Paksi Hírnök, 1993 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1993-04-21 / 8. szám
PAKSI HÍRNÖK 10 1993. április 21. „Nekem a Duna a legszebb!” Beszélgetés Oszoli Piroska dunaföldvári festőművésszel Legutóbbi számunkban rövid ismertetést adtunk művészetéről, most részletes bemutatást közlünk. Oszoli Piroska neve közismert Pakson. Festményei között felfedezhetjük városunk és a Duna egy-egy szép, hangulatos részletét. Itt, Pakson rendezte első kiállítását 1969- ben. Azóta is gyakran jár vissza, számtalan kiállítása volt már a Városi Művelődési Központban. Nem régen az Energetikai Szakképzési Intézetben mutatta be képeit immár második alkalommal. Beszélgetésünk elején Piroska néni életéről mesél:- Volt egyszer egy vidéki kislány, akit Névery Piroskának hívtak. Nagyon szeretett rajzolni, festegetni. Kijárta az iskolát tanító lett belőle, de mivel szegények voltak, nem mehetett főiskolára festészetet tanulni... ...Múltak az évek. Egyszer csak ott találta magát a festés kellős közepén, nyakig olajosán. Rajzszakkört vezetett, művésztelepekre járt főiskolai tanulmányokat folytatott megfordult a budapesti Fáklya klubban, mindazért hogy képezze magát és tudását továbbadja, másoknak örömet szerezzen. Mint agilis szakkörvezető, sok siker csiholójavolt rajzolás közben zenét operát verset hallgattak Hangulatos és tartalmas évek voltak ezek ...Amikor jött a nyár, akkor nagy hévvel indult ki a szabadba. Fiatalkorában sokat sportolt a szabad levegőn, és innen ered a természetben való festés szeretete. ...Kezdetben Dunaföldvárt örökítette meg képein. Minden fát bokrot tájrészletet ismert és szeretett, és mindent megsirat a mai napig is, ami tönkre megy. Gyermekkorát a Duna partján töltötte. A Duna szerelmese lett a festészetben is - csónakok vízbe hajló fűzfák.. ..A messzeség, a távolság vonzotta a szívét ezért a magyar, norvég, osztrák karintiai, dalmát hegyeket is megmászta, élvezte a tengert A külföldi utazás mellett bejárta a környező tanyákat is. Csodálatosnak látta, ahogy a tanyasi ház falátmegvilágítja az alkonyati vagy a felkelő nap. A fehér világít sugárzik a fény és a fehér testvérek Szerelmese volt a fénynek. És mert a vizet is szerette, a Balatonpartján vett magának egy kis lakrészt A napsugár, a víz, a fehér falú tanyák kanyargós utcák, templomtornyokon izzó napfény, felkelő nap fényében sugárzó táj, a magyar tenger, mind-mind magával ragadták A téma, lelki beállítottsága, a hangulat kérdése jelentette és ma is jelenti számára a festést ezt a nagyszerű önkifejezést az örömmel való alkotást ...És itt a mese valóságba vált át, mára jelenről a jövő terveiről beszélgetünk. ...A természetben töltött idő, a sok gyaloglás, a sikerélmények hozzásegítették Piroska nénit egészsége megőrzéséhez, idén 74 éves. Fiatalos hévvel pártfogolja a művészetet Kiállítást nyit, zsűrizik, újságcikket ír, hozzáértéssel fotózik.- Nemrégen nyitottam meg Staub Ferenc kiállítását Németkéren, a tiszteletére felavatott emlékházban. A régi társai közül egyedül voltam ott Szerettem benne, hogy igaz, őszinte, nem cicomázta a képeket és ezért nagyon bensőséges csengésük van. Ő nagyon közel állt hozzám. Jó érzés volt művészetről, életéről, egyéniségéről megemlékezni. Egy volt tanítványom, Ruha Zoltán a Vármúzeumban videóra vette képeimet és kísérőzenének - nagyon találóan, mert festményeimen minden évszakot megörökítettem - Vivaldi: Négy évszakját választotta. Az összeállítás nagyon jól sikerült Sokat gyalogoltam, már nem bírom ügy, mint régen. Valószínű át kell térnem arra, hogy otthon, vázlat alapján dolgozzak Elsősorban olajjal festek pasztellvázlatokat akvarellt készítek. Ha kell, beledolgozom zsírkrétával. Újabban pasztellel velúrpapírra rajzolok Többen kérdezték mit csinálok a sok képpel, ami otthon van. Ilyenkor azt válaszolom, hogy lesz majd még idő, amikor egyáltalán nem tudok