Paksi Hírnök, 1993 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1993-04-21 / 8. szám

1993. április 21. 5 PAKSI HÍRNÖK KAPASZKODÓ Munkanélküli fiatalok tréningje a Városi Művelődési Központban „A llás nélkül élek, akár a madár, idestova másfél esztendeje már. Tehetségem pusztul vigasztalanul.” (József A.) „Kedves Pályakezdő Fiatal! A segítségünket és egész tevékenységünket kínáljuk neked ahhoz, hogy megfelelő munkahelyet találj magadnak. Olyan felkészítő tréningre hívunk, amely témájá­ban és formájában is közel áll a fiatalokhoz, és olyan alapvető ismereteket nyújt, amelyek szük­ségesek ahhoz, hogy a mindennapi életben köny­­nyebben eligazodj.”- így szól rövid bevezetője annak a körlevél­nek, amelyet a közelmúltban több, mint száz mun­kanélküli fiatal kapott kézhez. A Paksi Ifjúsági Iro­da egy olyan készségfejlesztő és speciális ismere­teket adó tréning megvalósítását vállalta, amely nagyobb esélyt biztosít az ifjú álláskeresőknek. Az ötnapos program során többek közt jogi, vállalko­zási, adózási, levelezési tudnivalókkal gyarapod­hattak a résztvevők. Az alábbiakban közülük szólalnak meg néhá­­nyan, s mondanak véleményt a tréningről, vala­mint saját helyzetükről. Mindemellett szavaik egy­fajta hangulatjelentést is tolmácsolnak felénk... „Nem vesznek komolyan” Jó félóra van még az első előadás kezdetéig; még csak két fiú várakozik csöndesen a büfé mel­lett. Amikor megszólítom őket, kicsit meglepőd­nek, aztán mesélni kezdenek. Zoltán:, - Dunaszentgyörgyiek vagyunk mind a ketten. Én Kalocsán tanultam, szobafestő-má­­zoló-tapétázó a szakmám.- De hiszen ez egy jó szakma!- Lehet, hogy az, csak éppen munka nincs. Ta­lán maszekolni lehetne.- Amikor még tanultál, gondoltál arra, hogy esetleg nem sikerül majd elhelyezkedni?- Nekünk már az iskolában megmondták, hogy ne is számítsunk semmire.- Biztató lehetett..- Hát az volt.. Most megtudtunk, hogy van egy ilyen lehetőség, és eljöttünk.- Bár ez még csak a harmadik nap, valamilyen kép már biztosan kialakult bennetek Mi a vélemé­nyetek erről a tréningről? Ilyenre számítottatok? Balázs: - Megmondom őszintén, sokkal rosz­­szabbra gondoltunk. Olyan sablonos iskolai órák­ra. De ez egészen más. Nemcsak beszélnek, ha­nem kérdeznek és engedik is, hogy válaszoljunk, hogy mi is szólhassunk. Mi úgy képzeltük, hogy csak szövegelnek majd. Tegnap például egy 480 kérdésből álló pszichológiai tesztet töltöttünk ki.- A most következő előadáson vállalkozási is­mereteket fogtok hallgatni. A későbbiekben - ha más lehetőség nem akadna - belefognátok vala­milyen vállalkozásba?- Hát, mi nem valószínű. Ahhoz nagyon sok min­den kell. De van köztünk egy srác, aki ilyesmit tervez.- Tovább folytatva: ha másképp nem megy, mi­lyen kompromisszumra lennétek hajlandók? Elvál­lalnátok a szakmátokon kívül más munkát is?- Az attól függ, miről lenne szó. Én tetőfedőnek tanultam, és például ács nem lennék semmi pénzért- Tapasztalataitok alapján hogyan viszonyul­nak a munkanélkül fiatalokhoz?- Nemrég, az egyik helyen, ahová elmentem ál­lást keresni, olyan lazán kezeltek, hogy majd’ szét estek. Sokszor nem vesznek komolyan. Közben megérkezik az előadó: Szabóné Hirt Mária közgazdász, akit első pillanatban szintén a csoport tagjának gondolok.