Paksi Hírnök, 1993 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1993-04-21 / 8. szám

PAKSI HÍRNÖK 10 1993. április 21. „Nekem a Duna a legszebb!” Beszélgetés Oszoli Piroska dunaföldvári festőművésszel Legutóbbi számunkban rövid ismertetést adtunk művészetéről, most részletes bemutatást köz­lünk. Oszoli Piroska neve közismert Pakson. Festményei között felfedez­hetjük városunk és a Duna egy-egy szép, hangulatos részletét. Itt, Pak­son rendezte első kiállítását 1969- ben. Azóta is gyakran jár vissza, számtalan kiállítása volt már a Vá­rosi Művelődési Központban. Nem régen az Energetikai Szakképzési Intézetben mutatta be képeit immár második alkalommal. Beszélgetésünk elején Piroska néni életéről mesél:- Volt egyszer egy vidéki kislány, akit Névery Piroskának hívtak. Na­gyon szeretett rajzolni, festegetni. Ki­járta az iskolát tanító lett belőle, de mivel szegények voltak, nem mehe­tett főiskolára festészetet tanulni... ...Múltak az évek. Egyszer csak ott találta magát a festés kellős közepén, nyakig olajosán. Rajzszakkört veze­tett, művésztelepekre járt főiskolai ta­nulmányokat folytatott megfordult a budapesti Fáklya klubban, mindazért hogy képezze magát és tudását to­vábbadja, másoknak örömet szerez­zen. Mint agilis szakkörvezető, sok siker csiholójavolt rajzolás közben ze­nét operát verset hallgattak Hangu­latos és tartalmas évek voltak ezek ...Amikor jött a nyár, akkor nagy hévvel indult ki a szabadba. Fiatalko­rában sokat sportolt a szabad leve­gőn, és innen ered a természetben való festés szeretete. ...Kezdetben Dunaföldvárt örökí­tette meg képein. Minden fát bokrot tájrészletet ismert és szeretett, és mindent megsirat a mai napig is, ami tönkre megy. Gyermekkorát a Duna partján töl­tötte. A Duna szerelmese lett a festé­szetben is - csónakok vízbe hajló fűz­fák.. ..A messzeség, a távolság vonzotta a szívét ezért a magyar, norvég, oszt­rák karintiai, dalmát hegyeket is meg­­mászta, élvezte a tengert A külföldi utazás mellett bejárta a környező ta­nyákat is. Csodálatosnak látta, ahogy a tanyasi ház falátmegvilágítja az alko­nyati vagy a felkelő nap. A fehér világít sugárzik a fény és a fehér testvérek Szerelmese volt a fénynek. És mert a vizet is szerette, a Balaton­­partján vett magának egy kis lak­részt A napsugár, a víz, a fehér falú tanyák kanyargós utcák, templom­­tornyokon izzó napfény, felkelő nap fényében sugárzó táj, a magyar ten­ger, mind-mind magával ragadták A téma, lelki beállítottsága, a hangulat kérdése jelentette és ma is jelenti szá­mára a festést ezt a nagyszerű önki­fejezést az örömmel való alkotást ...És itt a mese valóságba vált át, mára jelenről a jövő terveiről beszél­getünk. ...A természetben töltött idő, a sok gyaloglás, a sikerélmények hozzáse­gítették Piroska nénit egészsége megőrzéséhez, idén 74 éves. Fiata­los hévvel pártfogolja a művészetet Kiállítást nyit, zsűrizik, újságcikket ír, hozzáértéssel fotózik.- Nemrégen nyitottam meg Staub Ferenc kiállítását Németkéren, a tiszte­letére felavatott emlékházban. A régi társai közül egyedül voltam ott Szeret­tem benne, hogy igaz, őszinte, nem ci­­comázta a képeket és ezért nagyon bensőséges csengésük van. Ő nagyon közel állt hozzám. Jó érzés volt művé­szetről, életéről, egyéniségéről meg­emlékezni. Egy volt tanítványom, Ruha Zol­tán a Vármúzeumban videóra vette képeimet és kísérőzenének - na­gyon találóan, mert festményeimen minden évszakot megörökítettem - Vivaldi: Négy évszakját választotta. Az összeállítás nagyon jól sikerült Sokat gyalogoltam, már nem bí­rom ügy, mint régen. Valószínű át kell térnem arra, hogy otthon, vázlat alapján dolgozzak Elsősorban olaj­jal festek pasztellvázlatokat akva­­rellt készítek. Ha kell, beledolgozom zsírkrétával. Újabban pasztellel ve­lúrpapírra rajzolok Többen kérdez­ték mit csinálok a sok képpel, ami otthon van. Ilyenkor azt válaszolom, hogy lesz majd még idő, amikor egyáltalán nem tudok kimenni a