot, a hitet épen hagyta maga után a hívőknek. Verőfényes nyári nap volt Csak egy ember halt meg és mégis milyen üres a világ, jutott eszébe e cikk szerzőjének a temetőből kifelernenet s az is, hogy most mégsem igaz az idézet mert gazdagabb, teljesebb lett az ő életévet s már marad halálával is a világ. MISZLAI GYULA Gondolatok egy kistelepülés fejlődéséről A Kari-sör Kajdacson, a Tar kisüzemi sörfőzdében Mélyen tisztelt Vida István plébános úr, tisztelt gyászoló gyülekezet! Mindannyiunk szívét nagy szomorúság tölti el e koporsó előtt, melyben szeretettplébánosunknyugszik Vida Istvánpéldaképünk volt és az is marad O egész életével - hivatásának gyakorlásával, szeretetének kiapadhatatlan fonásával, szenvedéseinek, igazságtalan megaláztatásainak szelíd nyugalommal való elviselésével és az igazság hősies vállalásával minden körülmény között-példát mutatott nekünk VI. Pál pápa mondta: „A mostfeltörekvő nemzedék irtózik a farizeusi álszentség minden megnyilatkozásától. Annál inkább megragadja viszont azoknak tanúságtétele, akik Istent teljes elkötelezettséggel szolgálják” Vida István ilyen ember volt! Az elmúlt évtizedek vallásellenes, durva, erőszakos hatalmasságai nem engedték, hogy tudását, tehetségét, rendkívüli aktivitását, a hívek, különösen az ifjúság gondozásában, tanításában maradéktalanul hasznosíthassa. Egyedül, szinte remeteként élt az egyik legkisebb, legmostohább egyházközségben. 31 évet töltött Dunakömlődön. Mindenkinek segített tanácsaival, megértő szeretetével és szegénysége dacára anyagilag is támogatta a bajbajutottakat 1992. március 10-én a Paks Város Képviselő-testülete által újonnan alapított „Pro Űrbe emlékérmet elsőként neki szántuk. Ezzel kívántuk nyilvánosságra hozni egy nagytudású, tiszta lelkű ember erkölcsnemesítő, áldozatos életútját 1992. december 22-én a kitüntetés átvételekor a szeretet hatalmáról szólt Idézte Széchenyi szavait: „A gyenge szereti csak önmagát, az erős (a szeretetben erős ember) egész nemzetét hordozza szívében.” Megilletődve mondott köszönetét, magát érdemtelennek tartva erre a kitüntetésre. Ekkor többen úgy éreztük, hogy mi vagyunk méltatlanok az 6 kitüntetésére. Sajnos hamarosan eljött az idő, amikor valóban megkapta jutalmát, az egyetlen erre méltótól. Szomorú szívvel búcsúzunk most, de teljesen el nem válunk tőle. Szelleme, lelkisége, tanítása bennünk marad, és imáink, fohászaink rajta keresztül, az ő közreműködéséveljutnak el a Mindenhatóhoz. Búcsúzom tőled plébános úr, kedves Pista bácsi. Paks Város Képviselő-testülete, a sok-sok itt megjelent, és a gondolatban itt levő paksi-dunakömlődi polgár nevében, a madocsai hívek és Karmacsi Ferenc tiszteletes úr . nevében is. Emléked, példád szívünkben örökké élni fog. Nyugodjál békében! DR SZÉCHENYI ATTILA alpolgármester Szerkesztőmtől azt a megbízatást kaptam, hogy keressem föl Kajdacson Oláh Jánost aki házias tejföl előállításával foglalkozik A tejfölt dobozolják és terítik szerte a környéken. Ez igencsak nagyszerű vállalkozás egy ilyen 1500 lakos körüli kistelepülésen. Szarvasmarha azért akad a faluban, takarmányt is lehet termeszteni, tehát nagyszerű példa lehet más településeken élők számára is. A megadott háznál egy lelket sem találtam, hacsak nem lehet annak nevezni egy tarka macskát amelyik vígan sütkérezett egy kis épület előtt, ahova bekukucskálva megállapíthattam - ez lehetett az üzem -, tudta a macska, hol a helye! De hiába mondtam: - Jó napot! Jó napot! - nem válaszolt senki, mígnem a szemben lévő házban kellett érdeklődnöm, hogy hol is találom meg Oláh Jánost Végül is ráakadtam. Ismerősnek tűnt a fiatalember. Persze mi már találkoztunk - akkor épp a Paksi Kenyérgyár vezetője volt így igaz, de igencsak hamar megvált annak vezetői posztjától, már induláskor látni lehetett „megeszik az ott dolgozók”. Az az utóbbi években igencsak egy elátkozott hellyé vált a sütőipar számára. Vezetők jöttek, mentek, s közben a kenyérgyár „szállt el”. Dehát nem ezért jöttem, lássuk hát azt a „tejfölpalackozót!” Sajnos azonban elkéstem, mert a vállalkozó két hete felszámolta. Hogy miért? Kereslethiányra panaszkodott, meg effélékre. Igaz nem rendeztünk ott a kajdacsi utcán marketing szemináriumot de abban maradtunk, majd találkozunk, ha hősünk új vállalkozásba fog. Ott álltam a példamutató cikk nélkül, amikor is eszembe jutott Kajdacs másik vállalkozása, melyre felhívták a figyelmem - az új serfőzde. Amíg odaértem, benéztem régi boltos ismerősömhöz, a Gyetvainé vezette áfész-boltba. Épp zajlott a bevásárlás a kajdacsi asszonyok részéről. Hamar szóba került a másik nagy kajdacsi téma - a volt Sztankovánszky-kastély, amely jelenleg iskola - eladása. Ismert, hogy milyen nagy gond ez az épület az önkormányzatnak, s elődjének, a tanácsnak is az volt A régi épület szakadatlan felújításra szorul, szinte megeszi a költségvetést támogatás sem úgy jött rá, ahogy az itteniek szerették volna. Áldás lenne már a gyerekeknek egy szép, korszerű iskolaépület Bízzunk benne, hogy komolyak a szándékai a jelentkező vevőnek. Mint hírlik, a nevezett cég vad4szturizmust képzel e tájon, ahhoz szükségeltetne egy régi szép patinás épület mondjuk egy kastély. Itt már felcsillanna sok egyéb is, amely Kajdacsra nézve előnyös lenne. Ezek után érkeztem meg a Tar kisüzemi sörfőzdéhez. Családi vállalkozás Taráknál ez a serfőzde. Az idősebb Tar feleségével évtizedekig boltos volt a helyi áfésznél, ő csak tudja mennyire szeretik az itteniek a sört! S főleg a jó sört mert a Kari-sör jó sör, tanúsíthatom, én is megkóstoltam. A nagymányoki Kari-sör főzési jogát vásárolták meg a beüzemelő BOGÉP által. Impozáns maga a sörfőzde is. A vadonatúj épületben csillognak-villognak a berendezések. Helyben őrlik a malátát majd hozzákerül a komló és a faélesztő. Cukrot nem adnak a sörhöz, mert főzés közben cukrosodikJd a maláta - mint mondta Tar József. Hát egy kis hitel szükségeltetett - mire az elmúlt héten sor kerülhetett a sörkóstolóra - sóhajtott fel a tulajdonos, örömmel is, gondban is. Huszonegy napig érlelik az egy főzetre való 600 liter sört Egyliteres palackokban kerül forgalmazásra, ára 60 Ft/liter. A sörözőben helyben fogyasztásra is van lehetőség. A piackutatás még folyik az értékesítésre, hallottam, de én máris biztos vagyok benne, hogy a szomszédos Borjádon a Méhes panziónak egyik kuriózuma lesz a Tar-sör. A helyiek is egyre inkább megkedvelik a jó seritalt, s a vállalkozás gyökeret ereszt Visszatérve a tejfölgyártásra, az sem volt elvetélt ötlet, mert a helyben gyártása bizonyos termékeknek igencsak kívánatos lenne sok helyen. Tejfeldolgozó, sörüzem, egy kis malom, húsüzem, s még sorolhatnám mi minden valósulhatna meg... Hagyománya volt itt a savanyításnak, mára nincs senki, aki továbbvinné. E. G. Véqső búcsú Vida Istvántól
