Paksi Hírnök, 1993 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1993-05-05 / 9. szám

1993. május 5. 11 PAKSI HÍRNÖK SZOCIÁLIS TÉRKÉP KELLENE Beszélgetés Fonyó Lajossal, a Munkanélküliek és Álláskeresők Egyesületének elnökével Március egyik szerda estéjén keres­tem föl Deák Ferenc utcai irodájában (ahol a hajléktalanok szállója is van) Fonyó Lajost, a Munkanélküliek és Ál­láskeresők Egyesületének elnökét A szomszéd épületben Kovács Antal ju­­dós társaival edz, Hangyási László mester irányítása alatt, miközben be­szélgetünk- Mennyi az egyesület költség­vetése?- Tavaly 20000 Ft-os pályázatot küldtünk be az önkormányzatnak de a ’92. szeptember 15-én összeült kép­viselő-testület, a második félévre be­nyújtott támogatási kérdelmünket a keret szűkösségére hivatkozva sajnos nem tudta elfogadni. Végül 10 000 Ft­­ot kaptunk a polgármesteri külön ke­retből. Jelenleg is ebből vagyunk kénytelenek gazdálkodni, de gondo­lom, mondanom sem kell, hogy ez az összeg manapság mire elég...- Ha jól tudom a február 18-i, a polgármesteri hivatal nagytermé­ben megrendezett nyilvános tag­gyűlésen akadtak olyan pontok, amelyekben az egyesület és a hiva­tal, illetve a Tolna Megyei Munkaü­gyi Központ paksi kirendeltsége nem tudott megegyezni.- Furcsálltuk kicsit hogy míg a hiva­tal erre az évre 100 fő munkanélküli foglalkoztatottságát tervezte, addig Feil Józsefné, a munkaügyi központ kirendeltségének vezetője 4-500-at Meglepő volt számomra, hogy a két in­tézmény nem tudta előzőleg egyeztetni elképzeléseit Azt sem tudtuk elfogadni hogy ajelenlegi munkanélküliek jövede­lempótló támogatása még mindig mindössze a minimálbér 80°/oa.- Ön szerint Pakson hány ember él a megállapított létminimum alatti bérből?- 3500-3600 körülire tehető az ő számuk A tavaly év végi statisztika szerint Pakson jelenleg 20 274-en él­nek Tehát kb. minden 5. ember él az ez alatti bérből. A dolgot csak cifrázza vi­szont az a másik tény is, hogy Paks ki­emelkedően a jó bérellátású városok közé tartozik Tán mondanom sem kelt hogy ez az atomerőműben dolgozók magas bérének köszönhető.- Az egyesületnek milyen tervei, ötletei vannak a gondok orvoslá­sára?- Városunkban egyelőre 870 főre te­hető a munkanélküliek száma. Szerin­tem egy közmunkát szervező irodát kel­lene létrehozni, ami biztosítaná a mun­kanélküliek foglalkoztatását a parkok­ban és egyéb közterületen Erre ugyanis a városnak összesen több mint 11 millió forintja van, amiből már szépen, okosan lehetne gazdálkodni, nem beszélve ar­ról, hogy így többé-kevésbé az összes munkanélküli gondja némiképp orvo­solva lenne Ezen csak a hivatal, ezen be­lül is Bor Imre polgármester úr tudna se­gíteni úgy, hogy testületi döntés elé vin­né ezt a kérelmünket Aztán Pécs és Dombóvár példáján kapva, nálunk is ki kellene alakítani egy szociális bolthálózatot ahol az arra rá­szorulók jogosultak nagykereskedelmi áron tudnák megvásárolni a mindenna­Fonyó Lajos a Munkanélküliek és Álláskeresők Egyesületének elnöke nyilatkozatához a következő megjegy­zéseket fűzzük: 1. Az egyesület ’92. évi pályázata nem felelt meg a pályázati kiírásnak Fonyó úr hiányosan emlékszik a hiva­taltól kapott támogatásra, a 10 eFt-on felül elfelejtette említeni, hogy kaplak irodahelyiséget, amiért sem bérleti dí­jat sem rezsitérítést nem kell fizetniük, kaptak irodaszereket kaptak írógépet és használhatják a telefont is.. 2. A hivatal és a munkaügyi köz­pont eltérő adatainak magyarázata nem az, hogy nem tudják elképzelései­ket egyeztetni, hanem az, hogy elté­rőek működési területeik Míg a hiva­tal feladatai Paks városának közigaz­gatási határáig terjednek addig a munkaügyi központ paksi kirendeltsé­géhez tartozik még Paks városán kívül Németkér, Madocsa, Dunaszent­­györgy, Gerjen és Pusztahencse. 