Paksi Hírnök, 1993 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1993-04-21 / 8. szám
1993. április 21. 5 PAKSI HÍRNÖK KAPASZKODÓ Munkanélküli fiatalok tréningje a Városi Művelődési Központban „A llás nélkül élek, akár a madár, idestova másfél esztendeje már. Tehetségem pusztul vigasztalanul.” (József A.) „Kedves Pályakezdő Fiatal! A segítségünket és egész tevékenységünket kínáljuk neked ahhoz, hogy megfelelő munkahelyet találj magadnak. Olyan felkészítő tréningre hívunk, amely témájában és formájában is közel áll a fiatalokhoz, és olyan alapvető ismereteket nyújt, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a mindennapi életben könynyebben eligazodj.”- így szól rövid bevezetője annak a körlevélnek, amelyet a közelmúltban több, mint száz munkanélküli fiatal kapott kézhez. A Paksi Ifjúsági Iroda egy olyan készségfejlesztő és speciális ismereteket adó tréning megvalósítását vállalta, amely nagyobb esélyt biztosít az ifjú álláskeresőknek. Az ötnapos program során többek közt jogi, vállalkozási, adózási, levelezési tudnivalókkal gyarapodhattak a résztvevők. Az alábbiakban közülük szólalnak meg néhányan, s mondanak véleményt a tréningről, valamint saját helyzetükről. Mindemellett szavaik egyfajta hangulatjelentést is tolmácsolnak felénk... „Nem vesznek komolyan” Jó félóra van még az első előadás kezdetéig; még csak két fiú várakozik csöndesen a büfé mellett. Amikor megszólítom őket, kicsit meglepődnek, aztán mesélni kezdenek. Zoltán:, - Dunaszentgyörgyiek vagyunk mind a ketten. Én Kalocsán tanultam, szobafestő-mázoló-tapétázó a szakmám.- De hiszen ez egy jó szakma!- Lehet, hogy az, csak éppen munka nincs. Talán maszekolni lehetne.- Amikor még tanultál, gondoltál arra, hogy esetleg nem sikerül majd elhelyezkedni?- Nekünk már az iskolában megmondták, hogy ne is számítsunk semmire.- Biztató lehetett..- Hát az volt.. Most megtudtunk, hogy van egy ilyen lehetőség, és eljöttünk.- Bár ez még csak a harmadik nap, valamilyen kép már biztosan kialakult bennetek Mi a véleményetek erről a tréningről? Ilyenre számítottatok? Balázs: - Megmondom őszintén, sokkal roszszabbra gondoltunk. Olyan sablonos iskolai órákra. De ez egészen más. Nemcsak beszélnek, hanem kérdeznek és engedik is, hogy válaszoljunk, hogy mi is szólhassunk. Mi úgy képzeltük, hogy csak szövegelnek majd. Tegnap például egy 480 kérdésből álló pszichológiai tesztet töltöttünk ki.- A most következő előadáson vállalkozási ismereteket fogtok hallgatni. A későbbiekben - ha más lehetőség nem akadna - belefognátok valamilyen vállalkozásba?- Hát, mi nem valószínű. Ahhoz nagyon sok minden kell. De van köztünk egy srác, aki ilyesmit tervez.- Tovább folytatva: ha másképp nem megy, milyen kompromisszumra lennétek hajlandók? Elvállalnátok a szakmátokon kívül más munkát is?- Az attól függ, miről lenne szó. Én tetőfedőnek tanultam, és például ács nem lennék semmi pénzért- Tapasztalataitok alapján hogyan viszonyulnak a munkanélkül fiatalokhoz?- Nemrég, az egyik helyen, ahová elmentem állást keresni, olyan lazán kezeltek, hogy majd’ szét estek. Sokszor nem vesznek komolyan. Közben megérkezik az előadó: Szabóné Hirt Mária közgazdász, akit első pillanatban szintén a csoport tagjának gondolok.