Paksi Hírnök, 1993 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1993-07-28 / 15. szám
PAKSI HÍRNÖK 10 1993. július 28. Egy sima parolis honvéd háborús viszontagságai 5. Hadifogságban 1944. november 30. Éjfél után szorított kezet velem az egyik román katona, ó is, a többiek is barátságosak voltak. Mondják, rakjuk le a puskákat, lőszert, kenyérzsákot Én a záródugattyút a gazba hajítottam, majd lepakoltam. Eszembe jutott, hogy van cigarettám. Megkínáltam az egyik románt Kivett egyet a tárcából. Rágyújtottunk. Utána a többi cigarettát is elvette dobozostól. Egy másik katona leráncigálja váltamról a pokrócot Egyik bajtársamtól a köpenyét veszik el. Tőlem még töltőtollat, órát kérnek. Összeállítottak bennünket oszlopba. Mentünk hátra. Elértünk Vácszentlászló község szélső házaihoz. Egy ház udvarán megálltunk. Kenyeret és zsírban sült burgonyát kaptunk. Mondják itt, reggel hazamehetnek azok, akik már elfoglalt területen la kna k. A többiek egyelőre gyűjtőtáborba kerülnek. Amint reggel lett, kísérnek tovább. Estére érünk Zsámbok községbe. Itt összeírnak bennünket Közben román katonák kinek bakancsát köpenyét ingét zubbonyát „cserélik el” az ő rossz ruháikkal. Velem egyik levetette a jó bakancsomat Egy rosszat adott érte és egy kilós kenyeret Egy óra múlva a köpenyemet kellett egy roszszért odaadnom. Szólok a román tisztnek. Válasza: „Kibírja ezt a pár napot amíg fogoly lesz.” Ekkor megszaggattam nadrágomat ingemet a pulóveremet alul vettem, és így meneteltem tovább. Amint kísértek bennünket többen akartak a civilek közül kenyeret nyújtani nekünk, de román őreink elzavarták őket Olykor messziről tudtak asszonyok odadobni valamit így haladva öt nap múlva lassan eljutottunk Jászberénybe. Itt átvettek bennünket az oroszok. A járásbíróság épületébe kerültünk. Itt mindenkit megnyírtak. Sok civilt is közénk soroltak, akit odahaza szedtek össze munkára. Néhány nap után, mikor már nyolcszázan lehettünk, újból összeállítottak, és megmotoztak bennünket Elszedték a jegygyűrűket, késeket borotvákat fényképeket igazolványokat ceruzát Néhányszor leolvastak bennünket az országúton és elindultunk a 90 kilométerre levő Mezőtúrra, amelyet háromnapos gyalogmenettel értünk el Szolnokon és Törökszentmiklóson áthaladva és ott megpihenve. Mezőtúron a téren és a városháza épületében helyeztek el bennünket Itt már drótkerítéssel voltunk körülvéve. Naponta kaptunk 30 deka kenyeret és délben kukoricakását A kásában még kolbász és valami húsféle is volt 1944. december 9-e. Már kétezren lehetünk. Sorakoztatnak, leolvasnak és irány a vasútállomás. Útközben eldobtam két cédulát amiben kértem a megtalálót, értesítse szüléimét, hogy hadifogságban vagyok. Az éjszakát és a másnapot is étlen-szomjan töltöttük a vagonokban. Ötvenötén voltunk egy lezárt kocsiban. Harmadik nap kaptunk heten egy háromkilós kenyeret és vizet Amikor a szerelvény elindult azt mondták, Aradra megyünk. A kocsiban kályha volt de tüzelő nem. Volt olyan nap, hogy vizet sem kaptunk, csak szárazborsót és fejenként 6-7 deka szárított kenyeret Hideg volt Ha megállt a vonat hóért, vízért könyörögtünk az őröknek. Akadt aki egy-egy darab jeget vagy csajka havat nyújtott be a klozetcsatornán. , A vonat Aradon át majd Brassón keresztül vitt bennünket a Kárpátokon túlra. Mindenki látta itt már, hazugság volt minden, amit mondtak, hogy itt vagy ott elengedik a fogságban levőket A vonatunk Foksány előtt egy községben megállt Itt köszöntött ránk karácsony estéje. Ennivaló semmi, kegyetlen a hideg. Emlékszem, még a lelkem is remegett a hideg miatt és az éhségtől. Hárman voltunk paksiak a kocsiban; Bencze, Lászlóvszki és én. Összebújtunk, énekeltünk, mintmáskor karácsonykor. Egy fiatal őrnek, amikor csöndet akart egyik oroszul tudó emberünk megmondta, miért énekelünk. Az őr a magyarázatot megértéssel fogadta. Két hosszú deszkát nyújtott be, hogy tüzeljünk. Egy órán át égett nálunk karácsony estéjén a tűz és ropogtattuk a borsót Másnap Foksányban a városon kívül állt meg a vonatunk. Láttuk a fogolytábor barakkjait Készülnünk kellett a kiszálláshoz. Mint amikor a tehéncsordát a tónak engedik, úgy ment neki a sok ember a hónak, hogy szomjúságát enyhítse. Én is vettem a kulacsdeknimbe havat markomba