Paksi Hírnök, 1993 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1993-08-25 / 17. szám
PAKSI HÍRNÖK 8 1993. augusztus 25. Én nem tudom, hogy az ember, aki élete során folyton tapasztalatokat szerez, tehát mint a jó pap, holtig tanul, szellemében és jellemében fejlődik-e. Egyesek szerint csecsemőkorban eldől, hogy kiből lesz Káin és kiből Ábel (nem mintha Ábel bármi jelentősei cselekedett volna rövid élete során az Istennek tetsző füst előállításán kívül, amiért Káin végül is agyoncsapta). Ha ezzel a csecsemőkori jellembetetőzéssel vitába is széliünk, készek vagyunk elhinni, hogy az ötéves csínytevéseiben előrevetítheti árnyékát a felnőtt ármánykodása, s az oktatás nyolc, tizenkét, tizennyolc éve alatt valójában csak az ármány stílusa csiszolódik, lényege mit sem másul. Feddéstől, büntetéstől megjavulni én eddig senkit sem láttam, de - őszintén szólva - elromolni sem. Már-már azt hinném: az ember olyan, amilyen, ha - sajnos - nem kellene látnom gyakorta, hogy nagyon szelíd, jóindulatú lényeket tesz tönkre valamilyen betegség, könnyedén csiholva ki belőlük haragot, rigolyát káini indulatot Szomorú látni egy ilyen embert; iránta érzett türelmünk talpköve legyen az a tudat, hogy bennünket is utolérhet a baj. Egy kevéske rossz helyre rakódott mész tönkreteheti az embert, lett légyen bár a legjobb elme és legengedékenyebb lélek. Karinthy Frigyesnek van egy elbeszélése, amelyben az író egykor volt ifjúi lényével találkozik, szembesül hajdani eszméivel, hitével, életérzéseivel Olyannyira idegen számára ez a látvány, hogy önmagáról is azt hiszi: idegen, mivel mindent, mi volt, túlélt, elfelejtett, megtagadott, feladott Karinthy azt sugallja: mire az ember eléri a tisztes középkort, elromlik, akár egy ócska óra, minden dicsőség, minden szépség, minden remény az ifjúságé. Ebbel feltétlenül igaz, hogy jobb tizenhárom évesnek lenni, mint ötvenötnek, habár erről a jóságról, a minőségi különbségről a tizenhárom éves semmit sem tud. De aki látott már egy kamaszt ágálni vagy rácsodálkozni holmi közhelyekre, botladozni az élet természetes dolgaiban, az azt is hihetné, hogy a korral bölcsesség jár, és a fiatalság valóban bolondság. Pedig az életismeret tulajdonképpen kiábrándító, tényleg a személyes ifjúságban van minden titok, minden vonzó idegenség, amely az életet ígéretessé teszi. Nincs jobb, mint végigjárni a titkos útját, jó nehezen érni, jó kínlódva megismerni önmagunkat Nem sok bölcsesség ér fel például a szerelemmel. Mintha Karinthy esete ismétlődött volna meg velem a minap Pakson, ahová irodalmi beszélgetésre hívtak a belvárosi kávéházba. Egy kedves lány és egy kedves fiú lépett oda az asztalomhoz, két kissé zavart tizenhét éves gyerek. Egy verseskötetet adtak át nekem, mint szerkesztők, szerzők és kiadók. (ők voltak én, ha szabad így mondanom, ismét csak Karinthyra emlékezve, akivel álmában megesett, hogy két macska volt és játszottak egymással.) Az antológia címe: Szunnyadó hajnalok; huszonhárom paksi diák költő harminckilenc versét tartalmazza. Legifjabb szerzője nincs még tizennégy éves. Almási Anikónak és Kövi Gergőnek, a kötet szerkesztőinek a Paksi Városi Diákönkormányzat és a Paksi Narancs Klub tette lehetővé, hogy sikerre vigyék ezt a vállalkozást amely azt hiszem, páratlan a maga nemében. Most ahogy kezembe veszem ezt a szép, tiszta kis könyvet jő érzés támad fel bennem, hiszen tizenéves koromban költő voltam én magam is. Eszembe jut a pápai önképzőkör, ahol égő fülekkel Sz. Enikőhöz írt verseimet szavaltam, s a teremben ott ült Sz. Enikő is, akinek a forró szerelmi vallomás után nem mertem a kezét megfogni. Hová tűntek azok a daliás idők? Jó, ha verset írnak a paksi gyerekek, jó, ha egy város lehetőséget ad arra, hogy ezek a versek nyomtatásban megjelenjenek. Lehet mégis, hogy a magyar kultúra bizonyos mikrokozmoszokban éledezni kezd? Két sort idézek az egyik versből (szerzője: Tőke Gábor). „Mostanában nem hallom a hangom, Egy nagy tömegben elveszik az arcom..” Hogy eljön-e egy olyan idő, amikor senki sem veszíti el az arcát, nem tudom. , KRISTÓF ATTILA (A Magyar Nemzetből átvéve.) Hogy is működik ez az izé...? avagy egy kis technikatörténet Most éppen a varrógép Van-e olyan nap, mikor ne kerülnénk kapcsolatba a technikával, ne határozná meg életünket? Naponta sok-sok ember hallgat rádiót, magnetofont, jár autóval, busszal, világít este lámpával, nézi a tévét A mosás, a varrás, a főzés, a konyhai munkák, a mindennapok könnyebbek, egyszerűbbek lettek az utóbbi néhány évszázad folyamán. A nap mint nap használt tárgyak közül vajon hánynak ismerjük a működését, létrejöttét feltalálóját? Jó, ha néhánynak. Én most megpróbálok erről felvázolni egy képet felvázolni a teljesség igénye nélkül. Lássuk először a varrógépet! Már az őskorból találhatunk csontból készült varrótűt A ruhakészítésnek ez lett a legfontosabb, legelterjedtebb módja. Ä XIX. században többen is foglalkoztak a varrás műveletének felgyorsításával, gépesítésével. 1810-ben Balthasar Krems megszerkeszti az első láncvarrógépet Ezen a lyuk a tű hegyére került a lyuk átkerülése miatt a tűt nem kellett teljesen áthúzni az anyagon. Ha átszúrják, majd visszahúzzák, az anyag alatt fonalhurok keletkezik. A következő öltéseken keresztül haladt át Igazán nagy sikernek azonban nem örvendezhetett, mert lassú volt ráadásul kézi hajtású volt 1836-ban Joseph Ma'rsporger egy új varrógépelvet készített Gépe két kettéválasztott szállal működik. Az egyiket felül egy tűvel átszúrják az anyagon, miközben a másik szál az anyag széleit az ide-oda mozgó „csónakhoz” vezeti. Ezzel megalkotta a modem varrógép működési elvét Tizenöt évvel később Alan Bejamon Wilson kerek hajóval ellátott varrógépet szerkeszt amely gyorsabban tudta szállítani az alsó szálat így a munkát fürgébbé tette. Ugyanebben az évben Isaac Meritt Singer New Yorkban egy új tervezésű, hajós varrógéppel áll elő. Legnagyobb újdonsága a szövettovábbítás módja. Rugós talp nyomja az anyagot a gépasztalra, és fogaskerék mozgatja az egyes öltések között. A gép kézi forgatókarral, vagy pedálos hajtószíjjal került forgalomba. Ezután a varrógép nem újult meg, csak tökéletesebbé vált A hajtást villanymotor vette át felhasználhatósága nagyobb területre terjedt ki. Mérete csökkent sőt manapság már tenyérben elférő varrógépet is találhatunk. A varrásra fordított idő lényegesen lecsökkent a varrógép életünk szerves részévé vált Még a férfiak is értenek hozzá, művelik! SZITA SZILÁRD I. D ESZI Kiapadhatatlan forrás Mottó: Nincs régi baki, csak új diák Költők, ismét költők...- 1594-ben a költőt egy ágyúgolyó találta el, és ebbe belehalt.- Balassi maga végkatona volt- Aki egyszer végvári katona lett, annak nagyon szép élete lett, de általában el kell esnie a csatában.- Janus Pannonius halála nagy érvágásként érte Magyarországot- Ady 1912-ben írott verseiben önmitizálást folytatott.- Babits konkrétan megmondja, hogy mindenségrőlszeretne költeményeket írni, de konkrétan megmondja, hogy nem tud.- Babits 1937-ben hosszú gégerákban való szenvedésben hal meg. Az elmúlásról szóló verseinek írását ezután is folytatja.- A költemény első két versszakában a költő (Berzsenyi) egy nagy csokor hiányt sorol fel szinte sokkoló töménységben.- Hogy miért nem lett Aranyból irodalmi vezér, arra egyszerű a magyarázat: irtózott a nagy társaságoktól, rettegett egy esetleges rátörő veszélytől, és epebántalmai is voltak.- A költő (Petőfi) élete során verseiből tükröződve más-más szemszögből nézi a világot Minden téma szikrát ad elméjében az írásra.- Petőfi a szerelmi érzést szívében több lányka iránt is felfedezte.- Júlia felvilágosodott gondolkodású fiatal hölgy volt, akin Petőfi nem mindig tudott eligazodni.- Petőfi egy kétértelműen viselkedő asszonnyal (ti. Júliával) áll szembe.- Petőfi belenyugszik, hogy kész, vége, ennyi volt a szerelem.- A költő szerelmének nyilvánításában egyre ... nyilvánításában egyre feljebb hatol.- A vers mindegyik sorában érezhető a szerelmi túlbuzgóság.- A hasonlatok egyre magasabb emelkednek.- esbé -Én nem tudom... (Elveszik-e az arcunk)