- Az igazat megvallva csodálkoztam, hogy a vállalkozás témája miért került bele a programba. Hiszen ezeknek a fiataloknak igen korlátozottak a lehetőségeik, főként anyagi téren. Bankkölcsönöket nem tudnak felvenni. Mindenesetre a tájékozottság ezen a téren sem árt Eközben újabb csoporttagok csatlakoznak hozzánk. Van köztük kőműves, szobafestő, s vannak, akik a gimnázium padjaiból kerültek jelenlegi bizonytalan helyzetükbe. A fiúk nagy része a várható „katonaság”-ban látja a legközelebbi biztos pontot. Aztán majd csak lesz valami... A lányok sem optimistábbak. Tünde: - Gimnáziumot végeztem, aztán egy kereskedelmi iskolát ahol eladókat képeztek Az S.B.S.-ben vettünk részt gyakorlaton és azt ígérték, hogy a gyakorlat végeztével a húsz emberből kettőt felvesznek Később már csak egy emberről volt szó. A vége az lett, hogy egyikünket sem alkalmazták A legtöbb helyen azzal utasítanak el, hogy nincs gyakorlatunk Aztán pedig azért, mertfiatalokvagyunk és majd (micsoda bűn!) elmegyünk szülni. Harmadszorra pedig egyszerűen azért, mert nincs hely. „Karrierista típus vagyok” B. az egyetlen, aki külön kéri, hogy nevét ne említsem. Szórakozottan tízóraizik és időnként indulatosan bekapcsolódik a beszélgetésbe. Neki nincs szüksége arra, hogy az önbizalmát erősítse a pszichológiai tréning.- Én is gimnáziumot végeztem. Pécsre jelentkeztem, történtelem-földrajz szakra, de nem vettek fel. Egyébként az osztálytársaim nagy része szinte az érettségi bizonyítvány átvételével egy időben masírozott a „munkanélküli hivatalba”. Velem a munkaügyi központ elvégeztetett egy középfokú banki ügyintéző- és számítógépkezelői tanfolyamot Azt ígérték, ezzel álláshoz jutok. Hiába végeztem el kitűnő eredménnyel, ez senkitsem érdekelt Nem kellettem.- És mi lesz most? Kitartasz az eredeti terveid mellett?- Valószínűleg agrármérnök leszek Na nem kapálni akarok: a vezetéshez van adottságom. Tudod, én karrierista típus vagyok - teszi hozzá büszkén, önérzetesen. A mellette ülő lány szintén egy sikertelen felvételi miatt kényszerült várakozó álláspontra.- Bölcsészkarra jelentkeztem és újra megpróbálom majd. Hogy milyen lehetőségei vannak ilyen esetben egy lánynak? Elmegyek egy butikba eladónak vagy babysitternek külföldre. Esetleg felvennék egy másik iskolába, de ha egyszer nem az érdekli... B.: - A tanulmányi eredményem alapján engem is felvennének óvó vagy tanító bácsinak na de abból a fizetésből hogy tartsak majd el egy családot? Az agrárhelyzet meg jelenleg olyan, hogy ettől később csak jobb lehet.- Hogyan telnek a napjaitok? Mivel tölti el az idejét egy munkanélküli fiatal? B.: - U1 az anyja nyakán. Lányok: - Segít a háztartásban, a ház körül. Az elején még élvezi is a nagy szabadságot, de az egy idő után már nyomasztóvá válik.- Az ember csak szenved otthon - teszi hozzá halkan egy mind ez idáig szótlan lány. Csaba az egyetlen, aki diplomásként vesz részta tréningen, s aki a közeljövőben tervei szerint megpróbálkozik a vállalkozással. Az ő esetében talán már csak egy előnyös feltételekkel megkötött szerződés hiányzik ahhoz, hogy „sínre kerüljön”. De mi lesz a többiekkel? „Az ember erre nem készül” Pétersz Mária, a Paksi Ifjúsági Iroda vezetője a minél korábbi tájékoztatásban, felkészítésben látja a jelen körülmények közt reálisan megvalósítható, eredményes segítségnyújtást.