Paksi Hírnök, 1993 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1993-07-28 / 15. szám
PAKSI HÍRNÖK 12 1993. július 28. EDZŐPORTRÉ A paksi labdarúgás rövid története című sorozatomban sok edző nevét megemlítettem. Hogy mégis Peresztegi Józseffel készítettem interjút, azt az ő több mint félévszázados helyi tevékenysége indokolja. Bizonyítva azon elv igazságát hogy a paksiak a sport, a kultúra, vagy egyéb területen minden időben sokat tettek a régi község és mai város fejlődéséért, hírnevének növeléséért - amennyiben tevékenységüket szakértelmüket igénybe vették a helyi illetékesek.- Először arról kérdezem, hogyan került kapcsolatba a labdarúgással?- Az 1930-as években a levente sportszakaszban ismerkedtem meg a sporttal. A kiképzés mellett többféle sportággal foglalkoztunk: céllövészet atlétika, labdarúgás, jómagam versenyeztem is ezekbea 1939-ben részt vettem egy levente segédoktatói kiképzésben Tolnán és ezután én lettem a sportszakasz helyettes vezetője A dunakömlődi járási leventebajnokságon megnyertem a céllövészetet és a távolugrást Miután a sportszakasz megkapta az időközben megszűnt egyesületek labdarúgó felszerelését megszerveztük Weigerding Imrével a levente focicsapatot Első mérkőzésünkön Tengelicen 4:l-re győztünk az akkor 15 éves Somodi Bandi négy góljával. A következő években rendszeresen pályára léptünk, én is játszottam és a csapatvezetői teendőket is elláttam. Közben az ökölvívással is megpróbálkoztam, de amikor 1942-ben a sportoktatói tanfolyamot elvégeztem a Toldi Miklós testnevelési központban - itt tanított Pluhár István, Pálfai János, Bolemányi Károly, dr. Kismartoni Károly - a labdarúgás mellett kötöttem ki. A tanfolyam ugyanis levente sportoktatói, edzői és játékvezetői minősítést adott Már előzőén is vezettem mérkőzéseket, a tanfolyam után már rendszeresen működtem a község első szakképzett játékvezetőjeként Többéves katonáskodás után 19465a n szereltem le és azonnal bekapcsolódtam a helyi labdarúgóéletbe játékvezetőként és társadalmi edzőként- Miért választotta az edzői szakmát, mikor szerezte meg az edzői képesítést?- Az indítékot Jávor Pál, az akkori NB I-es Újpest volt edzőjének féléves paksi működése adta meg számomra. Rendkívül sokat tanultam „Jaksi” bácsitól az edzői munka rejtelmeiből. 1948-ban egy nyolc hónapos tanfolyam után megszereztem a játékvezetői igazolványt és több éven át működtem járási és megyei mérkőzéseken. 1950-ben megszűnt a paksi labdarúgócsapat és a Biritói Traktor felkért az ottani csapat edzéseinek irányítására. Egyéves működés után munkahelyi elfoglaltságom miatt (taxis voltam) lemondtam e tisztségről. 1952 őszén a paksiak Steigervald György JTS-elnök kezdeményezésével szervezni kezdtek egy helyi sportkört A szervezésbe Bán Péter bácsival együtt én is bekapcsolódtam és decemberben (a konzervgyár anyagi támogatásával) megalakítottuk a Paksi Kinizsi Sportkört A közgyűlésen megválasztották a vezetőséget és az edzői kart A labdarúgói edzőségre Bagó Bélát ajánlották, de ő már megegyezett a Traktorral, így egyhangú választással én kaptam bizalmat A felnőttcsapat mellett az ifik edzéseit is én tartottam. Mivel előző edzői képesítésem csak a leventékre vonatkozott, Bagó Bélával részt vettem a megyei TS szervezésében egy Tolna megyére érvényes edzői tanfolyamon és megkezdtem első „hivatalos” működésemet a Kinizsinál. Az 1953. évi körzeti bajnokság megnyeréséért a Biritói Traktorral szoros versenyt vívtunk, végül a bajnoki címet csapatom szerezte meg és bekerült a megyei első osztályba. 1954-ben ismét meg kellett válnom az ezdőségtől a taxizás miatt. Háromévi szünet után az úttörőcsapat megszervezésével tértem vissza a paksi labdarúgás világába. Nagy örömömre szolgált, hogy legtöbbször 70-80 gyerek nyüzsgőit a pályán, de nem volt szívem egyet is elküldeni közülük. Majd egy évtizedig csak fiatalokkal - két korosztály serdülőivel - foglalkoztam, közülük a tehetségesebbekből adódott a felnőttcsapat játékoskerete 1963-ban a Testnevelési Főiskola egyéves edzői szakán sikeres vizsgát tettem és megkaptam az edzői diplomát Ennek birtokában vettem át 1964-ben - a megbetegedett Pákozdi Mihály utódaként - a Kinizsi csapatát és 10 éven át irányítottam együtteseiket (mert az első években az ifikkel is foglalkoztam) a sportág rögös útjaia Tudomásom szerint ilyen hosszú ideig egyetlen edző sem működött egyfolytában a helyi labdarúgó sportágbaa- Milyen edzői elvek alapján dolgozott?