szorongatva lehetettem. Megolvadva így ittam meg, amíg a barakkokhoz értünk. Este itt hólében közösen hárman megfőztük a két kanálnyi kávénkat amit még a vonatban kaptunk. Később egy kulacsdekni jó meleg bablevest is kaptunk. Megtudtuk, a tábor parancsnoka orosz, a helyettese német tiszt az őrség orosz, a szakácsok, a barakkparancsnokok és a fürdő parancsnoka németek. Még az első éjszaka elvittek füredni. A fürdőből kijövet reggel az állomásra küldték a társaságot dolgozni. Ment az utánpótlás a frontra, a zsákmány pedig haza. Innét kezdve széles-nyomtávú volt a vasút Itt át kellett minden tovább szállítandó árut rakni. Erre volt jó a foksányi tábor. Míg itt voltunk, napjaink a következők szerint alakultak: Reggel hatkor ébresztő. Sorakozás százasával. Tíz vagy tizenkét ember kapott egy három kilós kenyeret Fejenként jutott egy késhegynyi cukor még. Reggeli. A levesben itt-ott úszkált pár szem borsó. Mosta barakk takarítása volt soron. Sokszor megesett, hogy elkapták az éppen reggeliző csoportot, és kivitték az állomásra dolgozni, ók újból enni már csak akkor kaptak, amikor visszaértek a lágerbe. Nekem és két paksi társamnak sem volt kedvünk dolgozni menni. Ugyanígy a többinek sem. így vitték, akit értek. Egyszer éjszaka jötta parancs, hogy 600 embernek ki kell menni az állomásra. Csak arra ébredtünk, hogy ütik a lágerpolicájok az embereket botokkal és hajtják kifelé. Én előző este a kakasülőre másztam fel és a szarufához kötöztem magam. Ide akkor nem jött fel a hajcsár leverni. Igaz, rossz volt a bakancsom, zubbonyom, lázas is voltam. Jött a tífusz. Egymás után zárták le a barakkokat A titkosan megszerzett jelszóval mindig átszökdöstünk a tífuszmentes barakkokba. Foksányban paksi földijeim közül itt volt még Till Pál és bátyja, Benke, Niki Pali, Feil Márton, Ruff Ferenc, Pumersein József, Kajári István és Vajer Ferenc. Egyik nap látjuk, hogy Niki és Feil zubbonyban dideregnek Előző nap odaadták köpenyüket a Till fiúknak akik azóta nem jöttek vissza. Az állomásra vitték őket és úgy látszik onnét tovább. LEDNECZK1 PÁL Nincs pénz gépkocsivezetőre A mentőknél ígéretünkhöz híven most tájékoztatjuk olvasóinkat a június 15-i testületi ülésen dr. Gálos István képviselő által fölvetett kérdésről. Pakson az a szóbeszéd járja az Építők útján bekövetkezett halálos baleset kapcsán, hogy a paksi mentősök mulasztásának is szerepe volt a tragédiában. Ez ügyben Lénárt József, a paksi állomás parancsnoka legnagyobb sajnálatára és sajnálatunkra nem nyilatkozhatott, így dr. Penczel Dániel megyei főorvos válaszolt a kérdésekre. Mint mondotta, a szóbeszéd ellenére nem történt mulasztás a paksi mentősök részéről, amit a rendőrségi jegyzőkönyv is megerősít Az viszont igaz, hogy a szűkös anyagi keret következtében csak egy Toyota tud ügyelni. Nincs pénz egy újabb sofőrstátuszra. (Ez havi 9 ezer Ft - a szerző megjegyzése.) Nap mint nap járva a várost, többen szóvá tették, hogy az illetékesek miért nem szüntetik meg ezt az áldatlan állapotot a mentőknél. Annyi minden másra van pénze a városnak, ami talán nem lenne olyan fontos, mintpéldául az, hogy minimum 1-2 ügyeletes kocsival több legyen Pakson, vagyis kocsi nem is kell, mert az van, csak keret nincs a vezetői státusokra. Mindenesetre elég szomorú a helyzet, ami a mentősök körülményeit illeti. Nem tudom, hogy ők meddig bírják így. Nem csodálkoznék, ha hóapokon belül egymást szállítanák a mentősök a kórházba, mert a lakosság haragja rajtuk csapódik le, holott ők semmiről sem tehetnek. Tudom, hogy sok fontos dolog vár még megoldásra, de azt hiszem az életünkkel nem lenne szabad játszani. - oz -A Paarfestre utaztak Anton Westner, Reichertshofen polgármestere meghívta városunk küldöttségét az idei Paarfestre. A jelentkezők közül július 9-én a városháza nagytermében az alábbi húsz utazó nevét sorsolták ki: Agócs János Gábor, Pámer Zoltán és családja, Gottschall Károly és családja, Till Ferenc és családja, Szalka László és családja, Izsák Lajos és neje, Dávid Ferenc és családja. Lapunk megjelenése éppen a Paarfest idejére esik, így a szerencséseknek kívánunk jó utat, jó szórakozást! Reméljük, uisszatérésük után lapunkban is beszámolhatunk a fesztivál eseményeiről, a küldöttség élményeiről.