- Az igazat megvallva csodálkoztam, hogy a vállalkozás témája miért került bele a programba. Hiszen ezeknek a fiataloknak igen korlátozottak a lehetőségeik, főként anyagi téren. Bankkölcsönö­ket nem tudnak felvenni. Mindenesetre a tájéko­zottság ezen a téren sem árt Eközben újabb csoporttagok csatlakoznak hozzánk. Van köztük kőműves, szobafestő, s van­nak, akik a gimnázium padjaiból kerültek jelenle­gi bizonytalan helyzetükbe. A fiúk nagy része a várható „katonaság”-ban látja a legközelebbi biz­tos pontot. Aztán majd csak lesz valami... A lá­nyok sem optimistábbak. Tünde: - Gimnáziumot végeztem, aztán egy ke­reskedelmi iskolát ahol eladókat képeztek Az S.B.S.-ben vettünk részt gyakorlaton és azt ígérték, hogy a gyakorlat végeztével a húsz emberből kettőt felvesznek Később már csak egy emberről volt szó. A vége az lett, hogy egyikünket sem alkalmazták A legtöbb helyen azzal utasítanak el, hogy nincs gya­korlatunk Aztán pedig azért, mertfiatalokvagyunk és majd (micsoda bűn!) elmegyünk szülni. Harmad­szorra pedig egyszerűen azért, mert nincs hely. „Karrierista típus vagyok” B. az egyetlen, aki külön kéri, hogy nevét ne említsem. Szórakozottan tízóraizik és időnként indulatosan bekapcsolódik a beszélgetésbe. Neki nincs szüksége arra, hogy az önbizalmát erősítse a pszichológiai tréning.- Én is gimnáziumot végeztem. Pécsre jelent­keztem, történtelem-földrajz szakra, de nem vet­tek fel. Egyébként az osztálytársaim nagy része szinte az érettségi bizonyítvány átvételével egy időben masírozott a „munkanélküli hivatalba”. Velem a munkaügyi központ elvégeztetett egy kö­zépfokú banki ügyintéző- és számítógépkezelői tanfolyamot Azt ígérték, ezzel álláshoz jutok. Hiá­ba végeztem el kitűnő eredménnyel, ez senkitsem érdekelt Nem kellettem.- És mi lesz most? Kitartasz az eredeti terveid mellett?- Valószínűleg agrármérnök leszek Na nem kapálni akarok: a vezetéshez van adottságom. Tudod, én karrierista típus vagyok - teszi hozzá büszkén, önérzetesen. A mellette ülő lány szintén egy sikertelen felvé­teli miatt kényszerült várakozó álláspontra.- Bölcsészkarra jelentkeztem és újra megpró­bálom majd. Hogy milyen lehetőségei vannak ilyen esetben egy lánynak? Elmegyek egy butikba eladónak vagy babysitternek külföldre. Esetleg felvennék egy másik iskolába, de ha egyszer nem az érdekli... B.: - A tanulmányi eredményem alapján en­gem is felvennének óvó vagy tanító bácsinak na de abból a fizetésből hogy tartsak majd el egy csa­ládot? Az agrárhelyzet meg jelenleg olyan, hogy ettől később csak jobb lehet.- Hogyan telnek a napjaitok? Mivel tölti el az idejét egy munkanélküli fiatal? B.: - U1 az anyja nyakán. Lányok: - Segít a háztartásban, a ház körül. Az elején még élvezi is a nagy szabadságot, de az egy idő után már nyomasztóvá válik.- Az ember csak szenved otthon - teszi hozzá halkan egy mind ez idáig szótlan lány. Csaba az egyetlen, aki diplomásként vesz részta tréningen, s aki a közeljövőben tervei szerint meg­próbálkozik a vállalkozással. Az ő esetében talán már csak egy előnyös feltételekkel megkötött szer­ződés hiányzik ahhoz, hogy „sínre kerüljön”. De mi lesz a többiekkel? „Az ember erre nem készül” Pétersz Mária, a Paksi Ifjúsági Iroda vezetője a minél korábbi tájékoztatásban, felkészítésben lát­ja a jelen körülmények közt reálisan megvalósít­ható, eredményes segítségnyújtást.