sza­badba, akkor azokkal foglalkozom. Átnézem, ami nem tetszik és átfes­tem őket. A vázlataimat sem adom el, majd akkor befejezem valameny­­nyi művem. Azok a míves képek melyek sok munkát igényelnek szinte mindig si­keresek és - a zsűrizők és a közön­ség szerint - szépek. Ugyanakkor az impresszionista, pillanatnyi hangu­latot tükröző képek is ugyanezt a ha­tást érik el. Ilyen az alkonyat, az utol­só pár perc, amikor fölfénylik a vízen a csónak és a következő pillanatban lebukik a nap, semmi sem marad be­lőle. Itt a pillanat varázsa hat Sok külföldi utat tettem, képeket festettem meg, melyeken azonban a hazai tájak hangulata érződik. Egy­szer Velencében a kanálist festet­tem, távolban omladozó kastéllyal, elöl kis házakkal, száradozó ruhák­kal, árnyékokkal a falon, melyek egy pillanat alatt eltűnnek. Később, ittho­ni kiállításon valaki a képem előtt azt mondta: - Hát maga még Velencé­ben is a Kisdunát festi? - Talán an­nak az ízét találja meg az ember, ami­ben benne él, amit sokat lát, ami szá­mára legszebb. Nekem a Duna a leg­szebb! A Duna-parti város, a szeretett szülőföld viszonozta érzéseimet elis­merte munkámat 1984-ben meg­kaptam Dunaföldvár Pro Űrbe em­lékplakettjét Nagy tervvel készülök a nyárra. Augusztusban kiállítást rendezek a dunaföldvári vármúzeumban. Sok sikert kívánok a kiállítás­hoz, és jó egészséget az alkotás­hoz! Köszönöm a beszélgetést! LOVÁSZI ZOLTÁNNÉ Függő folyóirat A Tekintet „át - menet - át” A Tekintet című kulturális szem­lét kevesen ismerik városunkban. Pedig érdemes ismerni. Ezért hív­tuk meg a lap főszerkesztőjét Ör­­dögh Szilvesztert munkatársát Cs. Gelencsér Ildikót s a 6. évfo­lyam 1-2. számának egyik szerző­jét Békési Lászlót aki Csehák Ju­dittal együtt érkezett. Ordögh Szilveszter elmondta, hogy a lap célja: minden értéket bemutatni függetlenül attól, hogy mely irányzatot reprezentál az írás - illetve a szerző. Ezért a „függő” folyóirat megnevezés. Nem pár­toktól, csoportosulásoktól, ha­nem értéktől, értékestől függő. Vallja a nemzetet gazdagító kü­lönbségek felmutatásának fontos­ságát. Cs. Gelencsér Ildikó tolmácso­lásában kaptak ízelítőt a jelenle­vők a Tekintet írásaiból. Elhang­zott Gerevich József, Tar Sándor, Esterházy Péter egy-egy (Tekintet­­ben megjelent) írása, valamint Petschnig Mária Zita: Tekintet a gazdasági átmenetre és Átmenet a gazdaságban, avagy gazdasági környezet és feltételek az átmenet idején című Békési László elem­zés egy részlete. Mint ahogyan várható volt, a be­vezető kínálta témák közül - kultú­ra, gazdaság, átmenet - az átme­net problémái fogalmazódtak meg a feltett kérdésekben, melyek többségére Békési László vála­szolt. HÁ „Az egyiknek sikerül... ” A szőke bombázó időnként feltűnik a színen. Már messziről kirí a tö­megből, mintegy rikító pipacs, amely kacéran libeg a szürke fűtenger köze­pén. Hátulról húsznak tűnik, szemből kiderül, hogy legalább kétszer annyi. Fehér-szőkére hidrogénezett haja gyermeklányokat megszégyenítő, való­szerűtlen hosszú copfban folytatódik Kizárólag tűzpirosát és feketét hord. Tudja, hogy ez is a Jó dögös” megjelenés része. Dacol a korával, mert most megteheti. S persze azért is, mert rettenetesen élvezi. A napokban egy régi ismerősével futott össze az utcán; egy hozzá ha­sonló korú asszonnyal, aki szemmel láthatóan közelébe sem került az ef­fajta női kibontakozásnak. A régi ismerős - hangjában őszinte csodálattal, s némi titkos irigységgel - azonnal megjegyezte: - Milyen jól nézel ki! A szőke csoda fülében csilingelni kezdtek a hatalmas klipszek, amint jóleső büszkeséggel visszanevetett: - Jól is élek!Pedig most hivatalosan munka­­nélküli vagyok!-kacsintott hozzá még sokatmondóan. Percekkel később már csak a régi ismerőst láttam, amint ott állt az utca közepén, divatjamúlt barna kabátjában, otromba fűzős cipőkben, s tűnődve nézett a tovakopo­gó tűzpiros csizmácskák után. Ki tudja, mit gondolhatott?... P.E.

Next

/
Thumbnails
Contents