Paksi Hírnök, 1993 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1993-05-05 / 9. szám
1993. május 5. 11 PAKSI HÍRNÖK SZOCIÁLIS TÉRKÉP KELLENE Beszélgetés Fonyó Lajossal, a Munkanélküliek és Álláskeresők Egyesületének elnökével Március egyik szerda estéjén kerestem föl Deák Ferenc utcai irodájában (ahol a hajléktalanok szállója is van) Fonyó Lajost, a Munkanélküliek és Álláskeresők Egyesületének elnökét A szomszéd épületben Kovács Antal judós társaival edz, Hangyási László mester irányítása alatt, miközben beszélgetünk- Mennyi az egyesület költségvetése?- Tavaly 20000 Ft-os pályázatot küldtünk be az önkormányzatnak de a ’92. szeptember 15-én összeült képviselő-testület, a második félévre benyújtott támogatási kérdelmünket a keret szűkösségére hivatkozva sajnos nem tudta elfogadni. Végül 10 000 Ftot kaptunk a polgármesteri külön keretből. Jelenleg is ebből vagyunk kénytelenek gazdálkodni, de gondolom, mondanom sem kell, hogy ez az összeg manapság mire elég...- Ha jól tudom a február 18-i, a polgármesteri hivatal nagytermében megrendezett nyilvános taggyűlésen akadtak olyan pontok, amelyekben az egyesület és a hivatal, illetve a Tolna Megyei Munkaügyi Központ paksi kirendeltsége nem tudott megegyezni.- Furcsálltuk kicsit hogy míg a hivatal erre az évre 100 fő munkanélküli foglalkoztatottságát tervezte, addig Feil Józsefné, a munkaügyi központ kirendeltségének vezetője 4-500-at Meglepő volt számomra, hogy a két intézmény nem tudta előzőleg egyeztetni elképzeléseit Azt sem tudtuk elfogadni hogy ajelenlegi munkanélküliek jövedelempótló támogatása még mindig mindössze a minimálbér 80°/oa.- Ön szerint Pakson hány ember él a megállapított létminimum alatti bérből?- 3500-3600 körülire tehető az ő számuk A tavaly év végi statisztika szerint Pakson jelenleg 20 274-en élnek Tehát kb. minden 5. ember él az ez alatti bérből. A dolgot csak cifrázza viszont az a másik tény is, hogy Paks kiemelkedően a jó bérellátású városok közé tartozik Tán mondanom sem kelt hogy ez az atomerőműben dolgozók magas bérének köszönhető.- Az egyesületnek milyen tervei, ötletei vannak a gondok orvoslására?- Városunkban egyelőre 870 főre tehető a munkanélküliek száma. Szerintem egy közmunkát szervező irodát kellene létrehozni, ami biztosítaná a munkanélküliek foglalkoztatását a parkokban és egyéb közterületen Erre ugyanis a városnak összesen több mint 11 millió forintja van, amiből már szépen, okosan lehetne gazdálkodni, nem beszélve arról, hogy így többé-kevésbé az összes munkanélküli gondja némiképp orvosolva lenne Ezen csak a hivatal, ezen belül is Bor Imre polgármester úr tudna segíteni úgy, hogy testületi döntés elé vinné ezt a kérelmünket Aztán Pécs és Dombóvár példáján kapva, nálunk is ki kellene alakítani egy szociális bolthálózatot ahol az arra rászorulók jogosultak nagykereskedelmi áron tudnák megvásárolni a mindennaFonyó Lajos a Munkanélküliek és Álláskeresők Egyesületének elnöke nyilatkozatához a következő megjegyzéseket fűzzük: 1. Az egyesület ’92. évi pályázata nem felelt meg a pályázati kiírásnak Fonyó úr hiányosan emlékszik a hivataltól kapott támogatásra, a 10 eFt-on felül elfelejtette említeni, hogy kaplak irodahelyiséget, amiért sem bérleti díjat sem rezsitérítést nem kell fizetniük, kaptak irodaszereket kaptak írógépet és használhatják a telefont is.. 2. A hivatal és a munkaügyi központ eltérő adatainak magyarázata nem az, hogy nem tudják elképzeléseiket egyeztetni, hanem az, hogy eltérőek működési területeik Míg a hivatal feladatai Paks városának közigazgatási határáig terjednek addig a munkaügyi központ paksi kirendeltségéhez tartozik még Paks városán kívül Németkér, Madocsa, Dunaszentgyörgy, Gerjen és Pusztahencse. 