- Egyik legfőbb alapelvem a pontosság volt Szerettem a fegyelmezett játékosokat nemcsak a pályán, hanem a közéletben is. (Ez többeknek nem nagyon tetszett, de később legtöbben elismerték követelményeim jogosságát) Igyekeztem reális, megvalósítható célokat kitűzni az egyes játékosok és a csapat elé és azok megvalósítását, vagy legalábbis az azokra való törekvéseket keményen megköveteltem. Igyekeztem a játékosok nevelésével is törődni és ezen a téren többnyire sikeres volt a tevékenységem.- Edzői munkájához milyen támogatást kapott?- Főleg munkám első időszakaiban sok segítséget kaptam a vezetőktől, hagytak nyugodtan dolgozni, az utolsó években már nem volt ilyen felhőtlen a kapcsolatunk.- Milyen sikerei voltak az edzői pályán?- Egy edző munkájának sikerét legtöbben az elért helyezéseken mérik le, pedig ez a nézőpont nem mindig reális. Ha innen nézzük, sikernek nevezném az 1953-as körzeti bajnoki győzelmet, az 1970. évi egyfordulós bajnokság megnyerését (veretlenül), a 70-71-es megyebajnokság első helyezését ami az NB III-ba jutást eredményezte, továbbá a 71-72. évi NB IlI-ban elért hatodik helyezést Legalább ilyen sikernek tartom az utánpótlás terén elért nevelőmunkámat hiszen az ötvenes években én indítottam útjára a Hermann - Hirczi - Hauzman - Jerkó-Sztanó-Horváth-Tanner korosztályt majd egy évtizeddel később az én úttörőcsapatomból került a paksi labdarúgás élmezőnyébe Bányai - Váczi - Bagó - Vábró - Wolf- Németh F.-Osztermaier, hogy csak a nevesebbeket említsem. Mindiga fiatalokkal szerettem legjobban foglalkozni és íme az eredmény, a siker.- Mikor és miért hagyta abba edzői működését?- Az 1973-74-es NB IH-as idény elején már felhívtam a vezetőség figyelmét hogy kevés a játékos, ha nem sikerült erősítenünk, probléma lehet a bennmaradással. Ezt a véleményemet a vezetőség túlzott borúlátásnak tartotta, mert szerintük ,jó lesz ez a csapat”. Sajnos, az én jóslatom vált valóra, mert amikor a tizedikforduló után utolsó helyen állt a csapat a Nagyatád elleni vereség után (4-3) Kródi József behívatott irodájába és közölte velem, hogy azonnali hatállyal felmentenek az edzői munka alól. (Bár az idény elején közöltem, hogy az év végén lemondok az edzőségrőf még azt a pár hetet sem várták meg.) A megyei lap is megemlékezett erről a tényről, amely még a paksi közvéleményt is váratlanul érte. Sajnos, az edzőváltozás sem segített, mert a csapat végül is kiesett az NB Iliből. így engem is elért a szokványos edzői sors: ha nem megy a csapatnak, menjen az edző. Mivel nagyon szerettem e sportágat engedve a sok agitációnak és kérésnek, 1976-78 között újra viszszatértem a paksi sportkörhöz (mely már Paksi Sport Egyesület néven működött), de csak a tartalékcsapat és ifik edzőjeként Azonban technikai vezetőként is dolgoztam. Szerződésem lejárta után a ’80-81-es bajnoki évben Németkéren működtem sportvezetői minőségben és sikerült is a csapatot felvinni a megyebajnokságba. Azonban a következő évben megváltam a németkéri csapattól azzal a titkos reménnyel, hogy a paksi labdarúgásnak (főleg az utánpótlás vonalon) még szüksége lesz rám, de az illetékesek választása inkább egy máshonnan jött edzőre esett így végleg abbahagytam az edzői munkát, melyet az elmúlt időszakban hivatásként végeztem. Jelenleg a körzeti labdarúgó szövetségben tevékenykedem, melynek 1958 óta alelnöke vagyok- Működése során milyen elismerésben részesült?- A Kinizsi és a Paksi SE elnökségeitől sok dicséretet, oklevelet, tárgyjutalmat kaptam. 1972-ben a Testnevelés és Sport Érdemes Dolgozója kitüntetést vehettem át- Úgy gondolom, a fentiekhez nincs mit hozzátenni, hiszen benne van az edzői sors minden öröme és bánata, sikere és kudarca. Kívánjuk a paksi labdarúgást szerető szurkolók nevében, hogy még sokáig beszélgethessünk Józsi bácsival szóban és írásban nagy szerelméről, a paksi labdarúgásról. Köszönöm a beszélgetést! SZENTESI ALAJOS
