Paksi Hírnök, 1993 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1993-04-21 / 8. szám
1993. április 21. 11 PAKSI HÍRNÖK Kéri László Sárszentlőrincen A Népfőiskolái Társaság ötlete alapján Szüsz János, Sárszentlőrinc polgármestere találkozót hozott létre Kéri László politológus, a Magyar Tudományos Akadémia munkatársa, valamint a lőrinciek között. A falu notórius ellendrukkerei teljes érdektelenséget jósoltak a Demokratikus Charta egyik aláírójának előadása iránt, ám a több mint négyórás ismertető - amely végül barátságos eszmecserévé alakult - alaposan megcáfolta véleményüket! Közismert, hogy a magyar választópolgár elveszítette érdeklődését a belpolitika iránt, valamint az is, hogy a külpolitikai eseményekből is jobbára csak a szomszédos országok háború sújtotta térségei keltik fel figyelmét. Felmérések bizonyítják, hogy a lakosság apatikussá válásának oka - többek között - a kormánykoalíció politikai hozzá nem értése, közönye a lakosság nehézségei iránt és tűzoltás jellegű intézkedései a gazdasági életben. Ezekhez társul, hogy a parlamenti ellenzék feladatai megoldásában messze elmarad az elvásároktól... Ugyanakkor még élénk az emlék az első szabad választások felelőtlen kortesbeszédeinek ígéreteiről, amelyekből csak a lakosságot sújtó nehézségek valósultak meg. Tragikusnak nevezhető, hogy a rendszerváltás a magyar falvak jelentős hányadában csak felbomló gazdasági érdekeltséget, felszámolás alatt álló termelőszövetkezetet jelent A kistelepülésen élő emb<=r az elmúlt rendszer viszonylagos szociális biztonságának megszűnésével, a napok túlélési problémájával küzd, mintsem a parlamenti eseményekkel, illetve a közelgő választások befutójának esélylatolgatásával foglalkozna. Ez magyarázat is az utca emberének távolmaradására a lőrinci politikai fejtágítóról. Ugyanakkor örvendetes, hogy az érdekes - ám helyenként elgondolkodtató - előadói kinyilatkoztatásokat meghallgatta a község szinte teljes értelmiségi rétege, sőt, időnként vitába szállt ezekkel. Kéri László nagy rutinnal vezette be hallgatóit a politika rejtelmeibe, áttekintést nyújtva Európa, illetve a környező országok belpolitikai helyzetéről. Kötetlen megnyilvánulásai magával ragadták az érdeklődőt aki az előadó szemüvegén át figyelhette a világpolitika eseményeit és a hazai politika összefüggéseit. Megállapításai - amelyekről sajnos elfelejtette közölni, hogy azok saját véleményét tükrözik - olyan megvilágításba helyezték az 1994-es választásokat amelyek csakis a Kéri-féle prognózis szerint zajlódhatnak le. S itt érdemes elidőzni: Tudott dolog, hogy a politikában az a biztos, ami már bekövetkezett! Olyan helyzetben, amikor a miniszterelnök egész sor miniszterét meneszti, olyan gazdasági körülmények között, amelyeket jól prezentál a költségvetés hiánya és olyan sebezhető belpolitikai állapotban, amelyet hétszázezer munkanélküli fémjelez, választási befutót rangsort, összetételt prognosztizálni enyhén szólva felelőtlenség. Mindezt úgy tálalni a politikában járatlanok számára, mint eljövendő tényt egy szakembertől, aki előadásában sűrűn hangoztatja, hogy a parlament jó néhány prominense egykori tanítványa volt hát?!... Kéri úr igen elítélően nyilatkozott a magyar sajtóról, valamint- néhány kivételtől eltekintve - annak munkatársairól. Szemtelennek, arrogánsnak és etikátlannak nevezte az újságírókat Véleménye szerint a tv és a rádió elnökeinek ügyét felesleges volt olyan hosszú időn keresztül taglalni... S itt nagyon jól kidomborodott a különbség, az elméleti tudományos politológiát gyakorló és a napi politikát megélő újságíró gondolatmenete között Kéri László nem látta át hogy a Hankiss-Gombár-ügy a kormány centralizálási politikájánakmegmutatásaként szerepelt a lapok címoldalain... Sajnos azt sem érzékelte, hogy az „arrogáns, és szemtelen újságírók” teret nyitnak véleménye számára a nyilvánosság előtt, amikor zaklatják magánéletében, vagy a Demokratikus Charta tagjaként.. Az etika kérdéséről csak anynyit hiteltelennek nevezi a magyar sajtót s teszi ezt 120 km-re a magyar olvasó előtt Budapesttől, ahol az országos napilapok készülnek... Kéri Lászlónak azonban bizonyos kérdésekben mégis igazat kell adni: a tulipános pántlikás magyarkodás ideje lejárt! A választásokra nagyon komoly és elsősorban szociális biztonságot nyújtó, megvalósítható programokkal kell előállnia annak, aki győzelemre akarja vinni pártja zászlaját. A politológus tájékoztatta hallgatóit a kisbéri választás ellehetetlenüléséről, amelyet többször kellett ismételni a szavazók érdektelensége miatt. Ennek kapcsán