3. A munkanélküliek jövedelempótló támogatása nem a minimálbér 80%-a. Az 1993. évi III. tv. a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról rendelkezése szerint e támogatás a nyugdíjminimum 80°/oa. Az elfogadás alatt álló önkormányzati rendeletünkben, élve a törvény adta lehetőségünkkel, ettől mi kedvezőbb összeget, nevezetesen a nyugdíjminimumot ajánljuk elfogadásra a képviselő-testületnek (1280 Ft + havonta). 4. Magyarországon nincs megállapított létminimum. Két adat szokott rendszeresen a sajtóban megjelenni a Központi Statisztikai Hivatalé és az Újpesti Családsegítő Központé. A kettő között átlag 3-4000 Ft különbség szokott lenni. Ezért a 3500-3600-as szám értelmezhetetlen, a viszonyítástól függően ez lehet kevesebb is, több is. 5. A „közmunkát szervező iroda” ötlete elég zavaros. Egyfelől fellelhetők benne a már évek óta működő közmunkások foglalkoztatásának motívumai, amely lehetőséget mindig maximálisan kihasználtuk, azaz, amikor a megyei munkaügyi központ pénzügyi lehetőségei engedték a létszámemelést, mi éltünk a lehetőséggel (az így foglalkoztatottak a minimálbért kapják, melynek 70%-át központilag adják, 30%-ot kell az önkormányzatnak fizetnie), 1992-ben 48 fő, 1993-ban kb. 52 fő foglalkoztatására volt illetve van lehetőség. Értelmes és hasznos munkavégzésük érdekében a hivatal hetente adja ki a feladatot és ellenőrzi a végrehajtást Az elvégezhető munkák bővítése érdekében megoldottuk 12 fő szakmunkás foglalkoztatását is. Másfelől szívesen vennénk, ha Fonyó úr részletesen kifejtené arra vonatkozó ötletüket hogy a 11 millió forintból hogyan gondolják „többé-kevésbé” az összes munkanélküli (a cikkben 870 fő) foglalkoztatását megoldani? Ez ugyanis azt jelentené, hogy 1 ember 1 havi bére 1053, azaz egyezerötvenhárom forint lenne (arról már nem is beszélve, hogy akkor mit csinálna az a kb. 60 fő, aki jelenleg végzi ezt a munkát). A hivatalhoz egyébként az egyesülettől a munkanélküliek foglalkoztatásával kapcsolatban semmilyen kérelem nem érkezett 6. A vásárlási utalványok azért csak egy helyen válthatók be, mert kísérletképpen kezdtük egy fél éve bevezetni őket Kedvező tapasztalataink miatt a már említett készülő szociális rendelettervezetünkbe beépítettük ezt a lehetőséget a végleges beváltási helyek kiválasztása a rendelet elfogadását követően lehetséges, üzleti tárgyalások után. Jelenleg 500-as és 100-as címletű utalványokat használunk Kizárólag 500-asokat akkor adunk, ha tartós élelmiszer vásárlása is szükséges, hiszen a „mindennapi” mellett ez is lehetséges. 7. Fonyó úr valószínűleg még életében nem látott szociális térképet ha azt hiszi, abból kiolvasható név, lakcím és hogy milyen segélyre jogosult az illető. Ezzel szemben szociális térképen legfeljebb az látható, hogy a város mely körzeteiben (egy-egy körzet minimálisan is 1000-3000 fős nagyságú) milyenek a jövedelmi szintek a kifizetett szociális segélyek, a közüzemi díjhátralékok nagysága stb... Az ilyen térképeket ugyanis reprezentatív-mintás megkérdezések alapján készítik Ettől valószínűleg sokkal hatékonyabb, ha a rászoruló felnőtteket a körzetet naponta járó körzeti ápolónők segítségével próbáljuk felkutatni. (A rászoruló gyerekek óvodába-iskolába járnak, ahol a gyermekvédelmi felelősök folyamatosan jelzik a szociális problémákat a hivatal családvédelmi csoportja munkatársainak) Ennek részletes kidolgozása folyamatban van. 8. Klasszikus demagógia a „Ha a