3. A munkanélküliek jövedelem­­pótló támogatása nem a minimálbér 80%-a. Az 1993. évi III. tv. a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról rendelkezése szerint e támogatás a nyugdíjminimum 80°/oa. Az elfoga­dás alatt álló önkormányzati rendele­­tünkben, élve a törvény adta lehetősé­günkkel, ettől mi kedvezőbb összeget, nevezetesen a nyugdíjminimumot ajánljuk elfogadásra a képviselő-testü­letnek (1280 Ft + havonta). 4. Magyarországon nincs megálla­pított létminimum. Két adat szokott rendszeresen a sajtóban megjelenni a Központi Statisztikai Hivatalé és az Új­pesti Családsegítő Központé. A kettő között átlag 3-4000 Ft különbség szo­kott lenni. Ezért a 3500-3600-as szám értelmezhetetlen, a viszonyítás­tól függően ez lehet kevesebb is, több is. 5. A „közmunkát szervező iroda” öt­lete elég zavaros. Egyfelől fellelhetők benne a már évek óta működő köz­munkások foglalkoztatásának motí­vumai, amely lehetőséget mindig ma­ximálisan kihasználtuk, azaz, amikor a megyei munkaügyi központ pénzügyi lehetőségei engedték a létszámeme­lést, mi éltünk a lehetőséggel (az így foglalkoztatottak a minimálbért kap­ják, melynek 70%-át központilag ad­ják, 30%-ot kell az önkormányzatnak fizetnie), 1992-ben 48 fő, 1993-ban kb. 52 fő foglalkoztatására volt illetve van lehetőség. Értelmes és hasznos mun­kavégzésük érdekében a hivatal he­tente adja ki a feladatot és ellenőrzi a végrehajtást Az elvégezhető munkák bővítése érdekében megoldottuk 12 fő szakmunkás foglalkoztatását is. Másfelől szívesen vennénk, ha Fo­nyó úr részletesen kifejtené arra vo­natkozó ötletüket hogy a 11 millió fo­rintból hogyan gondolják „többé-ke­­vésbé” az összes munkanélküli (a cikk­ben 870 fő) foglalkoztatását megolda­ni? Ez ugyanis azt jelentené, hogy 1 em­ber 1 havi bére 1053, azaz egyezeröt­venhárom forint lenne (arról már nem is beszélve, hogy akkor mit csinálna az a kb. 60 fő, aki jelenleg végzi ezt a munkát). A hivatalhoz egyébként az egyesü­lettől a munkanélküliek foglalkoztatá­sával kapcsolatban semmilyen kére­lem nem érkezett 6. A vásárlási utalványok azért csak egy helyen válthatók be, mert kísérlet­képpen kezdtük egy fél éve bevezetni őket Kedvező tapasztalataink miatt a már említett készülő szociális rendelet­­tervezetünkbe beépítettük ezt a lehe­tőséget a végleges beváltási helyek ki­választása a rendelet elfogadását kö­vetően lehetséges, üzleti tárgyalások után. Jelenleg 500-as és 100-as címletű utalványokat használunk Kizárólag 500-asokat akkor adunk, ha tartós élelmiszer vásárlása is szükséges, hi­szen a „mindennapi” mellett ez is le­hetséges. 7. Fonyó úr valószínűleg még életé­ben nem látott szociális térképet ha azt hiszi, abból kiolvasható név, lakcím és hogy milyen segélyre jogosult az il­lető. Ezzel szemben szociális térképen legfeljebb az látható, hogy a város mely körzeteiben (egy-egy körzet mini­málisan is 1000-3000 fős nagyságú) milyenek a jövedelmi szintek a kifize­tett szociális segélyek, a közüzemi díj­hátralékok nagysága stb... Az ilyen tér­képeket ugyanis reprezentatív-mintás megkérdezések alapján készítik Ettől valószínűleg sokkal hatéko­nyabb, ha a rászoruló felnőtteket a körzetet naponta járó körzeti ápoló­nők segítségével próbáljuk felkutatni. (A rászoruló gyerekek óvodába-isko­­lába járnak, ahol a gyermekvédelmi felelősök folyamatosan jelzik a szociá­lis problémákat a hivatal családvédel­mi csoportja munkatársainak) Ennek részletes kidolgozása folyamatban van. 8. Klasszikus demagógia a „Ha a városunknak van arra pénze, hogy