Paksi Hírnök, 1993 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1993-05-05 / 9. szám
PAKSI HÍRNÖK 10 1993. május 5. Három esztendő Tengizben Sokféle hír járja Tengizről, mesélnek mérgesgázokról, skorpiókról, kígyókról, veszélyes pókokról, hatalmas hőmérséklet-ingadozásról. Mégis vannak olyanok, akik úgy vélekednek; nem ennyire megrázó, sőt jól érezték magukat odakinn. Paksról is sokan dolgoznak és dolgoztak Kazahsztánban. Farkas Sándor személyében olyan embert kérdezek, aki több mint három évet töltött Tengizben, hét hónapj a tért haza, reményei szerint azonban hamarosan viszszatérhet, hiszen a munka mellett immár kazah menyasszonya is várja.- Sándor, mi az igazság? Valóban gázálarcot használtatok a munka során?- A gázálarcot mindig magunknál kellett tartani, valóban adódtak olyan helyzetek, hogy használnunk kellett. Én egyébként többféle munkát végeztem, dolgoztam asztalosként ácsként sőt bádogosként is.- Milyen magasságban?- Átlag 30 méter magasan.- A sivatag veszélyei mennyire érintettek benneteket?- Eleinte féltünk, hiszen találkozhat ott olyan pókkal az ember, aminek halálos a csípése, akad kígyó, skorpió, és pestist terjesztő ugróegér. Persze mondanom sem kell, hogy rengeteg védőoltást kaptunk. Idővel megszoktuk, nem volt olyan veszélyes, igaz, adódtak nehéz helyzetek, de én jól éreztem magam. Nagyon sok barátság szövődött, az emberek közvetlenebbek voltak egymáshoz, jobban egymásra voltak utalva. Igaz, itt is mint mindenhol, a vezetők elkülönültek a munkásoktól, egyfaja kasztrendszer létezett, és persze viták is voltak. A munka ugyanaz mint idehaza, csak a körülmények keményebbek. Például alkoholból heti egyszeri fejadag járt, ami két sört tett ki. A vezetők írták ki, ők döntötték el, ki mennyit érdemel. Gondolhatod, hogy ezt magukra nézve menynyire nem tartották érvényesnek. Az élelmezés jó volt, az sem zavart senkit, ha esetleg valahol elakadt valamelyik szállítmány, mindig volt elég tartalék- Mondj valamit az időjárási viszonyokról!- A tél és a nyár közt csak néhány hét az átmenet, a napi hőingadozás nem is olyan veszélyes, inkább az éves csúcshőmérsékletek közötti különbség. Volt úgy, hogy plusz 64 fok meleget is mértünk, vagy mínusz 35 fok hideget. Nyáron az átlagos hőmérséklet plusz 45 fok körül mozoghat télen ugyanez mínusz 18-20 fok körül. A levegő nagyon száraz, pedig 24 km-re volt tőlünk a Kaszpi-tenger, tiszta időben látni lehetett. ’87-ben például „ki is jött” hozzánk, értsd ahogy mondom: Magyarújvárost mosta. A terület ugyanis, ahol dolgoztunk mélyföld, jóval a tengerszint alatt fekszik. Viharos idő volt kénytelenek voltunk gátat építeni a tenger felőli oldalon.- Mégis, mennyire sikerült megismerni Kazahsztánt milyenek a kazah emberek?- Eleinte nagyon szigorúan vették a munkaterületeket és a szálláshelyek elhagyását sokáig tiltották. Szerveztek viszont csoportos kirándulásokat. Később már nem volt probléma, autóval, vagy autóbusszal bárki elmehetett körülnézni. Viszont vigyázni kellett, hiszen előfordultak eltűnések, sőt nyilvánvaló gyilkosság is megesett. A legközelebbi város, Kulszári 150 km-re volt tőlünk, olyan 150 000 lelket számlálhatott A kazah egyébként vendégszerető nép. Szerintem szép emberek. Persze ők az európai mércével mérve, hogy úgy mondjam nem túl tiszták. A táplálkozási szokásaiktól is eléggé viszolyogtunk. Viszont rengeteg gyümölcsöt kínáltak, dinnyét, körtét, almát mindent megtermelnek. Mindkét részről kerestük a kapcsolatot, amit aztán sikerült is nagyon jól kialakítani.- Hányán dolgoztatok kint akkoriban, és ezen belül hány nő, hány férfi?- Amikor én ott dolgoztam, ötezer ember volt a komplexumban, ebből kb. négyszáz-ötszáz nő. Tudom, mire gondolsz. Valóban rengeteg házasság tönkrement. Viszont olyanok is voltak, akik megházasodtak odakint esetleg menyasszonnyal tértek haza. Gondold csak meg, amikor én először kimentem, 9 hónapig nem jöttem haza. Ez érvényes a többiekre is. Ennek ellenére azt mondom; megérte anyagilag és tapasztalatban egyaránt- Megbetegedésekről tudni?- Nézd a gáz állandóan jelen volt elkerülhetetlen belélegezted. Nekem egy barátom csak néhány napig bírta, rohamokat kapott, haza kellett hozni. Pedig igen komoly vizsgálatokon mentünk keresztül. Ráadásul napi 8-10 liter nagyon rossz vizet ittunk, állandó volt a hasmenés, rengeteg széntablettát szedtünk, még olyan hírek is elterjedtek, hogy az ottani víztől csontvelőgyulladást kaphat az ember. Én egyelőre semmiféle utóhatást nem érzek.- Végezetül véleményed szerint hány paksi dolgozott odakint, és mit javasolsz azoknak, akikben megfordul a gondolat, hogy munkát vállalnak Tengizben?- Azok a paksiak, illetve dunakömlődiek, akiket ismertem, lehettek huszonöten-harmincan. Azt javaslom a munkát vállalni szándékozóknak, hogy próbálják meg. De elsősorban olyanok, akik nem hagynak itthon családot vagy jól viselik a családtól való távollétet. Ismétlem: nem nagy dolog, megéri.- Köszönöm a beszélgetést SZARKA JÓZSEF