hívta fel a hallgatók figyelmét arra a veszélyre, amelyet a politika és csinálói okozhatnak az egyébként is törékeny magyar demokráciának, ha munkájukat ellenőrizetlenül saját kedvükre és hasznukra végzik. A többórás érdekfeszítő előadás és vita kapcsán a sárszentiőrinci Népfőiskolái Társaság, valamint a község polgármestere minden elismerést megérdemel: Kéri László személyén keresztül megmutatta, hogy miként gondolkodnak a nagy politika mozgatói és azt is, hogy mi zajlik a színfalak mögött Bár többen gondolkodnának a települések vezetői közül úgy, mint Szüsz János, aki a lőrinci lakosság szellemi táplálékáról is gondoskodik... B. J. A Paksi Hírnök ’91 decemberi és ’92 januári száma (Kuti Horváth György Hellinger Sándorral készített riportjával) tekintett vissza az egykori színjátszásra. Most egy újabb, társasági életet felidéző visszaemlékezést közlünk. Emlékezés a paksi katolikus legény-, és Napsugár egyesületre Az egykori tagok még ma is szívesen emlékeznek az egyleti élményeikre. Talán a valóságnál is szebbnek látják azokat pedig akkor is voltak nehézségek, megélhetési gondok, a gazdasági válság, majd a háború miatt De a tanulást befejező, iskolát végzett fiatalok nem maradtak magukra, várták őket az ifjúsági egyesületek. Ezek között jelentős szerepet töltött be a legényegylet és a vele együttműködő Napsugár egyesület A paksi legényegylet1884. március 21-én alakult Hanny Gyula plébános szervezésével. Az egyesületet az utolsó évtizedekben Cár Gáspár, Juhász, és Sziget László káplánok vezették. A Napsugár egyesület több mint fél évszázaddal később, 1942-ben alakult a lányok számára, vezetőjük Kincses Gyuláné volt Az egyesületet segítette a pártoló tagság, a felnőtt iparosokból választott úgynevezett választmányi testület melynek elnöke a két háború között hosszú ideig Szentesi János, az utolsó években pedig Fokt Sebestyén volt Az egyesület napi ügyeit az ifjúsági vezetők intézték az utolsó évtizedben Szelp József dékán és Usztyán József jegyző. A tagok a kisiparban és kereskedelemben dolgozó fiatalokból kerültek ki. A fiúk létszáma hatvan, a lányoké harminc körül mozgott Aki az egyesületbe akart lépni, annak két tag ajánlását kellett kérnie. A tagok csak becsületes, tisztességes fiatalokat ajánlhattak. A gyűléseket a két testvéregyesület közösen tartotta, rendszeresen hetenként csütörtökön az esti órákban a katolikuskor épületének klubtermében (Kossuth Lajos u. 13.). Először a felnőtt vezetők beszéltek a fiatalokat érdeklő témákról, hogy segítsék őket munkahelyi és a későbbi családi hivatásuk teljesítésében. Időnként a fiatalok is tartottak élménybeszámolókat és ismertették munkahelyük körülményeit Ezután következett a szórakozás: vidám beszélgetés, zenehallgatás - lemezjátszóról Sakkoztak, pingpongoztak, biliárdoztak, enyhe időben a fiúk kugliztak az udvaron lévő pályájukon. Saját szórakozásukra hangulatos teaesteket rendeztek Mikulás napján és farsangkor. A szórakozáshoz szükséges berendezéseket a befolyt jövedelemből vették A csekély tagdíj erre nem lett volna elég, ezért bálokat rendeztek és műkedvelő előadásokat tartottak. Jótékony célra is rendeztek bemutatókat, például 1945-ben a budapesti bombakárosultak megsegítésére. Az előadásokra hónapokig készültek. Sokszor éjszakába nyúltak az olvasó és színpadi próbák. A sok munkának meglett az eredménye. Telt ház mellett többször is megismételték az előadásokat a klubhelyiség mellett lévő színpadon. Még a környező községekbe is elmentek vendégszerepelni. A közönség legjobban az operetteket kedvelte, de a színjátszók előadtak komoly darabokat is. Csaknem minden tag kivette részét a munkából, aki nem szerepelt, az a háttérben dolgozott, színpadot rendezett, színfalat cserélt A színfalakat is maguk festették, az utolsó években a legtöbbet Usztyán József. A kosztümökről is a szereplők gondoskodtak, csak azt hozták a kölcsönzőből, amit nem tudtak előállítani. _Az operettek énekszámait Balogh Éva postahivatalnoknő kísérte zongorán, ő és a vezetők is tiszteletdíj nélkül, társadalmi munkában dolgoztak Évek folyamán kialakulta szereplőgárda. A főbb szerepekben legtöbbet játszottak: Takács Mária és Usztyán József, a későbbi Usztyán házaspár, Kernné Lőrinc Rózsa és Szelp József. Az egyesület túlélte a háború viharát, de a fordulat éve után 1950-ben megszűnt Megváltoztak a körülmények és a fiatalok igényei, de ma is időszerű az egylet köszöntése: „Isten áldja a tisztes ipart”. BLAZSEK KÁROLYNÉ ny. tanár Kéri László politológus és Csepregi Béla nyugalmazott evangélikus lelkész, a népfőiskola szervezője
