Paksi Hírnök, 1993 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1993-08-25 / 17. szám
MELLEKLET IRODALOM - MŰVÉSZET ’93. NYÁR Szerkeszti: OLÁH ZOLTÁN KÖVI GERGŐ PINCZÉSI ÁGNES Fegyencfejjel Kétségbeesett fegyencként ülök itt Télakolni kéne - mondom. De a külvilág: álmodásgyönyöreitől részegen térünk meg cellánkba, mely (most már) otthonként fogad. 1993 augusztusa Ha kell 1. Hozzád fordulok minden 2. De elfordutok tőled minden bánatommal örömömben minden bajommal, én önző, hogy ne vigasztalj! kegyeden!- 3. Maradj meg nekem mégis hálátlanságomban, örülj velem, s ha kell vigasztalj. RÁCZ PÉTER Halottak verse Mi akik a Földdel egyenlővé váltunk Mi akik mindent és semmit sem láttunk Mi akik az életet olcsón adtuk Mi akik mindezt nem akartuk Halandó, vesd le a lelked burkát Indulj egymagad a hídon át Teljes lesz a megtisztulás, Ha mindezt te érzed át Egyesítsd az eget a földdel Az életet az elmúlt idővel Minden legyél, de mégse lássanak - hazug árulói saját maguknak -. Az Idegenek egymást átkarolva, Hol szétválva, hol öszefonódva A Magány elhagyja a testet A testből újabb lelkek, majd Idegenek lesznek Mi akik a földet fel nem forgatva Mi akik a világot meg nem váltva Mi akik az életet olcsón adtuk Mi akik mindezt nem akartuk Kérdések Mondd, ki venné észre, ha eltűnnék Mint napsütésre a köd, Mint melegségre a harmat Mondd, ki venné észre, ha meghalnék Mint orkánban a csönd, Mint barlangban a hajnal. Mondd, kinek fájna, ha eltűnnék, Mondd kinek fájna, ha meghalnék Mondd kinek?!