a Gallup Intézettel közvéleménykuta­tást végeztessen pár millió Ft-ért a he­lyi önkormányzat, a pártok illetve a kormány népszerűségéről, akkor azt hiszem, erre is lehetne áldozni” (azaz a szociális térképre). Demagógia, mert ténylegesen 500 eFt-ba került, a pár millió ezt nagyítja 2-8 millióvá (érzés­től függően), demagógia, mert azt su­gallja a ma népszerűtlen „pártok illet­ve a kormány népszerűségéről” emlí­téssel, mintha egy közvéleménykuta­tásnak semmi értelme nem lenne, de­magógia, mert a „ha arra igen, akkor erre is” gondolatmenetnek semmi ér­telme, beszélni, vitatkozni lehet egyik­nek vagy másiknak a szükségességé­ről, de a két témának egymáshoz sem­mi köze. 9. Sem a munkanélküliek egyesüle­te, sem Fonyó Lajos, sem senki a vilá­gon nem képes „elintézni” senkinek a segélykérelmét A segélyek elbírálása ugyanis rászorultság alapján történik 10. Az egyesület végül mégis „pá­lyázott” 1993-ban is. Tekintettel azon­ban arra, hogy „pályázatuk” a tavalyi összeg felhasználásáról küldött beszá­moló utolsó mondata, melyben 30 eFt-ot kértek és ez újra a pályázat felté­teleinek semmilyen mértékben nem felet meg, a „pályázatot” a képviselő­­testület elutasította. Paks, 1993. április 23. POLGÁRMESTERI HIVATAL „Az igazat mondd, ne csak a valódit...” pit Jelenleg Pakson csak a volt pártház­ban lévő SBS-ben tudják levásárolni bonjaikat az emberek, de gyakran az is 500 Ft-os címletű, így sokszor olyat is kell a mindennapi mellé vásárolniuk amire kevésbé vagy egyáltalán nem len­ne szükségük így nem csoda, hogy nagy százalékuknál a hónap végére már egy fillér sem marad. A legfontosabb dolgot a végére hagy­tam. Minél előbb el kell készíteni a város szociális térképét amiből látni lehetne, hogy kik milyen segélyre vagy egyéb tá­mogatásra szorulnak így nem az érin­tetteknek kellene utána járni ezeknek, hanem a hivatal a térkép alapján már automatikusan ki tudná utalni ezeket Még mindig sokan vannak akik nem mernek élni a támogatásokkal, mert szé­gyellik hogy ők is erre a sorsra jutottak pedig ez a legtöbb esetben nem az ő szé­gyenük- Ez szerintem is jó megoldás lenne, de ez is pénzzel járna, ahogy megítélem, nem is kevéssel.- Ha a városunknak van arra pén­ze, hogy a Gallup Intézettel közvéle­ménykutatást végeztessen pár millió Ft-ért a helyi önkormányzat, a pártok illetve a kormány népszerűségéről, ak­kor azt hiszem, erre is lehetne áldozni.- A hajléktalanszálló egyik lak& ja Sallai Győző, akit régóta jól isme­rek, említette, többedmagával ho­gyan járt pórul.- Igen, Forster József vállalkozó tíz főt foglalkoztatott, akik előtte munka­­nélküliek voltak aztán, hogy összesen a tíz közül mennyit, azt nem tudom pontosan, de a Győzőt és egy társát egy hónap után elbocsájtotta. Ezt Forster úr megtehette, hiszen Feil Jó­­zsefnéék a munkanélküli központban nem kötöttek a vállalkozóval semmifé­le szerződést ami biztosította volna a felvett dolgozók hosszú távú vagy fo­lyamatos foglalkoztatását — Milyen eredményekkel büsz­kélkedhet szerény kondíciója elle­nére az egyesület?- Összesen 380 embernek adtunk tanácsot a személyi jövedelemadó kitöl­tésében, ebből 180-at mi töltöttünk ki. Sokak (60 fő) segélykérését mi intéztük el, illetve indítottuk el, mert (mint mon­dottam volt) még mindig sokan szégyel­lik nem éppen rózsás sorsukat Az idén egy hétvégi kirándulást ter­vezünk Vajtára a munkanélküli szülők gyerekei számára. Remélem, megad­ja az ehhez szükséges anyagiakat a hi­vatal, mert most már meg se mertük pályázni a húszezer forintos támoga­tást Biztos vagyok abban, hogy na­gyon örülnének ennek a gyerekek Oláh Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents