Paksi Hírnök, 1993 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1993-07-28 / 15. szám
1993. július 28. 11 PAKSI HÍRNÖK Száz éve, 1893. július 25-én született Csíkzsögödön Nagy Imre festő. A csíksomlyói gimnáziumban tanult és tanítói oklevelet szerzett A budapesti Szépművészeti Főiskolán többek között Aba Novák Vilmossal, Molnár C. Pállal tanult együtt „Budapest volt számomra a kialakító világ. Csók színeivel, Rudnay, Vaszary, Egry, Koszta mélyen megráztak egy-egy kiállításukkal” - vallja önéletrajzi írásában. Bécsben a Brueghelek lepték meg, Velence elkápráztatta - úgy állt az 1438-ban épült doge-palota elképzelhetetlen nagysága láttán, mint egy barbár - Firenzében a nagy múltat kereste, Nürnbergben megragadta a város rendkívüli szépsége, Albrecht Dürer munkahelyén adta át magát gondolatainak. Csodának tartott mindent amit az emberi nagyság alkotott: Lorenzo Medici életét Marcus Aurélius bölcsességét Benvenuto Cellini életírását.. Zürichben, kolozsvárott, Brassóban, Firenzében, Budapesten, Londonban, Bukarestben volt egyéni kiállítása. 1924-ben hazament szülőföldjére, ott gazdálkodott Kis birtokán mintagazdaságot alakított ki, méhészkedett Művésztelepet akart Zsögödön létrehozni, de közbeszólt a háború. A Helikon tagjairól (Tamási Áronról, Nyirő Józsefről, Tompa Lászlóról, Kemény Jánosról, Kós Károlyról... sorozatot készített) Tamási Áron a Vadrózsa ága című könyvében örökítene meg 1933-as kolozsvári találkozását Nagy Imrével.) Nemcsak megfigyelte, ismerte és szerette is az erdőt „Álljunk meg pédlául egy ősidők óta meglevő erdőben, ahol a fák úgy sorakoznak egymás mellett, mint a gyertyák. A fölöslegesek elmaradnak, kiszáradnak. S annyira hasonlítanak egymáshoz, mint ahogy az ember külsejéről is meg lehet mondani, hogy falusi vagy városi... Más karaktert vesz fel a magányos fa. Annak másképpen nőnek az ágai. Egyedül kell a vihart is, az emberi kártevést is elszenvednie. Az erdő szélén a fának nagyobb fizikai terhet kell elviselnie, mint a védettebb belső részen, a sűrűben. így jár az ember is, aki nem él a tömegben, hanem magányosan halad az élet útján.” Megfigyelései nyomán más értelmet kap előtte a tájkép. Nem a tárgyak utánzását tekintette feladatának, hanem egyre több teret szentelt a rendszerezésnek, a tér felismerésének, a színek kifejező erejének és hatásuknak. „A néppel együtt éltem, a kínlódó, szenvedő embert segítettem, a sors kerekén egyet az igazság felé fordítottam. A tehetséget előbbre vinni - ez volt a programom.” „Amit ő teremtett ebben a csíki faluban - írja róla Czine Mihály - az mindenképpen regénybe illően szép... Zsögöd kis falu volt, s a közelében lévő Csíkszereda is csak apróka város, a nagy művelődési központoktól távol. Világra ügyelő emberek éltek ugyan benne - ott dolgozott Domokos Pál Péter, a csángók életének és történelmének apostoli kutatója..., de itt festőként élni, győzedelmeskedni, világraszóló példát adni, az már szinte a csodánál is több.” Tévedésből dicséret?! A Paksi Hírnök július 4-i számában, az „Aranymise” című beszámolójában tévedni tetszett Tisztelt J. A., amikor a következő észrevételt közölte: „a Munkáskórus közreműködése tette ünnepivé a szentmisét..” A tévedés a kórus megnevezésén van, hiszen ezen a szentmisén templomunk énekkara énekelt így hát amennyiben dicsérete valóban az éneknek és nemcsak a névnek szólt úgy ön akaratlanul is a mi szereplésünket ítélte szépnek, felemelőnek. Mentségéül szolgáljon, hogy a szentmisében senki sem említette meg szereplésünket bár a mi énekünk nem is az emberi köszönömért, hanem Isten dicsőségéért, jóságáért, oltalmazó szeretetéért szólt valahogy úgy, mint azt Mécs László versrészlete mondja: „Szeretném ha hangom Simogatón szólna; Minden fájó lélek sebe meggyógyulna. Velem énekelne Alleluját zengve: Szeretném ha lennék Isten hegedűje!” És, ha mi erre képesek leszünk, hitünk szerint a méltó köszönetét is megkapjuk megítéltetésünkkor, az Úrtól. KIRÁLY ISTVÁN Orgonahangverseny a Szentlélek templomban Hoffmann László győri karnagy, orgonaművész július 11-én harmadszor szerepelt Pakson, azonban először a Szentlélek templomban. Liszt Prelúdiumát („Az Isten házába megyünk”) adta elő, majd megszólaltatta a Bach tiszteletére komponált B-A-C-H prelúdiumát is. Bach d-moll toccata és fúgáját egyéni előadásmódban játszotta, akárcsak a két korálelőjátékot: az elmélkedőbb Adventét és az örvendezőbb Húsvétot Pihenés a mezőn gutái „A tehetséget előbbre vinni” Száz éve született Nagy Imre