kimenni a szabadba, akkor azokkal foglalkozom. Átnézem, ami nem tetszik és átfestem őket. A vázlataimat sem adom el, majd akkor befejezem valamenynyi művem. Azok a míves képek melyek sok munkát igényelnek szinte mindig sikeresek és - a zsűrizők és a közönség szerint - szépek. Ugyanakkor az impresszionista, pillanatnyi hangulatot tükröző képek is ugyanezt a hatást érik el. Ilyen az alkonyat, az utolsó pár perc, amikor fölfénylik a vízen a csónak és a következő pillanatban lebukik a nap, semmi sem marad belőle. Itt a pillanat varázsa hat Sok külföldi utat tettem, képeket festettem meg, melyeken azonban a hazai tájak hangulata érződik. Egyszer Velencében a kanálist festettem, távolban omladozó kastéllyal, elöl kis házakkal, száradozó ruhákkal, árnyékokkal a falon, melyek egy pillanat alatt eltűnnek. Később, itthoni kiállításon valaki a képem előtt azt mondta: - Hát maga még Velencében is a Kisdunát festi? - Talán annak az ízét találja meg az ember, amiben benne él, amit sokat lát, ami számára legszebb. Nekem a Duna a legszebb! A Duna-parti város, a szeretett szülőföld viszonozta érzéseimet elismerte munkámat 1984-ben megkaptam Dunaföldvár Pro Űrbe emlékplakettjét Nagy tervvel készülök a nyárra. Augusztusban kiállítást rendezek a dunaföldvári vármúzeumban. Sok sikert kívánok a kiállításhoz, és jó egészséget az alkotáshoz! Köszönöm a beszélgetést! LOVÁSZI ZOLTÁNNÉ Függő folyóirat A Tekintet „át - menet - át” A Tekintet című kulturális szemlét kevesen ismerik városunkban. Pedig érdemes ismerni. Ezért hívtuk meg a lap főszerkesztőjét Ördögh Szilvesztert munkatársát Cs. Gelencsér Ildikót s a 6. évfolyam 1-2. számának egyik szerzőjét Békési Lászlót aki Csehák Judittal együtt érkezett. Ordögh Szilveszter elmondta, hogy a lap célja: minden értéket bemutatni függetlenül attól, hogy mely irányzatot reprezentál az írás - illetve a szerző. Ezért a „függő” folyóirat megnevezés. Nem pártoktól, csoportosulásoktól, hanem értéktől, értékestől függő. Vallja a nemzetet gazdagító különbségek felmutatásának fontosságát. Cs. Gelencsér Ildikó tolmácsolásában kaptak ízelítőt a jelenlevők a Tekintet írásaiból. Elhangzott Gerevich József, Tar Sándor, Esterházy Péter egy-egy (Tekintetben megjelent) írása, valamint Petschnig Mária Zita: Tekintet a gazdasági átmenetre és Átmenet a gazdaságban, avagy gazdasági környezet és feltételek az átmenet idején című Békési László elemzés egy részlete. Mint ahogyan várható volt, a bevezető kínálta témák közül - kultúra, gazdaság, átmenet - az átmenet problémái fogalmazódtak meg a feltett kérdésekben, melyek többségére Békési László válaszolt. HÁ „Az egyiknek sikerül... ” A szőke bombázó időnként feltűnik a színen. Már messziről kirí a tömegből, mintegy rikító pipacs, amely kacéran libeg a szürke fűtenger közepén. Hátulról húsznak tűnik, szemből kiderül, hogy legalább kétszer annyi. Fehér-szőkére hidrogénezett haja gyermeklányokat megszégyenítő, valószerűtlen hosszú copfban folytatódik Kizárólag tűzpirosát és feketét hord. Tudja, hogy ez is a Jó dögös” megjelenés része. Dacol a korával, mert most megteheti. S persze azért is, mert rettenetesen élvezi. A napokban egy régi ismerősével futott össze az utcán; egy hozzá hasonló korú asszonnyal, aki szemmel láthatóan közelébe sem került az effajta női kibontakozásnak. A régi ismerős - hangjában őszinte csodálattal, s némi titkos irigységgel - azonnal megjegyezte: - Milyen jól nézel ki! A szőke csoda fülében csilingelni kezdtek a hatalmas klipszek, amint jóleső büszkeséggel visszanevetett: - Jól is élek!Pedig most hivatalosan munkanélküli vagyok!-kacsintott hozzá még sokatmondóan. Percekkel később már csak a régi ismerőst láttam, amint ott állt az utca közepén, divatjamúlt barna kabátjában, otromba fűzős cipőkben, s tűnődve nézett a tovakopogó tűzpiros csizmácskák után. Ki tudja, mit gondolhatott?... P.E.