- Valójában nem akkor lenne szükség az ilyen felkaroló tréningre, amikor már munkanélkülivé válik a fiatal, és azt sem tudja, mihez fogjon. Vala­miképp még az iskolai keretek közt kellene meg­oldani ezt a dolgot Ezért is szerepelt eredeti ter­vünkben a végzős középiskolások bevonása is. Ezek a fiatalok nagyon nehéz helyzetben van­nak. T ermészetesen annak a felnőttnek sem köny­­nyű, aki több évi munkaviszony után marad állás nélkül; ők is tanácstalanok. De mennyire inkább így van ez a 17-18 évesek esetében. Gőzük sincs, mihez kezdjenek, sokkal kiszolgáltatottabbak. Az ember erre nem készül.-Hogyan került sor ennek a tréningnek a meg­valósítására?- Annak idején, amikor tudomást szereztünk erről a felhívásról, rögtön elhatároztuk, hogy megpályázzuk a lehetőséget Tavaly májusban készült el a pályázatunk, s mint azt már említet­tem, akkor még a végzős középiskolások is szere­peltek a terveinkben. Ám mivel a munkaügyi köz­pont csak a tényleges munkanélkülieket támogat­ja, át kellett dolgoznunk a beadványt. November óta húzódott az ügy- időközben a paksi kirendelt­ség is csatlakozott a dologhoz - s mostanra sike­rült megvalósítani a programot A témák adottak voltak, így pl. a vállalkozási ismereteket sem hagy­hattuk ki. Az eltelt idő alatt a munkanélküli fiatalok száma megkétszereződött: ötven-hatvan főről százra emelkedett Ehhez a számhoz és várakozá­sainkhoz képest sajnos nagyon kevesen jöttek el. Sokkal több jelentkezőre számítottunk Már csak azért is, mert a tréning teljesen ingyenes, sőt, a vidé­kieknek ingyenes buszjegyet biztosítottunk- A részt vevő fiatalok úgy vélik, mindenképpen hasznukra lesz majd mindaz, amit itt tanulnak Lesz-e folytatás-főként ha az első csoport jó tapasztalatai nyomán megnőne az érdeklődők száma?- Nem elképzelhetetlen. Egyébként biztosan nem kapnak munkát mindannyian már a jövő hé­ten. De úgy gondolom, ha csak egy embernek, ennyit is sikerül segíteni - mutatja körme hegyét - már nem dolgoztunk hiába. P. E. „KIN”-tomások Pakson A város sportkedvelő fiatalsága már várta a ta­vaszt. Újból kinn a friss levegőn, no és persze a FES­TŐ Kupa is az egyhetes szünidő jól megszokott kel­léke. Ám az idén ez elmaradt. Helyette egy furcsa rövidítésbe ütköztünk úton­­útfélen: K. I. N. A jólértesültek már tudták mit is je­lent: Környezetvédelmi Ifjúsági Napok. A remekbe szabott programfüzet előszavából megtudhattuk hogy az idén valami mást találtak ki a rendezők egy játékos sportversenyt. Szám szerint öt iskola képviseltette magát az áp­rilis első péntekjén és szombatján megrendezett KIN-napokon: a Baktay Ervin Gimnázium és Víz­ügyi Szakközépiskola Dunaharasztiról, a Petrik La­jos Vegyipari Szakközépiskola Budapestről; Mis­kolcról a Kós Károly Szakközépiskola látogatott el, és két paksi intézmény zárta a sort: a Vak Bottyán Gimnázium és az Energetikai Szakképzési Intézet. A versenyszámok közül a hagyományosnak mondható foci mellett volt még vízikosárlabda, sakkszimultán Ács Péterrel, tréfás vetélkedők és fejtörők. A műsorhoz tartozott a környezetvédelmi szerek bemutatása és egy szép gesztus: faültetés. A ver­sengés után természetesen elmaradhatatlan volt a diszkó. Szombaton a rendezvény keretében adták át a PA Rt. által kiírt „Országos diák környezetvédelmi pályázat” díjait. Á sokak szerinti csúcspont - az Árpád Gimná­zium és az ESZI csapata közötti kosármeccs - után ünnepélyesen kerültek a díjak a két nap győztesei­hez. Á négy számot megnyerő ESZI-é lett a fődíj. A lányfocit a budapestiek nyerték, a szellemi vetélke­dőt a Kós Károly Szakközépiskola, a sakkszimultán első helyén pedig a Kós, a Petrik és Baktay iskolák osztozkodtak KÖVI G.

Next

/
Thumbnails
Contents