városunknak van arra pénze, hogy a Gallup Intézettel közvéleménykutatást végeztessen pár millió Ft-ért a helyi önkormányzat, a pártok illetve a kormány népszerűségéről, akkor azt hiszem, erre is lehetne áldozni” (azaz a szociális térképre). Demagógia, mert ténylegesen 500 eFt-ba került, a pár millió ezt nagyítja 2-8 millióvá (érzéstől függően), demagógia, mert azt sugallja a ma népszerűtlen „pártok illetve a kormány népszerűségéről” említéssel, mintha egy közvéleménykutatásnak semmi értelme nem lenne, demagógia, mert a „ha arra igen, akkor erre is” gondolatmenetnek semmi értelme, beszélni, vitatkozni lehet egyiknek vagy másiknak a szükségességéről, de a két témának egymáshoz semmi köze. 9. Sem a munkanélküliek egyesülete, sem Fonyó Lajos, sem senki a világon nem képes „elintézni” senkinek a segélykérelmét A segélyek elbírálása ugyanis rászorultság alapján történik 10. Az egyesület végül mégis „pályázott” 1993-ban is. Tekintettel azonban arra, hogy „pályázatuk” a tavalyi összeg felhasználásáról küldött beszámoló utolsó mondata, melyben 30 eFt-ot kértek és ez újra a pályázat feltételeinek semmilyen mértékben nem felet meg, a „pályázatot” a képviselőtestület elutasította. Paks, 1993. április 23. POLGÁRMESTERI HIVATAL „Az igazat mondd, ne csak a valódit...” pit Jelenleg Pakson csak a volt pártházban lévő SBS-ben tudják levásárolni bonjaikat az emberek, de gyakran az is 500 Ft-os címletű, így sokszor olyat is kell a mindennapi mellé vásárolniuk amire kevésbé vagy egyáltalán nem lenne szükségük így nem csoda, hogy nagy százalékuknál a hónap végére már egy fillér sem marad. A legfontosabb dolgot a végére hagytam. Minél előbb el kell készíteni a város szociális térképét amiből látni lehetne, hogy kik milyen segélyre vagy egyéb támogatásra szorulnak így nem az érintetteknek kellene utána járni ezeknek, hanem a hivatal a térkép alapján már automatikusan ki tudná utalni ezeket Még mindig sokan vannak akik nem mernek élni a támogatásokkal, mert szégyellik hogy ők is erre a sorsra jutottak pedig ez a legtöbb esetben nem az ő szégyenük- Ez szerintem is jó megoldás lenne, de ez is pénzzel járna, ahogy megítélem, nem is kevéssel.- Ha a városunknak van arra pénze, hogy a Gallup Intézettel közvéleménykutatást végeztessen pár millió Ft-ért a helyi önkormányzat, a pártok illetve a kormány népszerűségéről, akkor azt hiszem, erre is lehetne áldozni.- A hajléktalanszálló egyik lak& ja Sallai Győző, akit régóta jól ismerek, említette, többedmagával hogyan járt pórul.- Igen, Forster József vállalkozó tíz főt foglalkoztatott, akik előtte munkanélküliek voltak aztán, hogy összesen a tíz közül mennyit, azt nem tudom pontosan, de a Győzőt és egy társát egy hónap után elbocsájtotta. Ezt Forster úr megtehette, hiszen Feil Józsefnéék a munkanélküli központban nem kötöttek a vállalkozóval semmiféle szerződést ami biztosította volna a felvett dolgozók hosszú távú vagy folyamatos foglalkoztatását — Milyen eredményekkel büszkélkedhet szerény kondíciója ellenére az egyesület?- Összesen 380 embernek adtunk tanácsot a személyi jövedelemadó kitöltésében, ebből 180-at mi töltöttünk ki. Sokak (60 fő) segélykérését mi intéztük el, illetve indítottuk el, mert (mint mondottam volt) még mindig sokan szégyellik nem éppen rózsás sorsukat Az idén egy hétvégi kirándulást tervezünk Vajtára a munkanélküli szülők gyerekei számára. Remélem, megadja az ehhez szükséges anyagiakat a hivatal, mert most már meg se mertük pályázni a húszezer forintos támogatást Biztos vagyok abban, hogy nagyon örülnének ennek a gyerekek Oláh Zoltán