- Valójában nem akkor lenne szükség az ilyen felkaroló tréningre, amikor már munkanélkülivé válik a fiatal, és azt sem tudja, mihez fogjon. Valamiképp még az iskolai keretek közt kellene megoldani ezt a dolgot Ezért is szerepelt eredeti tervünkben a végzős középiskolások bevonása is. Ezek a fiatalok nagyon nehéz helyzetben vannak. T ermészetesen annak a felnőttnek sem könynyű, aki több évi munkaviszony után marad állás nélkül; ők is tanácstalanok. De mennyire inkább így van ez a 17-18 évesek esetében. Gőzük sincs, mihez kezdjenek, sokkal kiszolgáltatottabbak. Az ember erre nem készül.-Hogyan került sor ennek a tréningnek a megvalósítására?- Annak idején, amikor tudomást szereztünk erről a felhívásról, rögtön elhatároztuk, hogy megpályázzuk a lehetőséget Tavaly májusban készült el a pályázatunk, s mint azt már említettem, akkor még a végzős középiskolások is szerepeltek a terveinkben. Ám mivel a munkaügyi központ csak a tényleges munkanélkülieket támogatja, át kellett dolgoznunk a beadványt. November óta húzódott az ügy- időközben a paksi kirendeltség is csatlakozott a dologhoz - s mostanra sikerült megvalósítani a programot A témák adottak voltak, így pl. a vállalkozási ismereteket sem hagyhattuk ki. Az eltelt idő alatt a munkanélküli fiatalok száma megkétszereződött: ötven-hatvan főről százra emelkedett Ehhez a számhoz és várakozásainkhoz képest sajnos nagyon kevesen jöttek el. Sokkal több jelentkezőre számítottunk Már csak azért is, mert a tréning teljesen ingyenes, sőt, a vidékieknek ingyenes buszjegyet biztosítottunk- A részt vevő fiatalok úgy vélik, mindenképpen hasznukra lesz majd mindaz, amit itt tanulnak Lesz-e folytatás-főként ha az első csoport jó tapasztalatai nyomán megnőne az érdeklődők száma?- Nem elképzelhetetlen. Egyébként biztosan nem kapnak munkát mindannyian már a jövő héten. De úgy gondolom, ha csak egy embernek, ennyit is sikerül segíteni - mutatja körme hegyét - már nem dolgoztunk hiába. P. E. „KIN”-tomások Pakson A város sportkedvelő fiatalsága már várta a tavaszt. Újból kinn a friss levegőn, no és persze a FESTŐ Kupa is az egyhetes szünidő jól megszokott kelléke. Ám az idén ez elmaradt. Helyette egy furcsa rövidítésbe ütköztünk útonútfélen: K. I. N. A jólértesültek már tudták mit is jelent: Környezetvédelmi Ifjúsági Napok. A remekbe szabott programfüzet előszavából megtudhattuk hogy az idén valami mást találtak ki a rendezők egy játékos sportversenyt. Szám szerint öt iskola képviseltette magát az április első péntekjén és szombatján megrendezett KIN-napokon: a Baktay Ervin Gimnázium és Vízügyi Szakközépiskola Dunaharasztiról, a Petrik Lajos Vegyipari Szakközépiskola Budapestről; Miskolcról a Kós Károly Szakközépiskola látogatott el, és két paksi intézmény zárta a sort: a Vak Bottyán Gimnázium és az Energetikai Szakképzési Intézet. A versenyszámok közül a hagyományosnak mondható foci mellett volt még vízikosárlabda, sakkszimultán Ács Péterrel, tréfás vetélkedők és fejtörők. A műsorhoz tartozott a környezetvédelmi szerek bemutatása és egy szép gesztus: faültetés. A versengés után természetesen elmaradhatatlan volt a diszkó. Szombaton a rendezvény keretében adták át a PA Rt. által kiírt „Országos diák környezetvédelmi pályázat” díjait. Á sokak szerinti csúcspont - az Árpád Gimnázium és az ESZI csapata közötti kosármeccs - után ünnepélyesen kerültek a díjak a két nap győzteseihez. Á négy számot megnyerő ESZI-é lett a fődíj. A lányfocit a budapestiek nyerték, a szellemi vetélkedőt a Kós Károly Szakközépiskola, a sakkszimultán első helyén pedig a Kós, a Petrik és Baktay iskolák osztozkodtak KÖVI G.
